Egy seggfej anatómiája

2026.01.30 22:58 Ahoj poplacsek Olvasottság: <100x

1

Irdatlan fura egy filmet csinált Andrew DeYoung. Azt gondoltam, hogy jól megharagszom rá érte, de most nem tudom, mitévő legyek. Mert a maga perverz módján jó volt. De basszus, arról szólt a száz perc, hogy van egy totálisan bicskanyitogatóan gyökér fazon, akit nem nagyon tud hová tenni a környezete. Próbálna ő kapcsolódni másokhoz, de teljesen el van fuserálva, és így totális kudarcra van ítélve a szándéka. Mi pedig egyszerre értjük meg a környezetének a menekülését és sajnáljuk őt magát, és közben markoljuk a karfát, mert Craig elviselhetetlen karakterét ugyancsak nehéz nézni.

Na, de mire jó ez az egész? Őszintén, olyan sokat nem tudok magammal vinni ebből a bizarr alkotásból, hacsak azt nem számítjuk ide, hogy sikerült kicsit belelátni egy szociálisan kapcsolódni akaró, de igazi kretén ember lelkivilágába. Aztán meglátjuk, hogy mire megyek a mindennapokban ezzel a fantasztikus új tudásommal... gyanítom, hogy nem sokra.

Tim Robinson nagyszerűen játssza a lehetetlenül kínos szomszédot, Paul Rudd pedig hozza a szokásos jó formáját. Kate Mara sajnos nem mutat fel semmi figyelemreméltót, leszámítva, hogy szép. Talán Paul Rudd karaktere volt a legkomplexebb; ő volt az, aki meggondolatlanul magára húzta a szomszédjA barátságát, majd amikor rájött, hogy mibe nyúlt bele, próbált menekülni, végül tehetetlenül átadta magát egy nagyon különös barátságféleségnek.

Megosztó film ez a javából, egyelőre még én is vívódok az érzéseimmel, hogy mi a frász történt. De határozottan volt benne valami érdekes. Mindenkinek van 1-2 személyes élménye ilyen idegesítő, péklapáttal agyonverendő alakokkal, így mindenki tud is kapcsolódni a sztorihoz (ha ő maga az idegesítő alak, akkor meg azért). Más kérdés, hogy akar-e, mert rendkívül kínos érzés kíséri végig a teljes játékidőt, és ez a legvégére sem hagy alább. Egy biztos: ha DeYoung azt akarta, hogy emlékezzek a filmjére, akkor bejött a számítása, ezt tutira nem fogom elfelejteni.