A 90-es évek sablonakciója Visszamentem az időben, hogy egy jó Paul W. S. Anderson filmet találjak, de a keresés ma sem jutott eredményre. A Soldier a legtipikusabb, 90-es évek akciófilmjei közé tartozik, a zsáner klisék olvasztótégelye, mint történet. Karakterei is inkább sablonok, mint többdimenziós szereplők, főszereplője meg olyan sztoikus, hogy sokat mondok, ha ötnél többször szólal meg a filmben. Ez nem lenne baj, de nincs nagyon más sem, aki kitöltené az űrt. Az effektek nem voltak rosszak, mondjuk, és a látványvilág általában működött.
Főszereplőnk egy agymosott szuperharcos, akit lecserélnek egy másik, eggyel jobb, agymosott szuperharcosra, és egyszerűen kidobják egy szemétlerakó bolygón, ahol az ottani kolón... több»
Gyerektartás A The Assessment messzebb ment egy vicceskedő szociodrámánál. Hihetetlenül jó alakítások, szórakoztató cselekmény meglepő mélységekkel, és egy jövőkép egy érdekes metaforával, mely több dologra is ráhúzható, de mégis szépen körbejárja témakörét. Kicsit féltem, hogy a film leragad annál a gagnél, hogy egy felnőtt színész gyerekként viselkedik, és a szülőknek ez furcsa dilemmát okoz. A narratíva ezt a sztoriszálat rendesen kimaxolja. Van egy elég durva jelenet is, ahol egy lehetetlen helyzetbe kerülnek szereplőink, de a film nem áll meg itt. Nem spoilerezek tovább, de annyit elmondok, hogy többről szól a film, mint hittem. Alicia Vikander viszi el a műsort itt, talán ez a legkeményebb szerepe,... több»
Michael Scott ördögűzése A film megpróbált valami újat... Megpróbálta a sztoriját ilyen kézi kamerás, áldokumentumfilmes stílusban előadni. A hatás annyira nem sikerült, hogy az már nevetséges, mert az egész állítólagos horrorfilm olyan, mintha az Office egy epizódja lenne, és bármelyik pillanatban a kamerába nézhet valaki összehúzott szemöldökkel.
Még a feszültséggel teli vagy ijesztőnek szánt jelenetek is ellentmondásosan humorosnak hatnak, mert a filmnyelvi eszközök teljesen nem azt az atmoszférát teremtik meg, amit a rendező akart. Az érdekes lett volna, ha a film valahogy ügyesen képes lett volna ezt meglépni, és mondjuk hőseink néha belebotlanának egy operatőrbe vagy hangmérnökbe, aki túlságosan belógatja a m... több»
Minden háborús film Lehet, hogy sokat vártam ettől a filmtől. El tudom képzelni, hogy nem voltam abban a világban, vagy nem moziban, 7.1-es hangfallal láttam, és nem tudtam eléggé beleélni magam ebbe a 100%-ban hangulatalapú mozgóképbe. Technikailag tökéletes film ez, de...
Ha ezerszer nem láttam ezt a filmet, akkor egyszer sem. Mi volt az a fantasztikus, sosem látott tartalom, amit ez a mozi átadott? "A háború rossz." Micsoda új keletű üzenet. Más nincs, ez lényegében egy másfél órás lövölde, karakterek vagy nagyobb történet nélkül. Egyszerűen semmit sem ad az ütős hangeffekteken túl, ami miatt ajánlani tudnám ezt a dokumentarista jellegű projektet, mert képtelen volt bármi érdekeset produkálni, és inkább egy ... több»
Terminator 2 Demo verzió Kicsit meglepődtem, mennyire nem tanult az első filmből a folytatás. A Megan 2.0 zsánert vált, már nem horror, átmegy sci-fi-thriller-heist filmbe valamiért, és egy túlmagyarázott, túlkomplikált történetet próbál gyenge színészeken keresztül tálalni. A sztorinak konkrétan nulla értelme van, de a nagyobb baj, hogy nem is visz izgalmas helyekre, és nem nagyon ad a címszereplőnek teret, hogy valami vicces-fura dolgot csináljon.
