Oscar-esélyes Végre eljött az idő: letettek elénk egy Michael Jackson életrajzi filmet, és nem is akármilyet! Ez az a mozi, ami szerintem simán Oscar-esélyes is lehet.
A történet a kezdetektől indul: a szíjjal vert, apai terrorban élő kisfiú sorsát kíséri végig egészen a felemelkedéséig. Ha már apai terror: itt muszáj megjegyezni, hogy a Joe Jacksont alakító Colman Domingo valami hátborzongatóan hitelesen hozza a kegyetlen családfőt. Megismerhetjük azt a fojtogató környezetet, ahol az apai terror, a manipuláció és a testvérek közönye uralkodik, miközben az édesanyja szava sokáig teljesen eltörpül, semmibe vész. A film nagyon jól bemutatja Michael kitörési, elszakadási kísérleteit, végigélhetjük heroikus ... több»
propaganda Ez egy nettó történelemszépítés. A sztori konkrétan arról szól, hogy megpróbálják teljesen tisztára mosni Neville Chamberlaint. Eddig úgy tudtuk róla, hogy egy gyengekezű, naiv vezető volt, aki csúnyán bedőlt Hitlernek, erre itt hirtelen egy önfeláldozó, zseniális taktikusként adják el. Mintha csak azért áldozta volna be a cseheket, hogy tudatosan időt nyerjen a briteknek a fegyverkezésre... Hát persze. Eléggé kiverte a biztosítékot ez a durva brit mosdatás, mert baromira elferdíti a valóságot. Kémthriller? Nevetséges, gyenge dráma és a nagyrésze dögunalom. A korabeli hangulat meg a díszletek okés, de semmi több.
Kíváncsian vártam ezt a sorozatot, mert korábban már jópár filmet (szerintem mindent) láttam Pablo Escobarról és a kartellek világáról, de ez a doku mégis más oldalról közelít. Itt az elején még nem a látványos akción van a hangsúly, hanem azon a nyers és elég szomorú valóságon, amit eddig talán kevésbé mutattak be ilyen közvetlenül. A leginkább elgondolkodtató az, ahogy látni, miként szippantja be ez a közeg már a legfiatalabbakat is. Megrázó látni, hogy számukra ez nem egy választott életmód, hanem egyfajta kényszerű túlélési stratégia. Nem akar senkiből hőst faragni, egyszerűen csak bemutatja azt a kilátástalanságot, ami ebben a világban uralkodik. Aki szereti a komolyabb, dokumentarista ... több»
Érdemes előtte jól utánaolvasni, hogy ne érjen meglepetés. Jól játssza a pszichopatát, mert az is. A rendező sem volt százas. Érdekes film, elég lassú, vontatott.
Magabiztosan hozza a műfaj jellegzetességeit, bár sokat nem tud hozzátenni a zsánerhez. A Ragyogás c. film előtti tisztelgés kifejezetten menő. (Sőt, bravúrosan pótolja azt, ami nekem hiányzott.) A Kill Bill-féle véres kaszabolásból van bőségesen, a jól irányzott ütésekből kevesebbet kapunk, de azok legalább hatásosak:) Szórakoztató darab, de némi extra humor még elfért volna benne, bár az agyzsibbasztó, minden képzeletet felülmúló jelenetek kárpótolnak – egy igazi, véres agymenés ez. Sajnos a zene nagyon mellément. Nekem ez a modernkedő hangzásvilág bántóan kilógott a képből.
Sokkal többet vártam a filmtől sajnos, pedig nagyon vártam. Rami Malek alakítása elégséges. Semmi újat nem tud hozni, és a karaktere is snassz. Nem rá illik, és az, hogy akkor is nyitva legyen a szája, amikor nem beszél, ez valami tragédia. Leo Woodallt sem értettem, miért van itt és honnan jött. Russell Crowe viszont hatalmasat alakít. Nekem a karakterek kidolgozottságának hiánya és a bugyuta párbeszédek nem tetszettek, unalmassá tették. Értem, hogy a film alapja a könyv volt, de akkor is lehetett volna érdekesebb. A Vatikán belsejét a Parlamentben vették fel, ami lenyűgöző 3 percet adott a filmnek.
