Kaptunk egy "talán így is történhetett valakikkel, akik talán léteztek" filmet a késői 1970-es évek olasz világáról, a vörös brigádokkal és Aldo Moro meggyilkolásával terhelt időszakról. A "megtörtént események alapján" kategóriában készült, de itt már az elején kinn volt a felelősségelhárító nyilatkozat arról, hogy éppenséggel az is lehet, hogy nem annyira, és az egészből vajmi kevés az igaz.
A történelmi pillanatban sok volt a potenciál, emlékszem, 10 éves voltam, amikor hidegre tették Morót, és már annyi idősen is igencsak bevésődött nekem az élmény; képzelhetitek, mennyire volt vele tele a sajtó. Aldo Moro, vörös brigádok, vörös brigádok, Aldo Moro – ezzel volt tele a tévé, a rádió és az újságok. A rendező valószínűleg szem előtt tartotta, hogy ismerve az olasz maffia mai napig is meglévő erejét, még ennyi év után is baja lehet belőle, ha tényszerűnek állítja be a filmbeli cselekményeket, ezért választhatta a fura "vagy így történt, vagy nem" jellegű bevezetést. Ennek ellenére mégiscsak elég jól sikerült hűnek maradnia az általunk ma ismert (sok elemében továbbra is feltáratlan) eseményekhez és személyekhez.
Egy festőnek nem elég jó, hamisítónak annál tehetségesebb figura szemszögéből látjuk azt a világot (ólomévek), és ebben jó is a film. Nincs túltolva, nem akar retromúzeum lenni, de a környezet és a kor megjelenítése elég hitelesnek látszik. Viszont az egésznek az általános minőségével nem voltam nagyon kibékülve; leginkább a jó színészi alakításokat hiányoltam, némelyikük teljesen érdektelen és kétdimenziós teljesítményt nyújtott. Vagy csak rossz passzban néztem, majd még egyszer nekifutok.
72 Egy hamisító élete (2025)
Róma, az 1970-es évek. Toni megérkezik a városba azzal az álommal, hogy nagy művész lesz. De az élet, a sors és talán a történelem iránti vágya elvezeti őt ahhoz, hogy minden... több»
Szereplők: Edoardo Pesce, Claudio Santamaria, Pietro Castellitto, Giulia Michelini, Andrea Arcangeli
