Egy viszonylag egyszerű és kerek Stephen King-sztori. Számomra az eleje volt a legintenzívebb és a sztori szép lassan vesztett erejéből. Ez egyszerre tudatos is, és hozzátartozik a filmélményhez, mégis kissé ingerszegénynek találtam a film második felét. Nehéz a filmről spoilerek nélkül beszélni, mert cselekménye elég minimális. Talán leginkább a Kocka vagy Platform filmekre hajaz. Hőseink egy végtelen erdei útra kerülnek és egymás szavába vágva vitatkoznak annak mibenlétéről, ahogy egyre furcsább dolgok történnek körülöttük. A karakterek különbözőek és mindegyik érdekes marad, egyedi mondandójuk remek képet fest, enyhén filozofikus diskurzusuk szórakoztató. Tipikus Stephen King-féle "kisközösség küzdelme valami emberfeletti dologgal"-sztori ez, mint A ködben, de a dialógusok fantasztikusak és természetesnek hatottak. Mégis, a film egyre ingerszegényebbé válik a második felére, és sajnos kissé unalmasnak hatottak a repetitív, nyújtott jelenetsorok. Itt már nem kapunk új információt vagy értéket, csak várunk hosszú percekig az adott karakter új döntésére és szerintem a sztori veszít a varázsából. Értem a metaforát, de még lehetett volna tölteni tartalommal ezeket a részeket is.
Egy viszonylag egyszerű és kerek Stephen King-sztori. Számomra az eleje volt a legintenzívebb és a sztori szép lassan vesztett erejéből. Ez egyszerre tudatos is, és hozzátartozik a filmélményhez, mégis kissé ingerszegénynek találtam a film második felét. Nehéz a filmről spoilerek nélkül beszélni, mert cselekménye elég minimális. Talán leginkább a Kocka vagy Platform filmekre hajaz. Hőseink egy végtelen erdei útra kerülnek és egymás szavába vágva vitatkoznak annak mibenlétéről, ahogy egyre furcsább dolgok történnek körülöttük. A karakterek különbözőek és mindegyik érdekes marad, egyedi mondandójuk remek képet fest, enyhén filozofikus diskurzusuk szórakoztató. Tipikus Stephen King-féle "kisközösség küzdelme valami emberfeletti dologgal"-sztori ez, mint A ködben, de a dialógusok fantasztikusak és természetesnek hatottak. Mégis, a film egyre ingerszegényebbé válik a második felére, és sajnos kissé unalmasnak hatottak a repetitív, nyújtott jelenetsorok. Itt már nem kapunk új információt vagy értéket, csak várunk hosszú percekig az adott karakter új döntésére és szerintem a sztori veszít a varázsából. Értem a metaforát, de még lehetett volna tölteni tartalommal ezeket a részeket is.