Mudbound

Nem voltam kimondottan elragadtatva ettől az Oscar-ra gyúrt filmtől. Fontos témákról szól (a földművelők nehéz élete a Mississippi-deltájában a ’40-es években, illetve a szegregáció ugyanott, ugyanakkor), de sajnos jószerint csak a felszínt kapargatta. A darab bő egy órája engem egy szappanoperára emlékeztetett, aztán szerencsére voltak benne drámai jelenetek, bár ezek lezárása is amolyan „amerikai” módon végződött. Amit feltétlenül dicsérni lehet benne az a remek fényképezés, bár kétlem, hogy azon a vidéken folyton-folyvást vihar készülődik, vagy özönvíz módjára ömlik az eső. A feketék mintha a Tamás bátya kunyhójából léptek volna elő, magukkal hozva a rájuk ragadt kliséket. A fehér-fekete ellentét ábrázolása már 1958-ban, a „Megbilincseltek” című Stanley Kramer-filmben is sokkal jobban volt kibontva. Egy igazán ellenszenves antagonista szereplője volt: Pappy, a trotty vénség (Jonathan Banks), olyan sikerrel játszotta el a szerepét, hogy a néző zsebében magától kinyílt a bicska. Érdekes módon az elején csak erősen sántikálva mormogott a kecskeszakállába, de a végére elég undorító módon aktívizálta magát. Igazán kiérdemelte a sorsát! Lehet, hogy a film alapjául szolgáló regény jóval több lélektani motivációval ábrázolja a szereplőket, de a film megnézése után nincs kedvem nekilátni az elolvasásához. Erős jóindulatú értékelésem három nagyon gyenge lábakon álló három csillag.

A Mudbound nem csak az egyik legerősebb film, amit a rasszizmus témájában készítettek, de saját jogán is az elmúlt évek egyik legjobbja. A Mississippi deltája talán sosem volt még egyszerre ennyire gyönyörű (Rachel Morrison Oscar jelölése teljesen me... Többgérdemelt) és félelmetes. Ijesztő volta azonban nem csak a mindennapjaikat a nehezen megművelhető föld kilátástalanságában élő emberekben, hanem a film egyes szereplőiben rejlő gyűlöletben rejlik. A Mudbound szívbemarkoló, de csodálatos dráma az amerikai feketék üldözéséről, harcukról a túlélésért, az emberben lévő igaz szívről, vagy az azt kioltani szándékozó gonoszságról. Mindez pedig valami egészen magas szintű színészi teljesítménnyel és rendezéssel tálalva. Fantasztikus, ritkán látható és mélyen megható mestermű.