Quentin Tarantino első filmje a maga egyszerűségével és szikárságával úgy jó, ahogy van. Látszik, hogy kevés pénzből kellett összehoznia a Kutyaszorítóbant, s ez esetben sokkal inkább az írói tehetségére, s a merész rendezésre kellett támaszkodnia. Az biztos, hogy ebben az esetben egy ifjú filmes sokkal bevállalósabb, hiszen tudja, tétre megy a játék, s mindent belead. Lehet QT-t már azzal vádolni, hogy nem képes megújulni, de az biztos nem véletlen, hogy legutóbbi filmje (az Aljas nyolcassal) az első filmjének jellegzetességeire épült. Hiszen valahogy innen indult mindaz, amitől olyan sokan kedvelik ezt az embert.
A filmről: nagyszerűen megírt dialógusok és karakterek, valamint egy a jól kitalált cselekmény, amely remekül lett feldarabolva (s lám, egy gyémántrablás úgy is tud izgalmas lenni, hogy magát a rablást nem is mutatják), s az erőszakos jeleneteknek úgy tud még erősebb hatásuk lenni, hogy konkrétan csak ritkán vannak mutatva (talán Gaspar Noé és átvehette volna ezt a stílust). A párbeszédek nagyon életszerűek, ezáltal pedig a karakterekkel is (egy picit) könnyebben tudunk azonosulni, pláne annak a fényében, hogy gengszterekről van szó, sőt némelyikük nagyon piti alak. A végén mégis sajnálni tudjuk valamennyiüket. Harvey Keitel, Steve Buscemi és Tim Roth pedig nagyszerűek, de az egyik legjobb jelenet (a végét leszámítva persze) Michael Madsen "tánca" a szegény zsaru előtt. Örökké emlékezetes pillanat!
A Kutyaszorítóban valóban egy nagyszerű film, ha még létezik olyan ember, aki nem látta, akkor az sürgősen pótolja!
90 Kutyaszorítóban (1992)
Quentin Tarantino első nagyjátékfilmje limitált vetítéssorozatban digitálisan felújítva visszatér a mozikba, a klasszikus 1992-es szinkronnal és feliratos változatban is. A... több»
Szereplők: Quentin Tarantino, Steve Buscemi, Tim Roth, Michael Madsen , Harvey Keitel