A sorozat második évada nagyjából ott folytatja, ahol az első abbahagyta, bár a hangsúlyok kicsit eltolódtak. A történet szerint az Olympus bukása után a Damocles nevű katonai magáncég vette át az irányítást Párizs felett. Lyna és Selma kénytelenek egy instabil szövetségre lépni, hogy szembeszálljanak egy új, Oz nevű árnyékalakú ellenféllel. A cselekményvezetés sajnos gyengébb lett az előző szezonhoz képest, több a kiszámítható fordulat és az ismerős klisé, de aki az akció miatt nézi, az valószínűleg most sem fog csalódni. Aki szereti a jól koreografált verekedéseket és a sötétebb hangulatú, párizsi alvilági témákat, annak egyszeri megnézésre alkalmas darab, még ha a forgatókönyv nem is tart... több»
Az eleje dögunalom, elég béna "amerikai" párbeszédek amelyeken lehetett volna javítani. Gyenge poénok. Keanu végre lazán játszik, ez a figura neki való. Ez az eddigi legjobb szerepe. A cselekmény mondanivalója viszont nagyon jó és tanulságos. Egyszernézős vasárnapi bambulós.
Ezt sokkoló volt látni. 40 éves, 2 gyermekes apa, és nem egy "bármit megtehetek", "nincs miért hazamennem". Felelőtlenség és kész, persze lehet ezt szépíteni... én is azt teszem: Mindenféle biztonsági felszerelés nélkül mászott fel kb. 90 perc alatt. Eszméletlen a félelemérzet hiánya és a profizmus találkozása. Biztos, ami biztos, 10 másodperces késéssel közvetítették, ha esetleg hibázik, és be kell nyomni egy reklámot, de ez a srác eszméletlen profi. Kiegészítésként érdemes megnézni Jordan Golden State YouTube videóját, ami az épületből vloggolt.
Jól indul, de átmegy a buta szerepek túljátszásába, és vontatottá válik. A végkifejlet előtt logikátlan, hihetetlen történések következnek, amiktől forgatod a fejedet. Ezek tényleg menekülni akartak, vagy csak kifigurázták az egész történelmet? Időhúzás közben annyira unalmas, hogy beletekerve sem veszítesz semmit.
Érdekes kis film. Aki szereti a Wes Anderson-filmeket, annak biztos tetszeni fog. Mintha Wes Anderson a Sándor Pál/Szabó István-filmeken nőtt volna fel. Akkoriban nagyot ment ez a film, az biztos, mai szemmel unalmas. Garas, Kern... mindenhol ezek a "ripacsok" mentek. Azért erőltetett, mert a színészek tehetségtelenek.
Harmatgyenge A színészi előadás pocsék. A playbackre is gyúrni kell, hogy az ennyire ne legyen béna. A koreográfia giccses, túltolt, értelmetlen. Nem korhű kellékek. Pár értelmes felvétel látható, de annyiszor ismétlik, hogy dögunalmas lesz.
Kápráztat a mozi, amit kapunk A film történetét nem ismerve néztem... Az ember csak ámul, hogy akkoriban a (a mostanihoz hasonlítható) nevetséges technikával mit ki tudtak hozni. A kamera, a mozgások, a színészek tehetsége, a világítás, pl. a színészek szemeinek a csillogásának a megvilágítása stb. sok-sok apró kidolgozott részlet, illetve trükkök, hogy pl. stabil képet kapjunk. Annyira mozi, hogy csak bámul az ember. Nahát, ezek az emberek letettek valamit az asztalra! Köszönjük!
A véleményeket olvasva egy jó, izgalmas kis maffiasztorira számítottam, de nem tudom, mit láthattak. Gyerekes párbeszédek, sablonos, semmitmondó karakterek. Elhúzott, dögunalmas cselekmények. Sly ismét "úgymond" magát az "Oscart" adja... mi mást tudna? Néha túlságosan erőltetett poénok vannak, amiken csak néz az ember. Hamar érteni lehet, hogy ez egy nyálas kis meseszerű, szórakoztató vasárnapi sorozat, amin jót pihen az ember, és közelebb viszi az alváshoz. Semmi felkavaró. Ne várjunk Sopranost vagy Dextert, ez a Tulsa királya inkább egy rajzfilmszerű, bambulós kis mese tinédzsereknek.
84 Michael (2026)
Végre eljött az idő: letettek elénk egy Michael Jackson életrajzi filmet, és nem is akármilyet! Ez az a mozi, ami szerintem simán Oscar-esélyes is lehet. A történet a kezdetektől indul: a szíjjal vert, apai terrorban élő kisfiú sorsát kíséri végig egészen a felemelkedéséig. Ha már apai terror: itt muszáj megjegyezni, hogy a Joe Jacksont alakító Colman Domingo valami hátborzongatóan hitelesen hozza a kegyetlen családfőt. Megismerhetjük azt a fojtogató környezetet, ahol az apai terror, a manipuláció és a testvérek közönye uralkodik, miközben az édesanyja szava sokáig teljesen eltörpül, semmibe vész. A film nagyon jól bemutatja Michael kitörési, elszakadási kísérleteit, végigélhetjük heroikus ... több»