Nekem meg a Jane Austen tette tönkre az életemet című film tehette volna tönkre az életemet, nagy mázli, hogy időben leálltam vele. Amíg bírtam idegekkel, addig egy eléggé érdektelen valami kezdett kibontakozni, amihez nem tudtam kapcsolódni, és ebben a jellegtelen szereplők sem segítettek. Cserébe már felsejlett, hogy miféle happy end felé fog tartani majd az egész, miután lefutott a várhatóan szintén megjósolható összes klisé, ami egy ilyen történetben dukál.
Egy írói ambíciókkal rendelkező, kicsit bénácska és nagy bánatára vénlányosan érintetlen francia könyvesbolti eladónőt látunk szerencsétlenkedni, aki bekerül valami bentlakásos angliai Jane Austen-alkotói táborba (ha jól értem), és ahol (ha jól sejtem) majd veszélybe fog kerülni az érintetlensége, de ennek már nem járok utána, bocs.
Laura Piani rendező az unalomba fojtás mellett vonzódik a testnedvekkel maszatoláshoz: van a másik ruhájába való szájbeletörlés, cipőlehányás meg valami szintén undi, amit már elfelejtettem. Bár ezek figyelemfelkeltő mozzanatok, nem teszik érdekesebbé, szerethetőbbé vagy egyéb módon jobbá az egészet. Szerintem ez a film rosszabb, mint a 2 csillag, amit adok rá, de nem tehettem meg, hogy látatlanban ennél kevesebbet adjak, tekintettel arra, hogy fél óra környékén - azaz pillanatokon belül - kiszállok. Ebbe a fél órába a jelen véleményem megírása is beleszámít, húsz perc körül kezdtem.
Most, mikor soraimat zárom, épp az angol kimértség kicsit ostoba kifigurázása zajlik francia nézőpontból szemléltetve, de a franciákra amúgy jellemző könnyedség és humor nélkülözése mellett. Ez a bizonyos humor és könnyedség amúgy nem csak ebből a jelenetsorból, hanem az egész filmből hiányzik, de legalábbis az első fél órából biztosan.
Egy kétségbeesetten szingli könyvkereskedő, aki egy fantáziavilágba téved, kénytelen megvalósítani álmait, hogy író legyen. több»
Szereplők: Camille Rutherford, Pablo Pauly, Annabelle Lengronne, Charlie Anson, Liz Crowther
