kabel

B-film humor
Túltolt vicceskedés és gyenge dráma. A film nem vette komolyan magát, sem történetét, ezért egész szórakoztató az első fele, csupán a végére csuklik össze a narratíva, mert semmi sem tartja a karaktereket a gyenge poénokon kívül. Elég egyszerű sztori ez, de sajnos humor szinten lehetett volna sokkal erősebb, ám úgy tűnik, a pénz a mindenféle maszkokra és bábosokra meg sminkesekre ment el. Amolyan olcsó Scott Pilgrim a hatás, vérbeli indie film minden szinten, de nem ad semmi igazán meglepőt vagy izgalmasat, amit akár nagyobb filmekben ne láthattunk volna. Kicsit szomorú, hogy a rendező fantáziája megállt, mielőtt igazán beütött volna a gomba. A sztori szerint főhősünk Te vagy: egy lúzer, nyá... több»

Híg
Többször próbáltam, de szinte mindig az volt az érzésem, hogy az adott epizód történetének kb. a fele, ha érdekes, a másik fele meg totál unalom. A police procedural aspektus sem segít ezen; a legtöbb konfliktusnak csupán 4-5 jelenete van, hogy megoldódjon, így igazán komplex sztorit sosem hallunk. A karakterek is nagyon archetípusnak tűnnek, nem nagyon tudtam kapcsolódni egyik figurával sem.

Cápasrácok
Kellemes kombinációja a cápás és katonás filmeknek. Van némi bajtársiasság, férfias viszály, túlélés és elveszettkatona-vonal és akad még szépen felvett, hangulatos vérengzés, meglepően ijesztő jelenetek és kellemes feszültség is. A történet és karakterei a zárt helyszín ellenére viszonylag sekélyesek maradnak, és a film nem igazán próbált meg több lenni premisszájánál, pedig a színészek és a technika is adott volt erre. Sebaj, eggyel izgalmasabb cápás mozi ez, mint a többi. Filmünk a katonák bemutatásával kezdődik, lehet, én vagyok béna, de konkrétan egyik figura személyiségét vagy nevét sem tudtam beépíteni az agyamba, és mire elkezdtem volna összebarátkozni velük, már cápahússá váltak pár... több»

Surfer Cager
Elég közel voltam, hogy moziban nézzem, de örülök, hogy ezt a repetitív vergődést nem nagyképernyőn láttam. Nic Cage hozza a tipikus Nic Cage-szerepet, de nem igazán működött neki a film, főleg a történetszegény forgatókönyv miatt. Amolyan strandos, kapuzárási pánikos, maszkulinitást kereső dráma ez egy remek helyszínen. A film legnagyobb erénye a felvételtechnika, remekül átjön a napszúrást kapó, strandon hagyott, múltban maradt élet purgatóriumi reprezentációja. A film nagyrészt egy helyszínen játszódik, és inkább egy lázálom, de nem elég vad. A történet tényleg laza, Nic Cage-et nem engedik szörfözni a helyiek, ami ironikus, mert pont most akart házat venni a környéken. Dolgok történnek é... több»

Náci escape room
Hát, nem ütött akkorát, mint amekkora felhajtást kap ez a film. Nem rossz mozi, de nem is kimagasló, majdnem minden szinten átlagos, de lehet, csak az ingerküszöböm volt túl magasan. A karakterek nem voltak érdekesek és kissé repetitívnek hatott az akció, és az SS alakulat meg annyit bénázott, hogy nem nagyon éreztem a feszültséget, ahogy haladt előre a film. A film első fele tetszett leginkább, itt még volt félelem és feszültség, és a punk tematika is kicsit befigyelt. Hőseink kicsit összetéveszthetők voltak és nem nagyon ismertük meg egyiket sem, de a szituáció érdekesnek hatott. Csak annyi bénázás követte ezt a setupot, hogy úgy tűnt, mintha az írók mindent megpróbáltak volna, hogy egy zs... több»

