A The Housemaid: A téboly otthona talán a legtipikusabb thriller. Csavarjai kiszámíthatóak, de kellemesek, megnézésére a legfőbb indok két női főszereplőjének játéka lehet. Ha kapcsolatidrámás filmre vágyunk, ideális moziélmény, még akkor is, ha témájához nyúltak már korábban izgalmasabban és kifinomultabban más rendezők.
Főszereplőnk, Millie egy lecsúszott leány, aki házvezetői állást kap a gazdag Winchester családnál. Az eleinte remek lehetőség azonban egyhamar egyre kényelmetlenebbé válik, a ház asszonya, Nina minden alkalmat megragad, hogy szívassa őt. Hazugságok, ferdítések, vádaskodások és komor, múltbeli események keverednek a cselekményben. Eközben Millie egyre közelebb kerül Nina tökéletes mosolyú férjéhez. Kettőt tippelhetsz, mi következik…
Paul Feig rendezése amolyan átlagos iparosmunka, nem érzékeny, visszafogott vagy stilizált, és nincs kimagasló aspektusa. Kameraállások, helyszínek és történetmesélés akár generáltak is lehettek volna, annyira fantáziamentesek, és a narratíva fontosabb meglepetései sem ütnek elég nagyot. A rendezőt inkább vígjátékokból ismerhetjük, tőle kaptuk a Kém (2015) és a Szellemirtók (2016) filmeket, a párkapcsolati dráma nem épp a zsánere. Amikor érzelmes pillanatot akart, csak bedobott egy passzoló zeneszámot a jelenet alá, ahelyett, hogy erősebb dialógusokkal vagy más filmnyelvi eszközökkel támogatta volna meg a szituációt. Minden karakterpillanat és felfedezés kimondottan szájbarágós, a történet többször megáll, hogy valaki elmesélje a látottakat, nehogy a nézőnek gondolkodnia kelljen. A feszültség is csak ímmel-ámmal jelenik meg elsőre, az erősebb pillanatokra sokat kell várni. Fogalmazzunk úgy, hogy David Fincher okosabban nyúlt ehhez a témakörhöz a Holtodiglan (2014) című filmjében.
Valószínűleg Seyfried és Sweeney miatt dönthet úgy a nagyérdemű, hogy a moziteremben tölti idejét. Tényleges színészi kihívás csupán előbbinél kerül asztalra, a filmnek nem nagyon sikerül Sweeney-t ügyesen felhasználnia, aki emiatt visszafogottan mozog a vadabb szituációkban is. A tavalyi A botrány részletei megmutatták, hogy sokkal többre képes, ha egy szerep igényli tőle, de itt nem ez történt. Amanda Seyfried ellenben ügyesen játssza szerepét, és karaktere egy kellemes bizonytalanságot kölcsönöz a történetnek, és kimondottan szórakoztató volt nézni a cselekmény alakulását miatta. A szerelmi háromszög a két nő és a tökéletes reklámférfi között inkább vizuális oldalról működik. A forgatókönyv szerint attraktív emberek esetében alapvetés, hogy azonnal egymásba esnek, nem kell ide kémia vagy romantika.
Nárcisztikus kapcsolat 1x1-et nézünk, amit eleinte egész jól prezentál a történet, ám második felére kissé elrugaszkodik a valóságtól. Ezek a kapcsolatok szép lassan formálódnak toxikus viszonyokba, azonban a rendező ezt elegánsan átugorva, csupán pár nap leforgása alatt csinál bántalmazót szereplőjéből. Pont az lenne a lényeg, hogy a kapcsolat szereplői belecsúsznak és bent maradnak egy ilyen rendszerben és az abúzus komótosan válik életük részévé. A film két fele így konfliktusba kerül egymással, az elnyomó családi dráma, vagy a vadabb, véresebb vonal külön talán jobban működött volna, a kettő együtt kissé eltér hangulatilag. Ugyanakkor a film mozgékonyabb utolsó harmada végre tesz némi életet a sztoriba, és izgalmasnak hat a hosszú felvezető után.
A film lezárása egy katartikus véget lapátol össze szereplőinek. A színészkedés itt sem kimagasló, és a véresebb pillanatok kissé kilógnak, de a cselekmény szálai elvarródnak, elégedetten mehetünk dolgunkra a mozi után. Összességében egy átlagos thriller ez, amit leginkább két színésznője próbál életben tartani, ám középszerűségből csak ritkán tudták kiemelni a mozit.
Millie Calloway nemrég szabadult, most pedig nehézségei vannak, hogy munkát találjon, így egy ideig a saját autójában kénytelen élni. Hamarosan egy lehetőséget kap, amikor a... több»
Szereplők: Amanda Seyfried, Sydney Sweeney, Michele Morrone, Elizabeth Perkins, Brandon Tyler Sklenar
