kabel

Vaják fölösleg
Így elpazarolni Sharlto Copley-t és egy remek zenei aláfestést! Ez történik akkor, amikor disneyfikálódik a Witcher széria. Hiteltelen karakterek, gyenge dráma, és olcsó kivitelezés, valószínűleg érezték a Netflixnél, hogy ebből sorozat nem lesz, így összevágtak két epizódot egy filmmé, és feldobták a platformra kereken nulla marketinggel, meghalni. Én meg megnéztem, mert a Witcher 3. még mindig bennem tartja a lelket. Ez történik, ha olyanok nyúlnak a Witcherhez, akik fantasyt csak elvétve fogyasztanak, és klisékből építkező, folyamatosan szarkasztikus, passzív-agresszív figurákat emelnek be egy olyan világba, amibe kb. annyira illenek be, mintha a Minecraft filmből hozták volna szereplőket... több»

Ezt már láttad
Nem tinihorror, vagy slasher, hanem inkább Funny Games és Speak No Evil keveréke. Lényegében lemásolja azoknak a filmeknek a tematikáját egész pontosan és ügyesen. Nincs más tartalom itt, és a pár bizonyos döntései nem mindig érthetőek, de egy teljesen rendes kis dráma ez, mely talán egy tizenöt perccel hosszabb, mint kellene. A legnagyobb gondom a filmmel az, hogy ha láttad a fenti filmek bármelyikét, akkor kimondottan kiszámíthatóvá válik minden és jelenetek messze túlhúzódnak. A cselekmény utolsó harmada a legunalmasabb, itt átmegy minden uncsi kergetőzésbe és elkezdtem skippelni dolgokat. Még a véres elemek sem hatottak túl katartikusnak, mert annyira túl volt nyújtva minden, anélkül, ho... több»

Otthon maradunk inkább
Valami másik filmet néztem? Ez elvetemülten unalmas és üres volt. Egy jó koncepció egy rövidfilmhez, de kilencven perchez lehet, hogy nem elég egy háromoldalas forgatókönyv. A film arcunkba mondott monológjai mind nagyon mesterkéltnek és konyhafilozofálásnak hatottak. Ez nem izgalmas történetmesélés. Casey egy online kihívást fogad el, de nem tudja, mibe megy bele... Olyannyira felszínes minden, hogy mindenki kb. azt képzel bele Casey kalandjába, amit akar, lehet, toxikus online kultúráról szól, lehet, szexuális identitásról, lehet, valami anyai traumafeldolgozásról. Kb. nem is számít, de akkor meg minek komoly témáról filmet forgatni, ha még azt sem tudjuk meghatározni, mégis mi az istenről... több»

Kozmikus Survivor
Kozmikus horror, ami valójában egy szereplő személyes traumáját és gyászát mutatja be és bizonytalan, hogy a sci-fi elem valódi-e. Ezt már sokszor láthattuk, többször, jobb filmekben is, amik kevésbé vontatottak és kicsit jobban voltak megírva. A történet sajnos csak egy rövidfilmnyi sztorihoz elég, és nagyon kevés szürreális vagy feszültségkeltő elem van itt, nagyrészt hősünk baktat fennsíkokon és erdőkben. Ezek nem voltak szépen kihasználva, a látványvilág nagyon középszerű, pedig kimentek a hegyekbe forgatni, csak a kompozitor vagy a grader nem nagyon foglalkozott a beállításokkal a felvétel után és az első LUT rádobása után hazament. Tényleg szép helyszínek vannak itt, de egy kicsit több... több»

Minden közel-keleti történet
Ez a Közel-Kelet milyen f@sz@ hely lehet... Szerintem nem láttam még enyhén pozitív rövidfilmet sem, ami ebben a régióban játszódott. Ezt a sztorit is láthattad már, kb. minden évben van egy ilyen vagy ehhez hasonló történet, mely látványos és szomorú, de az égvilágon semmit sem ér el. Jah, és maguk a rövidfilmek minden esetben valami nyugati országban készülnek, sohasem az adott országból jönnek. Itt vagyunk x-ezer éve a Földön, aztán még mindig kislányokat adnak hozzá vén, szakállas perverzekhez, meg elveszik tőlük a gyereket, akit nyilván nagyon felnevelni sem tudnának egyedül. Ennek tényleg csak egy dolog az okozója, de azt valahogy az összes ilyen kisfilm totál elmismásolja. Az iszlám v... több»

