Kápráztat a mozi, amit kapunk A film történetét nem ismerve néztem... Az ember csak ámul, hogy akkoriban a (a mostanihoz hasonlítható) nevetséges technikával mit ki tudtak hozni. A kamera, a mozgások, a színészek tehetsége, a világítás, pl. a színészek szemeinek a csillogásának a megvilágítása stb. sok-sok apró kidolgozott részlet, illetve trükkök, hogy pl. stabil képet kapjunk. Annyira mozi, hogy csak bámul az ember. Nahát, ezek az emberek letettek valamit az asztalra! Köszönjük!
A véleményeket olvasva egy jó, izgalmas kis maffiasztorira számítottam, de nem tudom, mit láthattak. Gyerekes párbeszédek, sablonos, semmitmondó karakterek. Elhúzott, dögunalmas cselekmények. Sly ismét "úgymond" magát az "Oscart" adja... mi mást tudna? Néha túlságosan erőltetett poénok vannak, amiken csak néz az ember. Hamar érteni lehet, hogy ez egy nyálas kis meseszerű, szórakoztató vasárnapi sorozat, amin jót pihen az ember, és közelebb viszi az alváshoz. Semmi felkavaró. Ne várjunk Sopranost vagy Dextert, ez a Tulsa királya inkább egy rajzfilmszerű, bambulós kis mese tinédzsereknek.
Ez egy kifejezetten rossz film. Szánalmas, túltolt, hatásvadász, ami nem sikerül. Pocsék, unalmas részek, telefoncsörgés az agyadban. A vége beindul, de addigra senkit nem érdekel.
Kezdjük ott, hogy nem is thriller és nem is krimi. Tudálékos párbeszédek, alkesz bölcsész okoskodások. A zene TrentReznor (NIN) tehetségtelenséges effektekkel túltolt már annyira, hogy a szereplők szövegei sem érthetők. Sikerült elcsesznie egy filmet. Unott vasárnapokra sem ajánlott. Azért kap nem pocsék, hanem "nézhetetlen" pontot, mert Julia Roberts jól játszik, de ez édeskevés, hogy valahová is vigye ezt a filmet.
Nagy várakozással kezdtem neki, hiszen már régóta követem Ed munkásságát, és érdekelt, milyen eredményt hoz az „egyfelvételes” ötlet. Az első percek azonnal magukkal ragadtak: jól áll neki a városi nyüzsgés, a spontánnak ható beszéd, az egész produkciónak van egy friss, élénk ritmusa. Ugyanakkor volt bennem egy apró kétely, mert néhány rész annyira tökéletesen összeállt, hogy nehéz elhinni, hogy tényleg teljesen improvizált. Mindezek ellenére élvezetes volt, mivel Ed ugyanazzal a laza, természetes energiával adja elő, ami miatt megszerettem őt. Nem lett tökéletesen nyers vagy dokumentarista, inkább egy jól elkapott hangulatutazás, ami simán megérte azt a másfél órát.
Voltam Wadi Rumban, és furamód pont a Mentőexpedíció miatt éreztem ismerősnek a Marsot. Élőben az a sziklás tér eszméletlen, alázatra tanít; a film meg ezt a csendet használja díszletnek egy nagyon emberi túlélőtörténethez. Jó volt látni, hogy a Föld-oldali jelenetek jó része itthon készült: pl.utánaolvasva: Korda Stúdió, Margitsziget és amikor felvillan egy budapesti helyszín „NASA-ként” és elzúg a csepeli HÉV, az kicsit kizökkentett:) Lehet, hogy a könyv az jobb, részletesebb, de filmként ez a könnyedség működik: kicsit laza, kicsit geek, közben egészen reményteli. A sci-fi oldali, túlméretezett űrhajó, az alig túlszámolt vagy a napokra kiszámolt ételkészlet kicsit vicces és komolytalanná ... több»
Az első kb. 45 perc nagyon vicces, pörgős, izgalmas! Utána a "bejelentés" ütős, és szerintem nagyon leviszi a filmet. Onnantól vannak még jó poénok, de az alpári, trágár szövegek nagyon szánalmasak, szekunder szégyenérzet beindul. Sajnos az alkotók még mindig azt hiszik, hogy akkor jó a szöveg, ha minél alpáribb. Ebből ki kellene már nőni. Jól összerakott film, tetszett a képi megjelenítés. Jók a világításnál a be nem tartott szabályok. Az effekt sávon valami egyszer elcsúszhatott, mert a vihar/eső hangja bal oldalról jött, tudván a képek alapján, hogy az ablak a jobb oldalon van.
Stílusos westernfilm, régen láttam fekete-fehérben gyerekként, de még mindig ütős. Érdekes, hogy akkor még tudtak filmeket készíteni analóg vasakon, és mindent megoldottak.
