kabel

Nézd meg a lábát, vedd el a lánykát!
Az Ugly Stepsister látszólag egy tipikus, gyerekmesét vérengzős horrorba csavaró film, aminek egyetlen célja, hogy sötét elemeket pakoljon egy egyszerű sztoriba, hogy ügyesen kisajtolja fiatalkorunk emlékeit, és kihasználja az erőszak vonzerejét. Nyilván van egy ilyen oldala is, de azért ez többet akar mondani, mint egy véres Micimackós film, vagy egy gagyi horror Popeye. A sztori nagyon is a női szépségideálokról, társadalmi és családi nyomásról, értékítéletekről vagy ambivalens karakterekről szól. Szereplői egyszerre sokszínűek és karikaturisztikusak, a történet zárása pedig szomorkás és meglepően drámai. Itt nem öncélú hentelés folyik, de... ha nem bírod a body horrort, be ne ülj erre! A... több»

Kickboxos zombi hentelés
Megvolt a helyszín, megvolt a büdzsé, az eredmény mégis egy ezerszer látott, kiszámítható unalom. A 28 évvel később után láttam ezt, így lehet, kicsit túl sokat vártam ettől a sabloncsokortól. Semmilyen izgalmas elem vagy meglepő csavar sem került itt a képbe, és továbbra sem hiszem, hogy kick-boxinggal túlélhető a zombiapokalipszis. Egy-két ütés után már magadat fogod fertőzni a véres pacsikkal. A történetnek se füle, se farka, csakúgy, mint majdnem minden thai tartalomnak. Ez a fajta mesélés valahogy olyan messze van a nyugati történetektől, hogy nekem csak randomnak és kaotikusnak hatott. Például a gazdagok egy új hallal akarták az éhínséget megállítani, de a haltól zombivá változtak. De ... több»

A középszerűség forrása
A tökéletes közepes sablonmozi. Valahol az Uncharted, Indiana Jones és Nemzet Aranya keveréke, ám mindegyiknél kevesebb, teljesen limonádé film. Üzenet vagy mélyebb tartalomtól mentes, a karakterek viccesek néha, amolyan bugyuta humor szinten, de tócsa mélységűek, és a központi konfliktus sincs nagyon kibontva vagy érdekesen kihasználva. A helyszínek enyhén izgalmasak, legalább nem csak green screen előtt mászkálnak, még akkor is, ha az őket összekötő sztori nem mindig működik. Guy Ritchietől többet vár az ember. Ez egy biztonságos kaland, nincs véres akció vagy haláleset, nem dobnak durva kérdéseket a nézőnek, azon túl, hogy nyilván történelemtudásunkat otthon kell hagyni, de nyugi, nyugodt... több»

Legközelebb moziba menjetek randira!
Jó film a Blumhouse-tól? Mi történik itt? Lebegni kezdtek a bútoraim, hogy ezt kimondtam. Egy szépen összerakott thriller ez, minden elem itt van: van feszültség, van egy szituáció, amelynek keretein belül nem csinálnak hülyeséget a szereplők, és van persze egy kissé kiszámítható csavar is. Nyilván ne számíts kimondottan jó dialógusra, lehetett volna ezeket a beszélgetéseket kicsit természetesebbre megírni, mert két főszereplőnk szinte alig interaktál egymással, és drámaibb monológok néha elég váratlanul bukkannak fel! A film valahogy mindig valami tevékenységet ad valamelyik szereplőnek, alig ülnek normális emberként egymás mellett. Azt hittem, egy asztalnál játszódó, feszült, narratív, mis... több»

Elfogyott a lelkesedés
Ethan Hunt visszatér talán utoljára, hogy egy újabb, még lehetetlenebb küldetést vállaljon. A várakozások ellenére A végső leszámolás messze elmaradt a széria legjobb filmjeitől. Erőltetett melodráma, folyamatos magyarázós jelenetek, a kreativitás hiánya és lassú felvezetés jellemezte a mozit. Ezúttal nincsenek komplikált, többszintes küldetések vagy okos csavarok, és bár Tom Cruise életbiztosítóját valószínűleg ismét a szívroham kerülgette, a bemutatott merészségek nem hatottak elég újszerűnek, és az ingadozó lábakon álló cselekmény képtelen volt rengeteg karakterével mit kezdeni. Akad azért akció, ismét futnak, lőnek, úsznak és repülnek hőseink, változatos helyszíneken és hőmérsékletben. A... több»