A megbízás: Maximális érzelmi manipuláció
A Task egy takarítós, főzős sorozat. Tipikus detektívmese ez, tipikus karakterekkel az amerikai kisvárosokból. FBI ügynökök, drogdílerek, bandák és átlagemberek küzdenek a saját igazságukért. Azonban a sorozat minden elemébe annyi melodrámát tuszkoltak, hogy egy idő után iszonyatosan hiteltelennek hat, hogy minden egyes szereplő valami traumával küzd, halottai vannak, vagy szerelmi bánata van. Ezek nem hatnak valódi karakterépítő elemnek, inkább az a hátas, mintha a sorozat mindig maximális drámamennyiséget akart volna beletölteni a jelenetekbe. Egy ponton már nevetséges, hogy két átlagos karakter dialógusa ismét sírással ér véget, már a sokadik alkalommal. Senki sem beszél egymással úgy, mi... több»

A játékbolti bujkáló
Van valami végtelenül emberközeli és hihető a filmben. Direkt megpróbál nem hollywoodi elemekre támaszkodni szereplői megformálásában, pedig történetéből nem lehetett egyszerű filmet varázsolni. Főszereplőnk egy átlagos csávó, aki nem tud mit kezdeni magával a katonaság után. Dilemmáját gyorséttermek rablásával oldja meg. Bár remek megfigyelő és szerető apuka, nem a legélesebb kés a fiókban, de ezt sem erőlteti ránk a film, sőt szinte minden elem visszafogott és természetes, sohasem volt az az érzésem, hogy a film rámutatna bizonyos dolgokra, hogy “nézd ezt, filmnéző, érezz érzelmeket, most egy olyan jelenet jön, kapod a melankolikus zenét!”. Pont emiatt működik olyan jól a dráma itt. Hősün... több»

Detektívsztori detektív nélkül
Keira Knightley menő újságírót alakít, és egy jachton éjszaka azt hallja, hogy valakit a vízbe dobnak, de jaj, senki sem hisz neki és nem is tud senki az eltűnt személyről. Itt már jártunk sokszor. Tipikus sztori ez, amiben sajnos szinte semmi detektívmunka sincs, nagyjából megtippelhető, ki kicsoda, mert a film csak néhány karaktert mutogat folyamatosan. A legnagyobb probléma, hogy hősünk majdnem semmi felfedezést sem tesz, a film egyszer csak gondol egyet és minden meglepetést kvázi felsoroltat az egyik mellékszereplővel, ezzel totál hazavágva bármilyen narratív feszültséget vagy csavart. Ezzel főszereplőnk is hiteltelenné válik, hisz nem ő fedezi fel a gyilkosság megoldását, hanem kb. fe... több»

Amikor egy őrült milliárdos filmet rendez...
Ez meglepően jó volt. Kaotikus, trash bugyutaságra számítottam, de egy szépen összerakott, egész ijesztő pszichológiai horrort kaptam, pár nagyon jól eltalált jelenettel, nagyon kreatív ötletekkel, és egy olyan háttérsztorival, ami bármilyen filmet megfűszerezne. A filmen látszik, hogy jó pár év munkája, és nem most készült, Dina Meyer ugyanúgy néz ki, mint a Starship Troopersben és hát... az sem ma lett moziba küldve. A sztori egy mentálisan sérült férfit követ, akit tükörképe egyre vadabb dolgokra készteti. Először csak macskákat gyilkol, és az is elég horribilis, ám hamar emberek felé fordul, de a film lezárása tartogat pár kimondottan csúnya szituációt is. Többnyire egy hangulathorror ez... több»

