Várakozás a zombikra... Jaj, ez a zsáner még mindig él? Poszt-apokaliptikus világ, zombik, pszichopata, elszigetelt nő egy házban a semmi közepén, gyermekáldozatok és bugyutaság...Ez Spielberg lányának rendezése, és hát elég kiszámítható és unalmas. Szinte teljes mértékben klisékre épül, majdnem biztos vagyok benne, hogy ugyanezt a sztorit már láttam pár éve, csak most nem ugrik be a film címe. Még a Tubi megjelenéshez képest is elég alacsony költségvetésű filmszalag ez, fogalmam sincs, Giancarlo Espositót hogy tudták elcsábítani erre, lehet, apuka kapcsolatai segítették ezt a lehetőséget. Nem mintha számítana, kb. két percet van a filmben, és bárki játszhatta volna a szerepét, de valószínűleg marketing szempontból... több»
Sötét erők Remek kezdés. Szépen alakuló misztikum van itt. A karakterek nem túl eredetiek, és sajnos jó pár klisé becsúszik, ahelyett hogy organikusan építené őket a történet, de remélem, később magukra találnak, és valódi figurákká válnak. Sztori szempontból az első epizód elég lightos, de tetszett ez a világ. Civilizációtól messzi amerikai vidék, ahol egyszerre jelen van a technológia, de mégis ott a természet, mint valami mindenre rátelepedő sötét erő. A mindenféle tájképek a jelenetek között sokszor erősebbek voltak, mint maguk a jelenetek, mert annyira hatásosan ábrázolták az erdők és hegyek nagyságát. Sam Neill szerepelhetne többet, de Eric Bana nagyon rendes dolgot hozott. Tetszett a csillaghull... több»
Álmos Reacher A Reacher 3. évada a leglangyosabb háttértévé idén. Teregethetsz, vasalhatsz, főzhetsz, sőt nézhetsz más sorozatokat is alatta, elég, ha percenként ránézel. Alig történik bármi izgalmas, és az esetek nagy részében csak nézzük, ahogy egy hűtő méretű ember összever pár random palit, akikről azonnal kimondja a film, hogy rosszak voltak, nehogy bármi enyhén árnyalt dolog kerüljön a történetbe.
Komolyra fordítva a szót, az íróknak ideje belátni, hogy muszáj legalább pár jelenetet beletenni egy sztoriba, ahol aggódnunk kell a szereplőkért. A harmadik évadban egy pillanat sem volt, amikor igazán nagy veszélyben lettek volna hőseink, emiatt sajnos nem túl izgalmas a történet. Reacher egy force of na... több»
Szellemekkel suttogó Le kalappal, a magyarok is tudnak Del Torro-mesét rendezni, és meglepően ügyesek benne. Remek vizuál, remek látványtervezés, egyszerű, de kellemes sztori, mókás kis csavarokkal, és remek karakterek, akik pont gyerekfilm szinten szórakoztatóak. A film nem túl komplikált vagy rétegelt, nincs nagyon mit megfejteni rajta, nem egy allegória, teljesen emészthető és szerethető kicsiknek meg nagyoknak is.
Főszereplőnk egy hullaházban kezd dolgozni, így huszonnyolc évesen. De mégis összejönni látszik az élet, mert találkozik élete szerelmével, és enyhén szeleburdi jellemét elkezdi levetkőzni. Azonban a hullaház éjszaka egy hullapartivá válik, az összes halott ugyanis feléled, és mindenféle feladatoka... több»
Egyelőre okés A Reacher végre visszatért a tipikus kisvárosi helyszínre, ahol egy gazdag üzletember kavarja a végterméket. A készítők tudják, mitől működik egy Reacher-sztori: a gonoszok gonoszok, a jók jók. Remélem, nem jutunk vissza Neagleyhez és a haverokhoz újra, mert azok a figurák borzasztóak voltak. Az epizód szinte minden kártyáját kijátszotta, és kicsit meg is ijedtem, hogy ezt már láttuk egyszer, az első évadban, szinte ugyanígy. Egyelőre bizakodom, hogy azért kap helyet detektívmunka itt is, nem csak hősünket ugráltatják, amíg kitalálja, milyen drogbáróval kell leszámolnia. Gondolom, a testőrök mind rövid úton el fognak hullani, de ez egy Reacher-sztori, szóval kb. erre kell számítani.