Mexikói ijesztgetések
A Rosario felteszi a kérdést: mi lenne, ha megcsinálnánk a legközepesebb horrorfilmet, csak ezúttal mexikói–amerikai horrorkedvelőknek? Kicsit fura is, hogy nem készült még ilyen sztori, de nem hinném, hogy ez a film fogja elindítani a zsáner reneszánszát. Konkrétan semmi sincs itt, amit ne láttál volna ezerszer máshol. A WC-papír vastag keretsztori átmegy egy Evil Dead Rise jellegű, ronda apartmanhorrorba. Tudod, amikor a stúdió rájön, hogy a célcsoport jobban tud kötődni egy lelakott lakáshoz, mint egy városszéli, hatalmas villához. Meg amúgy olcsóbb is ott forgatni. Az igazat megvallva ez a film egyetlen pozitívuma is, a bemutatott lakás és általában az effektek autentikusnak hatottak, és... több»

Macskás clickbait
Értékelhetetlenül rossz anime förtelem. Konkrétan olyan író írja a dialógust ezekhez, aki még soha életében nem interaktált emberekkel, vagy nem olvasott egy könyvet sem? Egyszerűen nem értem, minden karakter úgy beszél, mintha tudná, hogy egy közönséghez kell szólni, és minden egyes dialógus expozíció. Az alapsztori a legostobább gyökérség, ami csak lehet, azt hittem, ez valami paródia lesz, de nem... Már annyira kifogytak az ötletekből, hogy ilyen egyszerű gagekre építenek teljes évadokat stúdiók? Itt tart a világ? Tényleg kíváncsi vagyok, ki a célcsoport itt. Olyan emberek, akik úgy néznek órákig tévét, hogy egy vicc miatt kapcsolták be az adást? Ez a kreativitás zsákutcája, amikor harmat... több»

Power-couple
Meglepően rendben volt ez. Van valami katartikus ebben a kifinomult, minimalista rendezésben, még akkor is, ha a története egy kicsit túl sokat csavart önmagán. Remek sztori ez egy egészséges kapcsolatról egy baráti körben, ahol mindenki folyamatosan átveri és megcsalja egymást. Akár Fincher is rendezhette volna, van itt minden: Fassbender, minimális kézi kamera, kevés szín és tűpontos kompozíciók, valamint profi karakterek éles dialógusokkal. De ez inkább egy színházi dráma, amolyan csavaros thriller, amelynek szereplői mind kellemesen utálhatóak, és mind szépen építik a konfliktust. A brit hírszerzés belső világát látjuk, ahol a titkok állnak mindenek felett, ám főszereplőnk képes átlátni ... több»

I think you freaky and I like you a lot
Fogalmam sincs, hogy, de ez a film hihetetlenül szórakoztató volt, annak ellenére, hogy totál ökörség, és a koherencia jeleit is csak elvétve tudtam felfedezni a történetben. Egy biztos, ha azt hiszed, tudod, hova megy a film, a következő jelenetben már röhög rajtad, hogy mennyire buta voltál, hogy megpróbáltad megtippelni, hogy farkasnak öltözött Keanu Reevest, vagy óriás gyurma gyerekeket, vagy corporate figurákat zöld nyállal leöntve fogsz látni. A film nagyon jól néz ki. Nem viccelek, ezek az effektek, maszkok és undormányok hihetetlenül menőek és nagyon bájosak. Minden úszik a gennyben és takonyban, és nagyon kellemesen emlékeztetett a 80-as és 90-es évek összes sci-fijére. A féregember... több»

Vágóasztalon hagyva
Ismét egy magyar valóságfilm, de ezúttal rendesen eltalálták a társadalmi dilemmát, a kettősséget és a kilátástalanságot. Nyilván már a sztori közepén látszik, hogy ebből sem pozitív történet lesz, mégis a felvázolt kérdés, amit a szereplők megválaszolnak, magával ragadó és kellemesen hasba rúgott. Szereplőink elmennek egy isten háta mögötti kis faluba, hogy filmes foglalkozást tartsanak a gyerekeknek, ám hamar kiderül, hogy a polgármester vasszigorral működteti a települést, és ő dönt, ki, mikor, mit dolgozhat vagy csinálhat. A legszomorúbb ebben tényleg az, hogy ez nem is elrugaszkodott szituáció. Életcélt adni lézengő munkanélkülieknek egy lehetőségek nélküli helyen azonban a falu népének... több»

