Az első részt nemrég láttam, az műfajában nagyjából standard színvonalúnak tűnt, a szokásos klisékre felépítve. Néhány színész húzta fel egész jóra, de nekem nem jött át, hogy mitől lett annyira kultikus. Most a második részt némi aggodalommal mentem el megnézni, mert ezek a folytatások rendszerint alulmúlják az első részt, és annyira azért nem volt jó, hogy ez beleférjen. Szerencsére nem csak nem volt visszaesés, de ez a megkésett folytatás számomra kicsit jobbra is sikerült, mint az első.
Maga a cselekmény valamennyire összetettebb lett, jó színészi teljesítményből most se volt hiány, persze főleg Meryl Streep toronymagasan kiemelkedő tehetsége és játéka ragadott meg.
Az első félórában még ment a tökölődés és bénázás a cselekmény és karakterek felépítése körül, aki látta az első részt, az itt a határára kerülhetett, hogy a telefonját kezdje unalmában birizgálni. Ez veszélyes, mert aki nem moziban nézi, azoknak a negyede itt már le fog akadni. De utána szerencsére stabilizálódott a film és kínos pillanatok nélkül zajlott le a hátralévő nagyobb rész.
A célközönség továbbra is a csajos vígjátékok rajongótábora, X generációs férfiként én se magamtól láttam, hanem mert a feleségem elvitt rá. Sorstársaimnak az a jó hírem, hogy nem szenvedtem, nézhető és jól viselhető mozi ez a férfipartnerek számára is. Persze ezúttal is folyamatosan a felhájpolt haute couture világa adja a cselekmény környezetét, de egész értelmes dilemmákkal és gondolatokkal vagyunk közben ellátva. Nagy bölcsességeket persze nem kell várni, végső soron ennek a filmnek a szórakoztatás a célja és ezt el is éri.
65 Az ördög Pradát visel 2. (2026)
dráma | romantikus | vígjáték
Miranda Priestly a hagyományos magazinkiadás hanyatlásának idején próbálj mederben tartani a karrierjét. Szembetalálja magát Emily Charltonnal, egykori asszisztensével, aki mára... több»