Vince is back
Vince Gilligan visszatért egy tényleg jó drámához végre, örülök, hogy Rhea Seahornt is hozta magával. Persze még korai, és ilyen scifi-dolgokból még bármi lehet öt epizód múlva is (khm... Alien: Earth), de az első két epizód nagyon biztató volt. Végre nem telt el egy évad, mire kiderült a legkiszámíthatóbb elem, hanem az első epizód közepén elmondják a világ állását, és a sztori onnan folytatódik. Tetszett ez a hozzáállás, azt az érzést adja, hogy a készítők nem akarják az időnket húzni és nem cliffhangeres történetmesélésben gondolkoznak hosszú távon sem. Az egész alakulása organikus és hihető, nem csak valaki irányított forgatókönyvét olvassa fel minden színész. A sorozatnak nem lesz könny... több»

CGI portfoliómunka
Hosszú felvezető egy ezerszer látott sztoriban. Nem volt itt semmi nagyon meglepő vagy okos, és sajnos a feszültség sem építkezett eléggé, mert a karakterek alig interaktáltak egymással, és a film végi sávváltás is elég random volt, nem volt nagyon kimondva, hogy ez tilos. Értem én, hogy hű, micsoda társadalmi kísérlet, de nem volt szükség ehhez erre a sok effektre. Kicsit kevés volt ez így, valami többre számítottam, pláne, hogy milyen komplikált effektek voltak a filmben. Mintha inkább egy VFX portfóliómunka lett volna és nem dráma.

Amikor a dínók alakítása erősebb, mint a színészeké
Az elvesztegetett lehetőségek, borzasztó forgatókönyv és idióta döntések miatt ez valahogy még rosszabb lett, mint gondoltam. Túltolt szituációk, egydimenziós karakterek, talán a legrosszabb ScarJo-alakítás, amit valaha láttam, és egy tök fölöslegesen filmbe erőltetett család – mind hozzájárultak ahhoz, hogy az Újjászületés a franchise halála legyen. Az új mutánsdínó annyira tűnt veszélyesnek, mint egy robotporszívó és kb. olyan sebességgel is mozgott. Gareth Edwards mintha teljesen feladta volna, hogy egyedi stílusát és látványvilágát pakolja a filmbe, és egy teljesen középszerű vacakot lapátolt össze, ami képtelen volt izgalmas irányba vinni a franchise-t, inkább olyan volt, mintha a halál... több»

Gyerekek és vérengzés
Meglepően kemény nyitó epizód, ami rendesen megfordította elvárásaimat. A sztori ügyesen játszik karaktereivel és kegyetlen minden gyerekszereplővel. El nem tudom képzelni, hogy nem traumatizálta őket ez a rengeteg gusztustalan, gyomorforgató szekvencia. Az ijesztések kreatívak, és a sztori tempója is rendben volt, egyedül a gyerekek szájába adott dialógusok nem hatottak hihetőnek és hát a gyerekszínészeknek is kicsit magas labda volt pár jelenet...Szóval ismét Derryben vagyunk, ismét vannak gyerekek, és ismét ott van Pennywise valahol a háttérben, egyre komplikáltabb ijesztéseket formálva. Kimondottan jó ijesztéseket, látszott, hogy a filmek költségvetését kapták ezekre és rendesen megnyito... több»

Vérszívó Erdélyből
A filmet élőzenével láttam másfélszeres sebességgel. Talán ez a legjobb módja a több mint száz éves Nosferatu modern átélésének, anélkül, hogy álomföldön landolnék. Helyenként szeleburdi, helyenként túljátszott, helyenként egész ijesztő, jó dolog történelmet látni nagy képernyőn, még úgy is, hogy elképzelni sem tudom, hogy fogadhatta ezt 1922 közönsége. Talán úgy, ahogy mi fogadtuk Eggers filmjét pár hónapja? Egy biztos, a film tökéletes demonstrációja a vásárlói igények és ingerküszöbök változásának. Mennyire felgyorsult a világ és mennyi feszültséget vár el a jelenkori néző. Egy-két erős jelenet már nem elég. Az ijesztések struktúrája változott ugyan, de a Nosferatu elemei megjelennek a je... több»

