Azt hittem nyújtott, melankolikus hangulatfilm lesz a Train Dreams, és hát valahol az is volt, mégis meglepően megérintett. Egyszerű története az elmúlásról, életről és gyászról nem meglepetésekre, vagy korábban nem ismert elemekre építkezik, mégis erős, természetközeli látványvilága és sztoikus, időben megfagyott figurája egy érdekes lenyomata a század eleji zeitgeistnek. Egy ember története ez, aki egy isten háta mögötti kis faluban nőtt fel, egész életében favágásból élt, mégis átélte, amikor Armstrong a Holdra lépett. A film lassú, de mégis érzelmes és lezárásában összeér minden és marad is min filozofálni.
A felszínen ez tényleg csak egy egyszerű történet, Robert nem ismerte szüleit, első emléke egy új kisvárosba való érkezés volt. Egész életében favágóként dolgozott, szerettei tragikus elvesztésekor összetör, és soha többé nem tud kimászni, abból a lyukból, amibe az élet tette. Öregkorára élete értelmén gondolkodik, de végül nem a gyász és önsanyargatás bugyraiba merül, hanem rálát mindarra, ami a körülötte mozgó sokszínű világot megmozgatja.
A film mindent megtesz, hogy pazar látványt nyújtson, és színészei is mindent kihoztak szerepeikből. Joel Edgerton csak egy nézéssel át tudja adni karaktere összes megpróbáltatását, és a film katartikus pontjain alakítása fantasztikus. A kifinomult kompozíciók, festői tájak és montázsok és nagyon jól eltalált muzsika egy egyedi emberiség egészét behálózó filmélményt ad át. Még lassabb jelenetek sem unalmasak, mert egy tájkép is történetet mesél, a maga módján. A film is elmondja, "Egy halott fa, ugyanannyira fontos, mint az élők."
Robert élete során az élet számos formájával találkozott, pedig soha sem hagyta el államát. Valahol izgalmas, hogy mennyi minden csoda látható még a világban, Robert életében azonban ez a kis szelet is elég volt, hogy az egész része legyen. Haldokló bajtársak, gyűlölet, szeretet, szerelem, gyermek, otthon melege és egy élet munkájának gyümölcse keveredik a filmben. Számtalan emberi pillanat van, legyen az egy testvér bosszúja, egy csirke utáni kergetőzés, saját ház építése vagy egy baráttal való tűzbe bambulás. A film üzenete az élet mulandóságára mutat rá, de arra is emlékeztet, hogy csak mert valami meghal, emléke nem vész el, és az apró elemek alkotják az élet kirakósát, melyben mindannyian helyet kapunk, lehet pont Niel Armstrong mellett.
Igen, a film központi eleme a gyász és tempója csak még lassabbá válik ennek bemutatásáról, mégis ez a gyász az, ami előre viszi főszereplőnket. Végtelenül szomorú történet ez, ahol egy érzelmeit kimondani képtelen ember, akinek se barátai, se jövője, se identitása egyszerűen csak elmerül a szomorúságban. A film alatt arra gondoltam, hogy szociális háló, ismerettségek és kapcsolat mennyire fontos, hogy egy tragédia után ne a halálunkon gondolkozzunk. Az egyszerű lét velejárója, hogy nincsennek eszközök egy olyan problémára, amivel nem találkozunk mindennap. Robert bele sem tud gondolni olyan lehetőségekbe, ami neki sosem voltak megadatva, így megoldásokat sem lát. Természetesen, ez csak az én megközelítésem, mindenki mást lát majd bele a történetbe.
Egy hosszú film ez, de megéri rászánni az időt.
73 Az álmok vágányán (2025)
Robert Grainier napszámost favágóként alkalmazzák, hogy segítsen az amerikai vasutak kiépítésében. Grainier kénytelen hosszú időt tölteni távol feleségétől, Gladystől és... több»
Szereplők: William H. Macy, Felicity Jones, Joel Edgerton, Kerry Condon, Will Patton