Hazai börleszk próbálkozás Ennyire ingadozó filmet rég láttam. Mintha vagy három különböző rendező gyúrta volna össze, teljesen eltérő vízióval és üzenettel. Az eredmény egy néha vicceskedő, néha lassú, néha szomorkás, néha drámai sztori, ami nem tudja, miről akar szólni, így végül nem mond semmit a komplikált tematikájáról. Nem nézhetetlen film, néha felvillan egy-két remek jelenet, de sokkal többet ki lehetett volna hozni ebből a koncepcióból.
Először is: mik voltak ezek a karakterek? Még azt sem mondhatom, hogy karikatúrák vagy sztereotípiák, mert még annyi személyiségjegyet sem kaptak. Legtöbbjük teljesen kidolgozatlan maradt ahhoz képest, hogy egy ilyen szociodráma hősei. A rendőrcsajszi katasztrofálisan rossz vo... több»
Az élet értéke Nagyon örülök a filmio.hu-nak, mert annyi érdekes magyar filmet láttam rajta, amiket máshol esélytelen lenne megnéznem. A Hat hét veszélyesen jó volt, még akkor is, ha egy már ismert sztorit dolgoz fel. Mindegyik színész remek volt, a kisebb gyerekektől eltekintve, és a film egy elég durva érzelmi bombával zárja történetét, ami nagyobbat ütött, mint sok más próbálkozás. A történet Zsófit követi, aki terhessége végéhez közeledve egyre mélyebbre csúszik. Alkoholista, zűrös anyjával való kapcsolata, sportos jövője és tanulmányai mind a levegőben lógnak, a feszültséget nem tudja hol levezetni, így sztoikus álca mögé menekül, ahol csak tovább nő benne a diszkomfort. A film remekül láttatja, ahogy... több»
Bohóckodás Sírtam, nevettem, jót szórakoztam egy bugyuta, konzekvenciamentes horroron. Gondolom, így nézne ki egy Eli Roth film, ha tudna rendezni. A gyilkolás átlagos, a sztori ostoba, de a karakterinterakciók aranyat érnek. Amikor az egyik csajba beállítanak egy vasvillát, és a másik próbálja kiszedni belőle, miközben azt mondogatja, hogy „girl, it’s bad”. A film tudta, hogy mi akar lenni, és remekül használta a humort. Végre nem erőltetett, cringe bugyutaság volt. Még a Netflixes wokeságot is vicces irányba vitte el a rendező. Rengeteg poén volt, sőt inkább vígjáték ez, mint horror. Mert sajnos az ijesztgetős része a filmnek nem sikerült túl jól. Bohócok támadnak hőseinkre, de olyanok, akik mintha t... több»
7/10 egyelőre Láttam az IGN kritikákat, de az első epizód nem győzött meg. A látványvilág ott volt, de minden más még nagyon kereste a helyét. Azt éreztem, hogy a készítőknek nem igazán volt hitük a nézőkben, ezért megállás nélkül Alienes akciót teaseltek, vagy a karakterekkel nagyon szájbarágós előrevetítéseket mondattak. A történet fő szálai még nem igazán álltak össze, de az újjászületés, életkészítés tematikája nagyjából jelen volt, csak a feszültség hiányzott. Előtte is szkeptikus voltam, hogy a Földet az Alien franchise-ban mutatni biztos jó ötlet-e. Számomra ezeknek a történeteknek velejárója az izolált, hideg űr világa vagy valami emberiségtől távoli helyszín. A Földön elveszik a klausztrofób hang... több»
Bűnös élvezet Ez a film pontosan az volt, amit vártam tőle. Pár szépen koreografált, erőszakos és többszintes haláleset, ahol ügyesen eljátszottak a feszültséggel. Bár nagy meglepetés sehol sem volt, és nem is vitték a történetet érdekesebb vagy újabb helyekre, nagyon nem tudok mérges lenni, mert ez nem több, mint egy guilty pleasure mozi, ami minden szinten hozza a tőle elvárt minőséget. Nyilván lehetett volna ezt tovább építeni, még izgalmasabb jeleneteket kovácsolni, még jobban játszani elvárásainkkal, de minek, ha ez is elég?
A legjobb jelenet nekem az volt, ahol tényleg bizonytalanságban léteztek a szereplők, és velük együtt mi is. Ha teljesen kiszámítható a jelenet, akkor az nem az igazi, mert csakú... több»
Kisvárosi feszültség A Fegyverek remek kombója Stephen Kingnek, a szétszórtsztori-struktúrának és a jól elkapott jumpscare-eknek. Egy floridai kisvárosban egy teljes osztály egyik pillanatról a másikra eltűnik. Egyedül egy srác marad, aki semmire sem emlékszik. Innen indul a sztori, több nézőponton keresztül ismerjük meg a történéseket, először egy tanáron, aztán mindenféle más karakteren keresztül. Lassan bontakozik ki valami nagyon furcsa, sötét erő a háttérben.
