Sztálin halála (2017)

Buscemi és Kurylenko vezető szerepével egy kifejezetten korrekt és jól működő politikai szatírát dobtak össze. Ianucci jól összerakta a mozit, ami nem biztos, hogy valóban úgy történt-e. Sebaj, ha nem is hiteles, de jó.

Remek és könnyednek tűnő film egy súlyos témáról - vagyis egy igen jó arányokkal összepakolt, már-már komédiának tűnő alkotás, ami nem próbál meg sem több, sem kevesebb lenni annál, ami. A Sztálin halálától felbolyduló szovjet vezetést remekül festi ... több»le a film, és úgy nevettet meg, hogy közben érzi az ember: ez azért valahol tragikus. Pont ebben rejlik a film nagyszerűsége: kihasználja azt, hogy bár szatirikusan közelít meg egy-egy helyzetet, és kísérletet tesz arra, hogy megnevettessen minket, azért el is gondolkodtat, hogy illik-e ezen nevetni. Az emberi gyarlóság, a pitiánerség, a hatalomért való marakodás és a politika apró eszközei olyan széles tárházzal tudnak megmutatkozni, hogy a néző kénytelen-kelletlen a színtér kellős közepén találja magát, és esélye sincs kibújni a helyzet súlyosságából. Az biztos, hogy többször nézendő film, hogy minden egyes apró részlet megmaradjon: a kiváló rendezésnek és remek alakításoknak hála olyan sokrétű a film, hogy nehéz mindent rögtön befogadni. Nem egy könnyű darab, de nem is akar az lenni: emiatt tökéletes arra, hogy utána hosszú beszélgetések tárgyává váljon. Akár történelemórákon is. Hiszen a történelmet - ahogy ez a film erre remekül rámutat - ugyanolyan emberek csinálják, amilyenek mi vagyunk. Hiúak, nevetségesek, gyengék és ütődöttek.

Igazán szórakoztató tragikomédiát kaptunk a 2. világháború utáni történtekről Szovjetunió szívében, Sztálin igaz történetéről. Tudtommal még soha nem kapott főszerepet Steve Buscemi és személy szerint örültem neki, hogy elsők közt olvashattam a nevét a szereplőgárda olvasásakor. Maga a film rendkívül szórakoztató volt, még is végig izgalmas mivel egyrészt bemutatta mi is van, illetve volt a politikában, milyen messzire képes ember elmenni a hatalomért. Ez a film jól tükrözi, mit tesz egy ember azért, hogy hatalomra kerüljön, vagy éppen miként árulták el egymást a bajtársak, csak azért, hogy egy szintet feljebb lépjenek az életükben. A rendező Armando Iannucci remekül bemutatta egy vígjátékban Sztálin halála utáni életet Oroszországban. Csak ajánlani tudom.

Politikai álláspontoktól és világszemléleti elképzelésektől függetlenül mondhatom, hogy remek humorral sikerült kicsit odaszúrni Sztálin emlékének. Persze helyenként - főleg a vége felé - elkomolyodik. Steve Buscemi ha nem is a hátán viszi a filmet, ... több»de mindenképp neki köszönhetjük, hogy az ilyen jól sikerült. Nem tudom, hogy történelmileg mennyire pontos, de ezt bőven el tudom képzelni az akkori vezetésről. Ráadásul nem csak az akkori szovjetről, hanem bármelyik mostani kormányról is. A hatalom igen csábító. Ennek ellenére ezt szerintem csak egy egyszerű nyugati propaganda filmnek kell felfogni. Várom az oroszok válaszát a filmre.

Alacsony színvonalú és ízléstelen film. A történethűsége pedig több ponton is megkérdőjelezhető.

Maró szatíra a diktátor halála utáni hatalomért való könyörtelen harcért. Néhányan felülkerekedtek, elsősorban a biliárdgolyó fejű Hruscsov, aki 1964-ig teljhatalmú vezetője volt a Szovjetuniónak páran pedig megkapták a régóta járó ólomgolyójukat, pé... több»ldául Berija, a politikai rendőrség ura, aki 15 éven keresztül birtokolta ezt a pozíciót. Nincs semmi különös abban, hogy a film forgalmazását Oroszországban betiltották, hiszen ilyen kedvezőtlen image, amely csak a rossz hírét keltheti az újra birodalmi célokról ábrándozó országról nyilvánvalóan nem kívánatos. Pedig a politikusok hataloméhségét, aljasságát bemutató filmet minél szélesebb körben kellene népszerűsíteni, mert a politika alapvető jellege sajnos a mai napig sem változott,

A film a történelmi események alapján készült, és bár a cím és a történet alapján valami háborús, komoly, mély mondanivalójú filmet vár az ember, ez egy igazán humoros, szarkasztikus film lett. A film elején még láthatjuk, hogy Sztálin hogy képes irá... több»nyítani könnyedén mindent és mindenkit, majd másnap reggel, amikor a vezér ágynak dől, eluralkodik a káosz. Mindenki a maga módján szeretné újragondolni a Szovjet Unió jövőjét, és természetesen mindenki Sztálin helyére pályázik. A film nagyon jól bemutatja, hogy mi történik, ha hirtelen egyik napról a másikra vezető nélkül marad egy vezetőhöz nagyon erősen idomult társaság, és hirtelen mindenki vezető lesz, és nem csak papíron, ahogyan eddig. A poénok nagyon jól fel vannak a filmben vezetve, igazán alapos munka a film. A négy csillagot az öt helyett csak azért adom, mert nekem a vége a film pörgősségéhez és humorosságához képest kicsit mélyre, laposra sikerült, de ettől függetlenül egy teljesen élvezhető film, valahogy ilyen formában kellene az iskolákban a történelmet tanítani.