A 90-es évek sablonakciója
Visszamentem az időben, hogy egy jó Paul W. S. Anderson filmet találjak, de a keresés ma sem jutott eredményre. A Soldier a legtipikusabb, 90-es évek akciófilmjei közé tartozik, a zsáner klisék olvasztótégelye, mint történet. Karakterei is inkább sablonok, mint többdimenziós szereplők, főszereplője meg olyan sztoikus, hogy sokat mondok, ha ötnél többször szólal meg a filmben. Ez nem lenne baj, de nincs nagyon más sem, aki kitöltené az űrt. Az effektek nem voltak rosszak, mondjuk, és a látványvilág általában működött. Főszereplőnk egy agymosott szuperharcos, akit lecserélnek egy másik, eggyel jobb, agymosott szuperharcosra, és egyszerűen kidobják egy szemétlerakó bolygón, ahol az ottani kolón... több»

Gyerektartás
A The Assessment messzebb ment egy vicceskedő szociodrámánál. Hihetetlenül jó alakítások, szórakoztató cselekmény meglepő mélységekkel, és egy jövőkép egy érdekes metaforával, mely több dologra is ráhúzható, de mégis szépen körbejárja témakörét. Kicsit féltem, hogy a film leragad annál a gagnél, hogy egy felnőtt színész gyerekként viselkedik, és a szülőknek ez furcsa dilemmát okoz. A narratíva ezt a sztoriszálat rendesen kimaxolja. Van egy elég durva jelenet is, ahol egy lehetetlen helyzetbe kerülnek szereplőink, de a film nem áll meg itt. Nem spoilerezek tovább, de annyit elmondok, hogy többről szól a film, mint hittem. Alicia Vikander viszi el a műsort itt, talán ez a legkeményebb szerepe,... több»

Michael Scott ördögűzése
A film megpróbált valami újat... Megpróbálta a sztoriját ilyen kézi kamerás, áldokumentumfilmes stílusban előadni. A hatás annyira nem sikerült, hogy az már nevetséges, mert az egész állítólagos horrorfilm olyan, mintha az Office egy epizódja lenne, és bármelyik pillanatban a kamerába nézhet valaki összehúzott szemöldökkel. Még a feszültséggel teli vagy ijesztőnek szánt jelenetek is ellentmondásosan humorosnak hatnak, mert a filmnyelvi eszközök teljesen nem azt az atmoszférát teremtik meg, amit a rendező akart. Az érdekes lett volna, ha a film valahogy ügyesen képes lett volna ezt meglépni, és mondjuk hőseink néha belebotlanának egy operatőrbe vagy hangmérnökbe, aki túlságosan belógatja a m... több»

Minden háborús film
Lehet, hogy sokat vártam ettől a filmtől. El tudom képzelni, hogy nem voltam abban a világban, vagy nem moziban, 7.1-es hangfallal láttam, és nem tudtam eléggé beleélni magam ebbe a 100%-ban hangulatalapú mozgóképbe. Technikailag tökéletes film ez, de... Ha ezerszer nem láttam ezt a filmet, akkor egyszer sem. Mi volt az a fantasztikus, sosem látott tartalom, amit ez a mozi átadott? "A háború rossz." Micsoda új keletű üzenet. Más nincs, ez lényegében egy másfél órás lövölde, karakterek vagy nagyobb történet nélkül. Egyszerűen semmit sem ad az ütős hangeffekteken túl, ami miatt ajánlani tudnám ezt a dokumentarista jellegű projektet, mert képtelen volt bármi érdekeset produkálni, és inkább egy ... több»

Terminator 2 Demo verzió
Kicsit meglepődtem, mennyire nem tanult az első filmből a folytatás. A Megan 2.0 zsánert vált, már nem horror, átmegy sci-fi-thriller-heist filmbe valamiért, és egy túlmagyarázott, túlkomplikált történetet próbál gyenge színészeken keresztül tálalni. A sztorinak konkrétan nulla értelme van, de a nagyobb baj, hogy nem is visz izgalmas helyekre, és nem nagyon ad a címszereplőnek teret, hogy valami vicces-fura dolgot csináljon. A film akkor működik igazán, amikor Megan a többi emberrel interaktál. Igen, ez csak Chucky újra, mert egy káromkodó, obszcén gyerekjáték kel életre, de jó poénok voltak itt-ott, és a kislány kellemesen feldobta az unalmasabb jeleneteket. Csak nem volt elég belőle, a fi... több»