Zach Creggertől már kaptunk egy érdekes mozit pár éve, a Barbárt, de most sokkal érettebb munkát tett le az asztalra, rengeteget tanult annak a filmnek a hibáiból, és ezúttal maximumra tekerte a feszültséget. Nagyon bírtam, hogy minden figura kicsit mo... több»
Sleeping With Dinosaurs 2025-ben ez már a második dinoszauruszos tartalom, ami csalódás volt. Talán a Prehistoric War hozza el a megváltást. Sajnos, a Walking with Dinosaurs 2025-ös reboot évadja nem túl jó. Nem tudni, kinek szól, olcsónak hat és unalmas, a bemutatott dinókat pedig már láthattuk máshol, sokszor jobban renderelve.
A legnagyobb baj a struktúra; a sorozat ide-oda vág a millió évekkel ezelőtti történések és paleontológusok között, akik hatéves színvonalon magyarázzák az adott szituációt valami kollégájuknak. Ezek a jelenetek nagyon beállítottak és inzultálóan ostobák. Semmi újszerű vagy meglepő sincs itt átadva, amit a dinoszauruszos szekvenciák ne tudtak volna prezentálni jobban. Nagyon az a hangulat,... több»
Olcsó vérszívás Katasztrofális színészek, borzasztó jelenetek, gyenge feszültség és ugyanaz az egy jump scare 5 percenként. Ez a film közel volt ahhoz, hogy olyan rossz legyen, hogy már jó ökörségnek számítson, de messze túl unalmas és repetitív ehhez, a színészeken meg nagyon nevetni sem lehet, mert látszik, hogy próbálkoztak, csak nem sikerült. Ez a közép-amerikai akcentusos kaland rengeteg vámpírt sorakoztat fel, akik a sztori összes mellékszereplőjét felzabálták, mégis valahogy annyira unalmas volt, hogy egy idő után álommezőkre költöztem, és nem is emlékszem a történet végére.
A baj az, hogy a setup rendben volt, az effektek nem gusztustalan beginner After Effects YouTube-os tutorial szinten voltak, ha... több»
Animált gagek Három év várakozás ellenére ez az első Love Death & Robots évad, ami nem tartalmazott kimagasló epizódot. Majdnem minden kisfilm középszerű vagy gyerekes volt. Még a tavalyi Secret Levelben is meglepőbb pillanatok voltak, pedig az is inkább marketingtermék volt, mint antológiaszéria. Ezúttal az a hatás, mintha mindig egy első ötletet filmesítettek volna meg, és a legtöbb epizódnak minden ceremónia nélkül érkezik meg a vége, mintha nem is filmet néznénk, hanem csak egy bevezetőt.
Az évad felszínes, hiányzik valamilyen mélyebb üzenet vagy izgalmasabb tematika, vagy bármiféle katartikus élmény; nagyrészt gagekre épül a cselekmény. Mintha a célközönség már nem a felnőttek, hanem egy fiatalabb k... több»
Szálnyi Amerikai nyomorpornó. Egy nap alatt játszódó dráma egy nő legrosszabb napjáról, ahol minden félremegy, és minden rossz irányba csavarodik. Néha kicsit melodráma, néha kicsit klisés, néha annyira túltolt, hogy nehéz komolyan venni. Mégis, a színészek többnyire ügyesek, és szépen eladják az érzelmeket. Eget rengető sztorira vagy újszerű üzenetre nem érdemes számítani, de ami itt van, az egy okés történet, néha nem kell felfedezni a spanyol viaszt. Ugyanakkor ez egy kissé szájbarágós ábrázolása a témakörnek. Amivel megpróbálták megdobni, az a film végi csavar, ami őszintén szólva valahogy csökkentette a történet erejét, és igazából majdnem semmi szükség nem volt rá. A film elején már látod, hov... több»
Elidegenítés Nyomasztó, komor, ennek a filmnek a világa lehozott az életről. Nem mindig működött, néha vesztett a lendületéből, de szinte misztikus története szépen ingadozott az elnyomó dráma és egyáltalán nem katartikus lövöldözés között. Kurosawa ismét a társadalmi dilemmák mélyére nyúl, és egy ember pszichéjébe megy bele kényelmetlen mélységekig. Itt nincs pozitív szereplő, mindenki a maga módján borzasztó, de ők ilyennek vagy világ tettei ilyené őket?
