Megnéztem, hogy neked ne kelljen. Mindenképp egy ötlet, de megnézése után - a cannes-i vetítéssel ellentétben - nem volt állótaps, az biztos. Egy emelkedett, profánnak hatni akaró, túltolt és vontatott művészfilm lett ez, ahol a szereplők fele paródiába csúszik át. A történet nem teljesen unalmas, de nem vezet sehová, és csavarjai véletlenszerűnek hatnak. Üzenete pedig meghal Gal Gadot műanyag székkel vetekedő színészkedése alatt. A Megalopolis eggyel koherensebb volt, de hasonló kategória.
A film messze túl hosszú, de el tudom képzelni, hogy ha minden fölösleget levágnának róla, akkor egy szórakoztató alkotás jönne létre. Tudom, gáz, ha a kritikában már ilyen korán "mi lett volna, ha..." mondatokban beszélünk, de nem nagyon tudom ajánlani a mozit. Ingerszegény, karakterei egyszerre hiteltelenek és túl komolyak, története zsákutcákba fut, és végtelen monológokban beszélő figuráit hallgatni inkább álomba ringatónak hatott, mint gondolatébresztőnek. Ez a fajta filmkészítés karizmatikus figurákkal működik csak, de nincs elég kraft a jelenetek mögött.
Egyedül Gerald Butler volt az, aki beleállt a furcsaságba, és elég vicces volt nézni, ahogy random olaszokat gyilkol, totál fölöslegesen. John Malkovich talán élete legrosszabb szerepét hozta, de Jason Momoa és Gal Gadot még őt is beárnyékolták. Ezek ketten konkrétan semmit sem tudtak kezdeni a soraikkal vagy mimikáikkal, és olasz akcentusuk fülsértőnek hatott. Martin Scorsese egy nagy szakáll mögött néz ki, de jelenetei annyira unalmasak voltak, hogy fel sem tudom idézni, milyen idézeteket hányt a képernyőre, a film valahogy képtelen volt a rendező energiáját rendesen felhasználni.
A történet eleje mindezek ellenére nem borzasztó: Dante kéziratát megtalálják valahol a Vatikánban, és Oscar Issac karakterének kell felkutatnia és validálni az irományt egy maffiózó kérésére. Ehhez valamiért elengedhetetlen, hogy folyamatosan időugrásokkal a 14. századi Itáliába utazzunk, ahol olyannyira nem történik semmi, hogy azon gondolkodtam, hogy tudták a festői Olaszország legbénább helyszíneit megtalálni.
Cloud Atlas-szerűen itt is a jelenkori szereplők játszanak el múltbeli figurákat, mely eleinte szórakoztató volt, csak hamar rájössz, hogy nulla gondolatiság került a karakterek mögé és nincs értelme összekötni az embereket. A sztori komótosan bandukol előre, mindenki meg akarja kaparintani a kézírást, de a film még azt sem tudta megindokolni, miben van az igazi értéke ennek a szövegnek, így aztán nem nagyon értjük a színészkedést mellőző, száraz jelenetek fontosságát. Emberi színjáték ez... Van más, amin aludni lehet.
54 In the Hand of Dante (2025)
Egy férfi sötét és erőszakkal kövezett útjának története, aki a Pokolba veti magát, amíg el nem éri a Paradicsomot, miközben szerelmét keresi. több»
Szereplők: Al Pacino, Martin Scorsese, Gerard Butler, John Malkovich, Jason Momoa