Tűz nélkül
Az Avatar 3.-at olyan nézni, mint bemenni a Media Marktba, hogy a tűéles, 8K-s TV-ken játéktraileket és természetfilmeket bambulhassál. Tartalommentes, hangos, giccses zaj az egész, mely lényegében csak lemásolta a korábbi két filmet, anélkül, hogy bármi új csavart vagy meglepetést emelt volna a világába. Még lehengerlő láva- és tűzanimációkra sem tudtam nyálat csorgatni, mert a film jelentős része ki sem használja a tűz népével járó elemek erejét, helyette megint nagy sci-fi hajók pusztulását nézzük végig újra és újra. Fárasztó volt, és nem így akartam felállni egy Avatar-filmtől. Egy film legalább próbáljon meg valamiben többet adni elődjeinél; szerintem ennek egy minimum elvárásnak kéne l... több»

Szék cég a vég
Tim Robinson egyedi humora viszi ezt a kellemesen szürreális mesét. Nagyon tetszik, hogy konkrétan fogalmam sincs, mi lesz ebből, mert annyira új irányba megy minden negyedórában az epizód, hogy csak mosolyogni lehet rajta. Nyilván, a különös cringe érzés itt is megjelenik, talán nem olyan erősen, mint Nathan Fielder The Curse sorozatában, de a kényelmetlenség tapintható majdnem minden jelenetben. Mintha egy zavart, ADHD-s, különösen paranoiás figura elméjében járnánk, aki képtelen nem mindent megtenni idióta céljai érdekében.

Középosztály cringe
Megpróbáltam, néztem két epizódot, de ez a fajta tartalom annyira alantas volt számomra, hogy ha még egy teátrális, túldramatizált, cringe jelenetet kell néznem olyan emberekkel, akikkel egy pillanatot sem akarok együtt tölteni, akkor lehet, azt a monitor bánja. Egy valóságshow reflektáljon a valóságra, ne absztrahálja le közhelybombákra és klisékre azt. Minek valódi embereket mutatni, ha interakciójuk minden, csak nem valódi? Egyetlen hihető, feszült momentuma sem volt, csak ezek a kétezres évek elejéből ránk maradt tévés mozzanatok sorozata az egész. Drámai zene, orbitálisan ostoba és felszínes interjú valakivel, aki az ellentéte egy rokonszenves figurának, újabb drámai zene, kényelmetlen ... több»

Családom árnyékában
Zambiai filmet ritkán lát az ember, az afrikai rendezőnő, Rungano Nyoni egy nagyon érdekes, társadalmi és kulturális kérdéseket boncolgató mozit tett le az HBO asztalára. Családi drámája, humora és a furcsa hangulata meglepően befogadhatóvá teszi a filmet. Bár a Gyöngytyúk tempója kissé ingadozó, és narratívája sem szokványos, az erős alakítások és a félig idegen kultúra megértése számomra elég érdekességet hordozott. Ugyanakkor a történet elvár egy bizonyos szintű nyitottságot és bátorságot, hogy egy kimondottan horribilis traumatörténetet befogadjunk. A filmünk első jelenetében Shula egy retrókosztümös partiból vezet haza, amikor az út szélén, egy kupleráj és egy vallási sarlatán posztere ... több»

Altató művészfilm
Megnéztem, hogy neked ne kelljen. Mindenképp egy ötlet, de megnézése után - a cannes-i vetítéssel ellentétben - nem volt állótaps, az biztos. Egy emelkedett, profánnak hatni akaró, túltolt és vontatott művészfilm lett ez, ahol a szereplők fele paródiába csúszik át. A történet nem teljesen unalmas, de nem vezet sehová, és csavarjai véletlenszerűnek hatnak. Üzenete pedig meghal Gal Gadot műanyag székkel vetekedő színészkedése alatt. A Megalopolis eggyel koherensebb volt, de hasonló kategória. A film messze túl hosszú, de el tudom képzelni, hogy ha minden fölösleget levágnának róla, akkor egy szórakoztató alkotás jönne létre. Tudom, gáz, ha a kritikában már ilyen korán "mi lett volna, ha..." mo... több»