Munkamorál
Ez a film furcsa keveréke az Alice Csodaországban, a Highrise és a Beau is Afraid filmeknek, egy kis Triangle of Sadness-humorral és kafkai kozmikus horrorral fűszerezve. Ez elég soknak hangzik, de a film szépen kezeli ezeket egy ideig, aztán valahogy ellaposodik. Nem mindenkinek való, kicsit túl absztrakt és túl lassú néha, a vége pedig elég sok ajtót hagy nyitva, úgyhogy akik konkrét lezárást és magyarázatot várnak a mozik végén, azok nagyot fognak csalódni. A film nem teljesen értelmetlen vagy misztikus, én jót szórakoztam a fejtegetésén, és szerintem nem egy konkrét magyarázat van mindenre amúgy is, sz'al tessék kicsit megmozgatni az agyunkat, ha ezt a filmet választjuk este. A film temp... több»

Miyazaki komfortzóna
Van valami kedves és magával ragadó a film gyermeki világlátással operáló főszereplőjében, aki hangosan rákiabál egy harcoló csapatra, hogy hagyják abba az erőszakot és legyen béke. Egy gyerekfilmnél talán ez a fajta üzenet elég, de a történet kicsit túl romantikus, hogy igazán komolyan vehető legyen vagy mélyebb témákat hámozzon. Bár még nem teljesen Studio Ghibli, azért nagyon érezhetően Miyazaki-filmet néztem. Természet nagysága kontrasztba helyezve a harmadik ipari forradalom gépezeteivel. Nem teljesen technológiaellenes az alkotó, csak annak tudatos és minimalista felhasználását emeli ki. Hősünk is egy menő repülőn repked fel-alá és fegyvereket is használ, igaz, sosem gyilkos szándékkal... több»

Videójáték cut scene
Őszintén, sokkal rosszabbra számítottam. Nem egy filmes bravúr, az tény, és olyan eget rengető dologra nem érdemes várni, mivel kb. 40 évvel elkésett a kiadás, de pár jelenetre jó volt a kis old school hatás és már rég volt könnyed lövöldözős alien-film. Linda Hamilton kb. 15 percet van a filmben, és több, mint egy órát kell rá várni, sz'al a film inkább katonai fétisűeknek lesz kielégítő. Akadt pár egész jó ötlet, mielőtt szétszedném a filmet, gondoltam, átmegyek rajtuk. Szóval a sztori szerint egy squad valami random afganisztáni filmből egy sci-fi űrhajóban ébred. A film első felében meglepően taktikusan mozognak, kommunikálnak, védik egymás hátát, tökre elhittem a dolgot. Emellett az ali... több»

Kimaradt a lezárás
A film egy háború hajnaláról (ami minél tovább tartott, annál unalmasabbá vált), majd lezárásával minden ablakot nyitva hagyott és semmilyen narratív feszültséget sem oldott fel. Rebecca Ferguson csak a film harmadában van jelen, az arca mégis elfoglalta a film plakátjának kilencven százalékát, de hasonlóan járt mindenki más is, a rendező ugyanis háromszor meséli el egy zoom call szereplőinek történetét. A zoom call pedig történetesen egy Amerika felé repülő, ballisztikus, nukleáris rakéta körül forog. A gond csak ott van, hogy az égvilágon semmit sem tanulunk az első történet után, a nagy részét például simán ki lehet találni vagy meg lehet tippelni és szinte teljesen konzekvenciamentes az ... több»

Zuhanás a Földre
Az Alien Earth az a fajta sorozat, mely jól indult, de minden epizóddal egyre lejjebb süllyedt a minőség, és az utolsó pár részt csak kínlódva, agytevékenység nélkül tudtam elfogyasztani. Minden epizód túlcsordul a történetvezetési, narratív és logikai lyukaktól, és a sztori szétesik, ha egy kicsit is megpróbálsz belegondolni a cselekmény részleteibe. Ezen az sem segít, hogy nincs egy rokonszenves figura sem, a főszereplők pedig aktívan taszítónak hatnak. A látványvilág a sorozat egyetlen pozitívuma, de ez nem tudja kompenzálni az epizódok alatt érzett, egyre erősödő fejfájásomat. Az idegeneket egy szupertitkos laboratóriumban tartották, amit számos baleset után soha egy őr sem figyelt, és s... több»

Hangzavar
Ez a sorozat a feszültség manifesztációja. Mindenki hadar, mindenki a másik szavába vág, mindenki ordít. Elég hatásos egy sztori, de lehet, nem nekem való.