Sztálin halála (2017)

Rendkívül vicces szatíra, a Sztálin halálát követő hatalmi harcról. El tudom képzelni, hogy sokaknak nem fog bejönni az a kettősség, hogy egy ilyen komoly témát kissé komolytalanul dolgoz fel. Szerintem iszonyatosan szórakoztató. 8,5/10

Remek és könnyednek tűnő film egy súlyos témáról - vagyis egy igen jó arányokkal összepakolt, már-már komédiának tűnő alkotás, ami nem próbál meg sem több, sem kevesebb lenni annál, ami. A Sztálin halálától felbolyduló szovjet vezetést remekül festi le a film, és úgy nevettet meg, hogy közben érzi az ember: ez azért valahol tragikus. Pont ebben rejlik a film nagyszerűsége: kihasználja azt, hogy bár szatirikusan közelít meg egy-egy helyzetet, és kísérletet tesz arra, hogy megnevettessen minket, azért el is gondolkodtat, hogy illik-e ezen nevetni. Az emberi gyarlóság, a pitiánerség, a hatalomért való marakodás és a politika apró eszközei olyan széles tárházzal tudnak megmutatkozni, hogy a néző kénytelen-kelletlen a színtér kellős közepén találja magát, és esélye sincs kibújni a helyzet súlyosságából. Az biztos, hogy többször nézendő film, hogy minden egyes apró részlet megmaradjon: a kiváló rendezésnek és remek alakításoknak hála olyan sokrétű a film, hogy nehéz mindent rögtön befogadni. Nem egy könnyű darab, de nem is akar az lenni: emiatt tökéletes arra, hogy utána hosszú beszélgetések tárgyává váljon. Akár történelemórákon is. Hiszen a történelmet - ahogy ez a film erre remekül rámutat - ugyanolyan emberek csinálják, amilyenek mi vagyunk. Hiúak, nevetségesek, gyengék és ütődöttek.

Alacsony színvonalú és ízléstelen film. A történethűsége pedig több ponton is megkérdőjelezhető.

Igazán szórakoztató tragikomédiát kaptunk a 2. világháború utáni történtekről Szovjetunió szívében, Sztálin igaz történetéről. Tudtommal még soha nem kapott főszerepet Steve Buscemi és személy szerint örültem neki, hogy elsők közt olvashattam a nevét a szereplőgárda olvasásakor. Maga a film rendkívül szórakoztató volt, még is végig izgalmas mivel egyrészt bemutatta mi is van, illetve volt a politikában, milyen messzire képes ember elmenni a hatalomért. Ez a film jól tükrözi, mit tesz egy ember azért, hogy hatalomra kerüljön, vagy éppen miként árulták el egymást a bajtársak, csak azért, hogy egy szintet feljebb lépjenek az életükben. A rendező Armando Iannucci remekül bemutatta egy vígjátékban Sztálin halála utáni életet Oroszországban. Csak ajánlani tudom.

Politikai álláspontoktól és világszemléleti elképzelésektől függetlenül mondhatom, hogy remek humorral sikerült kicsit odaszúrni Sztálin emlékének. Persze helyenként - főleg a vége felé - elkomolyodik. Steve Buscemi ha nem is a hátán viszi a filmet, de mindenképp neki köszönhetjük, hogy az ilyen jól sikerült. Nem tudom, hogy történelmileg mennyire pontos, de ezt bőven el tudom képzelni az akkori vezetésről. Ráadásul nem csak az akkori szovjetről, hanem bármelyik mostani kormányról is. A hatalom igen csábító. Ennek ellenére ezt szerintem csak egy egyszerű nyugati propaganda filmnek kell felfogni. Várom az oroszok válaszát a filmre.