Farkas vagyok
Nem egy bugyuta, vérfarkasos film volt, sokkal több a történet itt, mint amire számítottam. Keveredik benne minden: bizonytalan mesélő, népi horror, kozmikus elemek, dráma, feszültség és rengeteg izgalmas kosztüm. Mindezt a kisvárosi Amerikában látjuk, ahol mindenki ismer mindenkit. Vagy mégsem? Egy remek főszereplő vitte el a hátán a sztori oroszlánrészét, ami kavarodott és csavarodott több irányba, de a végére minden helyre került és megfejtődött. Ethan Embryt nem ismertem, pedig biztos felbukkant már filmekben, de itt egy meglepően rétegelt, és az érzelmi skála extrémáin mozgó figurát egész hitelesen hozott. Egy rendőrt játszik, aki elkeseredetten keresi eltűnt fiát, miközben szörnyű láto... több»

Zavar
A jó kozmikus horror onnan ismerszik meg, hogy meghaladja az emberi értelem szintjét, és valami olyat mutat, melynek megismeréséhez még kicsik vagyunk az univerzum naptárában. Pont ez a kvalitás az, ami igazán ijesztő itt, hisz mostani formánkban nem leszünk elegek ahhoz, hogy megismerjük a titkokat. Ha ezzel a paradigmával megyünk, akkor a Kryptic tökéletes film, mert nem sokat értettem belőle. A főszereplő nő csatlakozik egy túracsoporthoz, hogy elhagyott barátnőjét keresse, aki ugyanúgy néz ki, mint ő, és egy ponton mintha le is cserélné. Majd a film road movie-vá válik, ahol mindenféle fura karakterrel futunk össze. Ezután átmegy szürreális horrorba meg drámába, csavar csavart követ, rel... több»

Mitől van ennek ilyen alacsony értékelése?
A Gyakori mellékhatás a Scavenger’s Reign alkotóitól érkezett a Max kínálatába. Témaköre kurrens: gyógyszeripar, pénz, hihetetlen gyógymódok és összeesküvés-elméletek. Karakterei és alapszituációja izgalmas, egy remek misztikus dráma ez, de túlságosan újszerű vagy meglepő dolgokra nem érdemes számítani, a fantasztikusabb elemei visszafogottak, ezeket majd jövőbeli évadok bontják ki. A záró epizód után valahogy nem éreztem elég bátornak a sztorit, és hiányoltam azokat a vad gondolatokat, amik igazán eredetivé tették volna a történetet. Az évad inkább egy bevezetőnek hatott, nem mert igazán szürreális helyekre elmenni. A gyorsan mozgó cselekmény és szórakoztató figurák ellenére üzenete nem fe... több»

Sci-fi klisék
Ismerjük Paul W.S. Anderson-t, ugye? A rendezőt, akinek az utóbbi húsz év rosszabb videojáték adaptációit köszönhetjük. A ZS-filmek királyát, aki valahogy képes bármilyen izgalmas történetből egy közhelyes maszlagot gyártani. A rendezőt, aki a leggusztustalanabb esztétikával a legközépszerűbb borzalmat vakarja össze, majd színészete alkonyán járó feleség-múzsájával, Milla Jovovich-csal valahogy moziba küldi az egészet. Hihetetlen, de valahogy még mindig sikerül alulmúlnia magát. A Kárhozott Vidék George R.R. Martin novellája alapján készült, de inkább egy keménykedő tizenéves írásának hat, aki a Mad Max és a Priest filmeket nézte egész hétvégén. Az “olyan rossz, hogy már jó” filmek minden e... több»

A szeretet egy drog, és ha eljön az idő, immunissá válunk
Toxikus családok mindenütt. Az Echo Valley a túltolt szeretet körül forog, és azt mutatja be, milyen messzire megy el egy anya, hogy megóvja a lányát. Ez Julianne Moore filmje, Sweeney nem szerepel annyit, de feltűnik néhány ismert színész is mellette. Amolyan szomorkás, egyszerű drámát kapunk. Ez nem egy új történet. Sweeney egy idegesítő, antipatikus, addiktív leányt játszik, aki folyamatosan kihasználja az anyját, miközben egyre rosszabb döntéseket hoz, és folyamatosan sír. Egy kimagaslóan taszító ember, és a film velünk süllyed egyre lejjebb, amikor láttatja, ahogy az anyja folyamatosan kiszolgálja. Igen, vannak ilyen családok, sajnos. Talán ez a film lényege, hogy erre rámutasson. A csa... több»