Kápráztat a mozi, amit kapunk A film történetét nem ismerve néztem... Az ember csak ámul, hogy akkoriban a (a mostanihoz hasonlítható) nevetséges technikával mit ki tudtak hozni. A kamera, a mozgások, a színészek tehetsége, a világítás, pl. a színészek szemeinek a csillogásának a megvilágítása stb. sok-sok apró kidolgozott részlet, illetve trükkök, hogy pl. stabil képet kapjunk. Annyira mozi, hogy csak bámul az ember. Nahát, ezek az emberek letettek valamit az asztalra! Köszönjük!
A véleményeket olvasva egy jó, izgalmas kis maffiasztorira számítottam, de nem tudom, mit láthattak. Gyerekes párbeszédek, sablonos, semmitmondó karakterek. Elhúzott, dögunalmas cselekmények. Sly ismét "úgymond" magát az "Oscart" adja... mi mást tudna? Néha túlságosan erőltetett poénok vannak, amiken csak néz az ember. Hamar érteni lehet, hogy ez egy nyálas kis meseszerű, szórakoztató vasárnapi sorozat, amin jót pihen az ember, és közelebb viszi az alváshoz. Semmi felkavaró. Ne várjunk Sopranost vagy Dextert, ez a Tulsa királya inkább egy rajzfilmszerű, bambulós kis mese tinédzsereknek.
Ez egy kifejezetten rossz film. Szánalmas, túltolt, hatásvadász, ami nem sikerül. Pocsék, unalmas részek, telefoncsörgés az agyadban. A vége beindul, de addigra senkit nem érdekel.
Kezdjük ott, hogy nem is thriller és nem is krimi. Tudálékos párbeszédek, alkesz bölcsész okoskodások. A zene TrentReznor (NIN) tehetségtelenséges effektekkel túltolt már annyira, hogy a szereplők szövegei sem érthetők. Sikerült elcsesznie egy filmet. Unott vasárnapokra sem ajánlott. Azért kap nem pocsék, hanem "nézhetetlen" pontot, mert Julia Roberts jól játszik, de ez édeskevés, hogy valahová is vigye ezt a filmet.
Nagy várakozással kezdtem neki, hiszen már régóta követem Ed munkásságát, és érdekelt, milyen eredményt hoz az „egyfelvételes” ötlet. Az első percek azonnal magukkal ragadtak: jól áll neki a városi nyüzsgés, a spontánnak ható beszéd, az egész produkciónak van egy friss, élénk ritmusa. Ugyanakkor volt bennem egy apró kétely, mert néhány rész annyira tökéletesen összeállt, hogy nehéz elhinni, hogy tényleg teljesen improvizált. Mindezek ellenére élvezetes volt, mivel Ed ugyanazzal a laza, természetes energiával adja elő, ami miatt megszerettem őt. Nem lett tökéletesen nyers vagy dokumentarista, inkább egy jól elkapott hangulatutazás, ami simán megérte azt a másfél órát.
87 Körhinta (1956)
A film történetét nem ismerve néztem... Az ember csak ámul, hogy akkoriban a (a mostanihoz hasonlítható) nevetséges technikával mit ki tudtak hozni. A kamera, a mozgások, a színészek tehetsége, a világítás, pl. a színészek szemeinek a csillogásának a megvilágítása stb. sok-sok apró kidolgozott részlet, illetve trükkök, hogy pl. stabil képet kapjunk. Annyira mozi, hogy csak bámul az ember. Nahát, ezek az emberek letettek valamit az asztalra! Köszönjük!