Főszereplőnk, Yoshii, egy reseller csávó, aki haszontalan vagy hamis termékeket ad el irracionálisan magas áron. Igazából mindegy neki, csak menjen el. Amikor előléptetnék valódi gyári munkájában, akkor azonnal felmond, nehogy bármi tényleges felelőssé... több»
Vizuális orgia Stílus mindenek felett. Történet nincs. Ez egy zenei videó. Kicsit túl magamutogató, túl egocentrikus. Jenna Ortega rendben volt, a többiek nagyon nem. Én elég hamar beleuntam, picit több tartalom kellett volna, hogy filmnek hasson egy túlságosan megcsinált montázs helyett.
Fanservice Predator módra A Predator: Gyilkosok gyilkosa azért működik jól, mert pontosan tudja, mi akar lenni, és mi nem akar több lenni. Csakúgy, mint az Alien: Romulus, ez fanservice, de jó fanservice, hisz ki ne akarná hallani a válaszokat olyan kérdésekre, hogy ki nyerne, ha a Predator vikingekkel harcolna, vagy ha szamurájokkal csapna össze.
Egy antológiafilm ez, melyben látványos harcokban csapnak össze hőseink az idegenekkel. Véres, ütős, kalandos, szinte hihetetlen, de végre jól nyúltak hozzá egy nyolcvanas évekből ránk maradt franchise-hoz, és érdekesen csavartak annak elég egyszerű felépítésén. Bár a film lényegében három Love, Death & Robots epizód is lehetne, nem csak animációs filmek kedvelőinek ajánlo... több»
Sohaföldi cringefest Jól értettem, hogy ez a film a transznemű témát akarta volna kicsit feldolgozni? Egy tucathorrornál bátor döntés ilyesmibe vágni a fejszét, pláne egy olyannál, ami Pán Pétert veszi alapul. Ha nem érdekel a sztori, van itt vér, meg erőszak, meg sipákoló gyerek és rossz színészet. De mégis, a díszlet rendben volt, az effektek működtek, amikor nem valami After Effectsezni próbált, és a történet fenn tudta tartani a feszültséget minimálisan. Nyilván, nem hiszem, hogy emlékezni fogok rá egy hét múlva, de szerintem ezzel a mentalitással ültem be rá.
Na szóval, transznemű téma. Fejtsük meg! Főszereplőnk egy gonosz manó szerepébe bújik, hogy gyerekeket raboljon el, hogy elvigye őket Sohaországba. Ha... több»
Hanyatló haza Nem nézek elég hazai filmet elvileg, sz'al belevágtam 2022 gyöngyszemébe, mely az év legnézettebb magyar filmje volt akkor. A Covid annyira levitte a társadalmi ingerküszöböt, hogy ilyen borzalom megtörténhetett. Hamar kiábrándultam a filmből, ez a "kisemberek kalandjai" dolog nekem nagyon gyerekes. Gondoltam, azért megvárom az első poént, mielőtt becsukom, minden figura comic relief szerepet töltött be, csak összehoznak valami épkézláb humort. Egy óra után sem jelent meg egy értékelhető poén sem. Az egész ilyen gyerekeknek szóló színdarabra hasonlít nagyon, de nagyon kínos jelenetekkel és karakterekkel.
De nem gyerekeknek szól, ők nem tudnak nosztalgiázva visszanézni erre a világra. Erre a... több»
44 Please Don’t Feed the Children (2025)
Jaj, ez a zsáner még mindig él? Poszt-apokaliptikus világ, zombik, pszichopata, elszigetelt nő egy házban a semmi közepén, gyermekáldozatok és bugyutaság...Ez Spielberg lányának rendezése, és hát elég kiszámítható és unalmas. Szinte teljes mértékben klisékre épül, majdnem biztos vagyok benne, hogy ugyanezt a sztorit már láttam pár éve, csak most nem ugrik be a film címe. Még a Tubi megjelenéshez képest is elég alacsony költségvetésű filmszalag ez, fogalmam sincs, Giancarlo Espositót hogy tudták elcsábítani erre, lehet, apuka kapcsolatai segítették ezt a lehetőséget. Nem mintha számítana, kb. két percet van a filmben, és bárki játszhatta volna a szerepét, de valószínűleg marketing szempontból... több»