Nincs gyógymód
Hátborzongató, komor, bőr alá mászó félelem inkonzisztens tempóval és altató jelenetekkel. A film azt kérdezi: Ki vagy te? Mi visz rá, hogy elvedd a másik életét? Mi az értelme az egésznek? Csakúgy, mint Kurosawa többi filmjében, a dehumanizáció a legerősebb motívum itt. A rendezőnek van egy nagyon egyedi stílusa, egy sajátos hozzáállása a horrorhoz. Ahogy Flanagan a családi traumákban remekel vagy Peele az Amerika-centrikus horrort bontja ki, Kurosawa az elnyomó, bőr alá mászó, társadalmi és szociális konvenciókat feszegető thriller királya. Ez nem szép ijesztésekből vagy meglepő megfejtésekből áll, inkább mintha a legembertelenebb dolgot a legátlagosabb módon próbálná átadni, miközben felt... több»

Szórakoztató horror
A Welcome to Derry nem fog a történetmesélésével lehengerelni, de kreatív ijesztéseivel, szaftos effektjeivel és korhű látványvilágával szinte biztos. Ez egy egyszerű sorozat: a legtöbb epizód felépítése hasonló, 15 percenként kapunk egy kreatív, véres elemet. Egy Stranger Things-jellegű gyerekcsoport szembeszáll egy szörnnyel, amit eleinte csak ők ismernek, a katonaság is kavar valamit. Ismerős lehet ez már, mégis működik, mert a történet nem álldogál egy helyben egy percet sem, és hőseink szépen bukdácsolnak jelenetről jelenetre. A bohóc legendája is tágul, már jóval túlmutat a könyv vagy a filmek mitológiáján és új mágikus elemek is megjelennek. Már nem a gyermeki egyedülléten van a hang... több»

Lassú őrlődés
A Harvest - címe ellenére - nem népi horror, de témaköre hasonló: a természet népe az iparosodás ellen, tradíciók vs modernitás, boszorkányság és kisközösségek. Egy iszonyat lassú és energiamentes film ez, valakinek be fog jönni ez a kicsit mélázó, álomszerű világ, amit érezhetően stilizáltak, hogy látványban is erős legyen, de oly sok minden tényleg nem történik a sztoriban, sem cselekmény-, sem karakterszinten. A színészek ügyesek, de főhősünk folyamatos narrációja nekem nagyon altatónak hatott, és messze túl sokáig tart, amíg bármi konfliktus feltűnik. Egy időben és térben meghatározhatatlan faluba különös emberek érkeznek: Egy térképkészítő, két tolvaj és a terület birtokosa különböző fo... több»

Az izé
Ez egy időutazás. Egyszerre viccet csinál a zsáneréből, karaktereiből és ezekből a sci-fi történetekből, valamint az egész sztorijából, mégis egy érdekes, enyhén szürreális sztorit tudott mutatni, ami elég szórakoztató volt, hogy egészen a lezárásáig túl tudjak nézni a túltolt CGI-effekteken. A film főszereplője egy leszerepelt iskolai focista, akiből biosztanár lesz, miután megfordítja az életét. Az egyik diákja régi szerelmének gyermeke, és elbizonytalanodik, vajon mégis ő volt az apa? De mindenki tervét keresztülhúzza az Ick, egy furcsa, polipszerű növény, mely mindenre rátelepedett, és egyre kevésbé tűnik ártatlannak. Amíg a fiatalság soy latte étrenddel, Tarr Bélával és kulturális kisaj... több»

Better Call Nobody
Egyszer teljesen nézhető nyári lövöldefilm. Langyos akciójelenetek és egyszerű csihi-puhi pár klisével meg közhellyel. Lényegében az előző film kópiája, csak még akciódúsabb és még több egysorost kevertek bele. A következő etapra az lenne a tanácsom, hogy legalább minimális feszültség legyen a filmben néha, ahol egy kicsit aggódhatunk egyik-másik szereplőért. Jelenleg minden pozitív szereplő kb. egy Mary Sue volt, aki elpusztíthatatlan és mindig, minden szituációban kérdés nélkül győzni fog. Bármennyi katona bármilyen fegyverrel, bármilyen tudással jön ellenük, mindig képesek valami Reszkessetek Betörők-szintű csapdákat pár óra alatt összepakolni, amibe felnőtt emberek gond nélkül beleesnek.... több»

