A fekete humor számomra mindig is egy kockázatos kategória volt, mert vagy nagyon jól működik (mint Tarantino vagy Guy Ritchie esetében), vagy embertelenül gyenge és bosszantó (temérdek más esetben). Ha azonban ezt jó érzékkel csinálják, és még egy történelmi dolgot is választanak témának (amit ráadásul teljesen autentikusan dolgoznak fel), akkor valami olyan egyedi végeredmény születhet, ami érdemes a többszöri újranézésre is.
Pontosan ez a helyzet Armando Iannucci 2017-es fekete vígjátékával. Feldolgozza a Sztálin 1953-as halálával kialakult zűrzavaros időket - melyben a nagy diktátor hataloméhes főemberei marakodnak az utódlásért, és amely harc, mint tudjuk, Nyikita Hruscsov győzelmével zárul majd -, és emlékezetes élményt nyújt számunkra szarkasztikus fekete humorral. Azon a bizonyos napon, 1953. március 5-én, Sztálin halálakor még senki nem tudja, ki lesz az új "gazda" (értsd: teljhatalmú kommunista diktátor): Beria, Malenkov, Molotov, Zsukov, Kaganovics, Bulganyin, esetleg Mikojan? Körülbelül 10-11 hónap alatt dől el minden: mely idő alatt Hruscsov ügyesen egymásnak ugrasztja Zsukovot és Beriát, majd egy merész összeesküvéssel kiiktatja az NKVD (állambiztonsági hivatal) rettegett urát, a Sztálint mindvégig hűen szolgáló Beriát.
A történelmi események alapból szürreálisak, és temérdek lehetőséget kínálnak a groteszk jelenetekre. Iannucci pedig a rendezői székben él is a magas labdákkal: sorra lecsapja azokat. Látjuk a Sztálin holteste felett színjátékot űző, a gazdát sirató főembereket, majd mocskos kis taktikázásaikat is a színfalak mögött, miközben saját előretörésüket tervezik. Beria (Simon Russell Beale) mindvégig központi figura, aki mellett szinte észrevétlenül tör előre Hruscsov (Steve Buscemi). Mindketten nagyot alakítanak, pedig Busceminek a maga vékony alkatával még a külsőségbeli eltérésekkel is meg kell küzdenie. (De ha Gary Oldman lehetett Churchill... ugyebár). Nagyon jó Zsukov tábornok szerepében Jason Isaacs és Molotovként Michael Palin.
Izgalmas és határtalanul érdekes érzés bepillantani abba a világba, mely mindig is el volt zárva a külvilág elől, és amelyről a történelemkönyvek sem szólnak (csak találgatnak). Milyen emberek voltak ezek a Sztálint körülvevő talpnyalók, és milyen viszony fűzte őket Sztálinhoz, majd egymáshoz? Választ kapunk erre, és azon legfőbb kérdésre is, hogy hogyan tudta végül Hruscsov megkaparintani a teljhatalmat.
Nagyon jó a script, kicsit még Sztálinból is kapunk (hiszen a sztori kezdetén, a film első perceiben még él), jó a tempó és kiváló a rendezés is. Sztálin halála a maga humoros és fekete vígjátékos elemeivel egy nagyon is történethű sztorit tár elénk, melyből még tanulhatunk is, jellemekkel felruházva a tanulmányainkból ismert neveket (mint Molotov, Hruscsov vagy Zsukov). Láthatjuk Sztálin félbolond fiát és a Szovjetunióból elmenekülő lányát is, így teljes lesz a kép a gazda környezetéről. Értékelésem: erős 85%. Azt gondolom, minden történelem iránt érdeklődőnek látnia kell egyszer (és ezt nem csak történelemtanárként mondom). Többször nézős, különleges film.
78 Sztálin halála (2017)
dráma | politikai | szatíra | történelmi | vígjáték
1953 márciusában a nagy vezér meghalt, és milliók gyászolták Moszkva utcáin. Ám volt néhány ember, akinek a gyász helyett valami egészen más dolog jutott. Hruscsovnak és a... több»
Szereplők: Steve Buscemi, Olga Kurylenko, Michael Palin, Jeffrey Tambor, Jason Isaacs