különleges Egy igazán különleges thriller, amely egyszerre sötét, gondolatébresztő és látványos. Park Chan-wook rendezése tele van apró részletekkel és vizuális trükkökkel, amelyek folyamatosan fenntartják a feszültséget, és egyedi hangulatot kölcsönöznek a filmnek. A történet lassan bontakozik ki, és bár a film néhány ponton előre láthatónak tűnhet, a rendezés kreativitása és a karakterek komplexitása miatt mindig van valami, ami meglephet. Kidman és a többi színész hitelesen, erőteljesen játszik, a karakterek jól kidolgozottak és érdekesek. A film nem a látványos akcióra vagy gyors tempóra épít, sokkal inkább a feszültségre, a hangulatra és a pszichológiai játékokra. Van benne valami különös, hipnoti... több»
abszolút baromi jó Liam Neeson karaktere sokak szerint hitelesen viszi tovább Frank Drebin örökségét, még ha Leslie Nielsen egyedi stílusát nem is tudja teljesen lemásolni, de nagyon közel áll hozzá. Sokat nem vártam a filmtől, de volt poén, amin sírva nevetés lett a vége. Nem mondhatnám, hogy gyorsan pörögnek a poénok, vagy inkább csak kevés talál be, de az nagyon. A szóvicceket magyarra átírni nagy feladat lehetett, és sajnos nem is sikerültek annyira jól, de ez van. Sajnos a magyar szockultúrában még mindig az a poén, hogy ki mond rondábbat, ezért obszcén szavakból van benne bőven. Van, amelyik jól jön ki, de sajnos van közte elég sok szánalmas is. Pamela Anderson jól hozza a szöszit, talán ez élete legjobb... több»
Álomhajó Vártam ezt a sorozatot, de az első epizód nem volt számomra meggyőző. Ha esetleg van valaki, aki nem telt be az "álomhajó" dallamával, akkor lehet ismét dúdolászni. Ahogy volt. Túltolva.
Vicces de néha kínos Érdekes sorozat. Az eddigi 2 rész alapján tök jó. A háttérből apuci tolja, ő pedig direkt kisiklik, mert tudja, hogy nagyot nem eshet. Az apja nélkül már túladagolt volna bármit, és senki sem emlékezne rá. Színészi tehetsége szerintem nincs, mindig magát adta, így legalább hiteles volt.
Túljátszott, erőltetett szerepek. Időhúzások... unalmas. 60 percbe belefért volna az egész, és talán nem untatja a nézőt. Túl sok a kamerakapkodás, ami valóban kell a jelenethez, de itt már túl van tolva és zavaró. A színvilág nagyon tetszett. Jó mondanivaló, viszont a sztori, amire épül (Tomi keresése), roppant bugyuta.
Kínlódás a köbön majd akció de addigra lefáradsz. A film első felében bugyuta párbeszédek hada van. El sem hittem. A második felében elkezdődik valami akció, amin bealudtam. Ebből egy jó kis egyórás filmet lehetett volna készíteni.
Amélie csodálatos élete A 4-5 másodperces időhúzó szünetek kikészítettek. Folytatom azzal, hogy szerepel jó pár színész, akiknek a játéka pocsék. Akik jók a szerepre, azok viszont nem egyensúlyozzák a gyenge szereplőket. Wendy karaktere igazi romantikus vígjáték hangulatát idézi, nehéz elvonatkoztatni Amélie-től. A díszletek gyengék, az űrhajóban a kis izzók mindenhol roppant nevetségesek, ezt tetőzte az átváltozáshoz az asztal, ledek és réz klímacsövek roppant bénán összetákolva. Ez már égő volt. Borzasztó kellemetlen, pedig nem is vagyok sci-fi hívő. Nekik ez pusztító lehet. Ha a 80-as, 90-es években valaki azt mondja, hogy "2025-ben a Disney csinál majd egy Alien sorozatot..." mit kapott volna...Okés, abba is ha... több»
Hatalmas alakítások, korhű igazi "retro" feeling-je van. Nem tudom az "Én még itt vagyok" c. film előtte vagy utáni nézése javasolt, mindenesetre a két film párban javasolt. Nagyon izgalmas, a diktatúra idején elkövetett háborús bűnök (kínzások, vallatások, népírtás stb.) felelőseit viszik polgári bíróság elé. A film nézése közben eszembe jutottak Horn Gyula szavai akit a pufajkás múltjáról kérdezték és védte a szerepvállalását, mondván: „a törvényes rendet védték". Magyarországon ilyen felelősségre vonás nem történt, sőt tovább építették a karrierjüket a pártokban. Ávosokból és pufajkásokból lettek miniszterelnökök, ( természetesen demokratikus úton választva:) ), szervezett vagyonátrend... több»
Nem mondanám, hogy nagy Jurassic Park-rajongó vagyok, összesen talán három részt láttam, ezt is beleértve. A sztori eddig is lekötött, de most kifejezetten izgalmasnak is találtam, a látvány pedig egyszerűen lenyűgöző volt. Láthatunk gyönyörű thaiföldi tájat, ami nekem az Avatar világát idézte, csak most nem a levegőben, hanem a vízen zajlik az izgalom.
A színészi játék nagyon rendben van, és van benne pár poén, amin kivételesen én is hangosan nevettem. A karakterek jól eltaláltak, látszik, hogy a szövegeket tényleg rájuk írták. Ez a film remek példa arra, hogy lehet igényes, jól összerakott, szórakoztató mozit készíteni a nagyközönségnek.
A rendező, Gareth Edwards neve ismerős volt, utána ... több»
87 Körhinta (1956)
A film történetét nem ismerve néztem... Az ember csak ámul, hogy akkoriban a (a mostanihoz hasonlítható) nevetséges technikával mit ki tudtak hozni. A kamera, a mozgások, a színészek tehetsége, a világítás, pl. a színészek szemeinek a csillogásának a megvilágítása stb. sok-sok apró kidolgozott részlet, illetve trükkök, hogy pl. stabil képet kapjunk. Annyira mozi, hogy csak bámul az ember. Nahát, ezek az emberek letettek valamit az asztalra! Köszönjük!