Én vagyok Spartacus!
Láttam, hogy az internet népe fellázadt az új sorozatra, mintha a Spartacus bármikor is a történelmi hitelességről szólt volna. Ki kell, hogy ábrándítsak mindenkit: a sorozat mindig is történelmi fantasy volt, kb. mint a 300. A House of Ashur hozza a korábbi széria minden ismert elemét rendesen. Végtelen sok CGI erőszak, olajozott meztelen testek, softcore pornó és 20 négyzetméteres műanyag helyszínek. Ami miatt ismét érdemes belekukkantani, az a próza; fantasztikus fake ókori angolt beszélnek a szereplők, és ez olyan hangulatot teremt, amitől minden beszélgetés egy retorikai csatának hat. Mennyivel izgalmasabb egy szimpla "I agree" helyett az, ha azt mondod, hogy "we are one in such regard"... több»

Időrablók
Hihetetlen, de a franchise harmadik darabja valahogy a legrosszabb a trilógiában. A filmnek fogalma sincs, mi akar lenni, így leginkább csak unalmas lett. Minden jelenete altatónak hatott, dialógusai alatt a szekunder szégyenérzet kerülgetett, és csavarjai olyan kiszámíthatóak, hogy az igazi varázslat a 'vége' főcím megjelenése volt. A legszomorúbb az, hogy rengeteg remek színészt fújt össze a szél, de a film millió szereplője közül kb. csak kettőnek jutott igazán személyiség, a többiek pedig a nevetségesen rosszul megírt forgatókönyv suta sorait böfögték egymás arcába olyan beleéléssel, hogy kiment a szénsav a kólámból. A sztori majdnem semelyik része sem működött. Három új GenZ karaktert k... több»

Nézhetetlen
Kinek készülnek ezek a filmek? Miért csinálta ezt magával Bruce Willis fél lábbal a sírban? Nem hiszem, hogy ilyen rosszul állna anyagilag. Nem mintha a rajongói kapnának bármit belőle, a film nagy részében egyedül lófrál egy erdőben, szinte teljesen független a cselekmény nagy részétől és nagyon látszik rajta, hogy a háta közepére se kívánja az egészet. Amikor meg akció van, akkor csak felvettek egy random kopasz fószert hátulról. A film lezárásában is érezhetően azt sem tudja, hol van, vagy mi történik. Akkor meg minek az egész?

Alien Buddy Cop
Ott ültem a moziban a legnagyobb mosollyal az arcomon. A film egy hihetetlenül szórakoztató kaland volt, rengeteg akcióval, kreatív ötlettel és érdekes világépítéssel. Egyszerű sztorija és karakterei nem fognak Oscar-szobrocskákért versenyezni, de nem is akarnak. A film célja egy kerek, de dinamikus és katartikus mozi létrehozása volt, és ebben minden szinten sikeresnek bizonyult. A Predator Badlands teljesen független a franchise többi részétől, csakúgy, mint a rendező előző két Predator-filmje. Trachtenberg csak annyira nyújtózik ki a mitológiából, amennyire kényelmes és karaktereit sem önti le Netflix-mázzal. Minden figura iszonyat egyszerű és “karakterfejlődésük” kb. az első pillanattól ... több»

Troll 1. vs. Troll 2.
Nem tudtam, hogy lehetséges lesz alulmúlni az első filmet, de sikerült. A forgatókönyv szinte egy az egyben ugyanaz, mint korábban. A CGI-jal lehányt, tipikus hollywoodi kliséket követő sztori majdnem minden karaktere antipatikus és unalmas sztereotípia. Aki kaijus csihi-puhira vágyik, szintén csalódni fog, a címszereplő csak ritkán bukkan fel a filmben, jelenetei nagy része kimerül abban, hogy a kamerába ordít. Nincs értelme másfél órát várni egy összecsapásra. A sztori legnagyobb hibája, hogy csak amerikai szörnyfilm-klisékből táplálkozik, ahelyett, hogy valami érdekeset, meglepőt vagy eredetit adna nekünk. A trollok fura lények, de a film csak csinált belőlük egy Godzillát és letette a to... több»