Durr, durr és csók (2005)

Remek a film stílusa nagyon bírtam. El az alábeszélős dolog is tetszett. A története kellemesen zavaros. Robert Downey Jr. is remekül hozta a figurát.

Első alkalommal 2008 január elsején láttam, az eltelt évek alatt nagyjából „kiművelődtem” a filmnézésben, de először nem igazán tetszett. Downey jr. sem volt a kedvencem, talán akkor láttam először. Most úgy gondolom, hogy tipikusan egy crazy jellegű film, ahol nem a történet a lényeg, hanem az a rengeteg poénbomba, amelyek szinte másodpercenként sziporkáznak. Rengeteg utalás is van közkedvelt filmekre, színészekre. Végignézve jó volt, bár továbbra sem a kedvenc filmzsánerem ez a műfaj.

Ez egy igazán jó vígjáték. Bármikor és bármennyiszer a vezényszó amivel jellemezni lehet. Természetesnek hatott minden mozdulat és nem éreztem klisésnek. Nem hiszem hogy lett volna benne bármi ami dejavuként hatott volna előzőkben megnézett krimi vagy krimi-vígjátékokból. Nekem nagyon bejött a stílusa és az hogy a dolgokat a valós mivoltukban ábrázolták. Bár a sok lövöldözés következmény nélkül kicsit fura meg a vége is az volt de még a pont belefér kategória. Kedvencek közé való darab.

Nagyon kusza és szövevényes történet, de a jó fajta, végig követhető típusból. Kicsit agyalni kell rajta. A szereposztása izgalmas nagyon jól megírtak a karakterek.

Kellemes csalódásként éltem meg ezt a filmet. Remek volt a történet, és a színészek is megállták a helyüket. Kicsit kusza a sztori, de épp annyira, hogy még élvezhető legyen.