A film akkor működik igazán, amikor Megan a többi emberrel interaktál. Igen, ez csak Chucky újra, mert egy káromkodó, obszcén gyerekjáték kel életre, de jó poénok voltak itt-ott, és a kislány kellemesen feldobta az unalmasabb jeleneteket. Csak nem volt elég belőle, a fi... több»
Farkas vagyok Nem egy bugyuta, vérfarkasos film volt, sokkal több a történet itt, mint amire számítottam. Keveredik benne minden: bizonytalan mesélő, népi horror, kozmikus elemek, dráma, feszültség és rengeteg izgalmas kosztüm. Mindezt a kisvárosi Amerikában látjuk, ahol mindenki ismer mindenkit. Vagy mégsem? Egy remek főszereplő vitte el a hátán a sztori oroszlánrészét, ami kavarodott és csavarodott több irányba, de a végére minden helyre került és megfejtődött.
Ethan Embryt nem ismertem, pedig biztos felbukkant már filmekben, de itt egy meglepően rétegelt, és az érzelmi skála extrémáin mozgó figurát egész hitelesen hozott. Egy rendőrt játszik, aki elkeseredetten keresi eltűnt fiát, miközben szörnyű láto... több»
Zavar A jó kozmikus horror onnan ismerszik meg, hogy meghaladja az emberi értelem szintjét, és valami olyat mutat, melynek megismeréséhez még kicsik vagyunk az univerzum naptárában. Pont ez a kvalitás az, ami igazán ijesztő itt, hisz mostani formánkban nem leszünk elegek ahhoz, hogy megismerjük a titkokat.
Ha ezzel a paradigmával megyünk, akkor a Kryptic tökéletes film, mert nem sokat értettem belőle. A főszereplő nő csatlakozik egy túracsoporthoz, hogy elhagyott barátnőjét keresse, aki ugyanúgy néz ki, mint ő, és egy ponton mintha le is cserélné. Majd a film road movie-vá válik, ahol mindenféle fura karakterrel futunk össze. Ezután átmegy szürreális horrorba meg drámába, csavar csavart követ, rel... több»
Mitől van ennek ilyen alacsony értékelése? A Gyakori mellékhatás a Scavenger’s Reign alkotóitól érkezett a Max kínálatába. Témaköre kurrens: gyógyszeripar, pénz, hihetetlen gyógymódok és összeesküvés-elméletek. Karakterei és alapszituációja izgalmas, egy remek misztikus dráma ez, de túlságosan újszerű vagy meglepő dolgokra nem érdemes számítani, a fantasztikusabb elemei visszafogottak, ezeket majd jövőbeli évadok bontják ki.
A záró epizód után valahogy nem éreztem elég bátornak a sztorit, és hiányoltam azokat a vad gondolatokat, amik igazán eredetivé tették volna a történetet. Az évad inkább egy bevezetőnek hatott, nem mert igazán szürreális helyekre elmenni. A gyorsan mozgó cselekmény és szórakoztató figurák ellenére üzenete nem fe... több»
Sci-fi klisék Ismerjük Paul W.S. Anderson-t, ugye? A rendezőt, akinek az utóbbi húsz év rosszabb videojáték adaptációit köszönhetjük. A ZS-filmek királyát, aki valahogy képes bármilyen izgalmas történetből egy közhelyes maszlagot gyártani. A rendezőt, aki a leggusztustalanabb esztétikával a legközépszerűbb borzalmat vakarja össze, majd színészete alkonyán járó feleség-múzsájával, Milla Jovovich-csal valahogy moziba küldi az egészet. Hihetetlen, de valahogy még mindig sikerül alulmúlnia magát.
A Kárhozott Vidék George R.R. Martin novellája alapján készült, de inkább egy keménykedő tizenéves írásának hat, aki a Mad Max és a Priest filmeket nézte egész hétvégén. Az “olyan rossz, hogy már jó” filmek minden e... több»
A szeretet egy drog, és ha eljön az idő, immunissá válunk Toxikus családok mindenütt. Az Echo Valley a túltolt szeretet körül forog, és azt mutatja be, milyen messzire megy el egy anya, hogy megóvja a lányát. Ez Julianne Moore filmje, Sweeney nem szerepel annyit, de feltűnik néhány ismert színész is mellette. Amolyan szomorkás, egyszerű drámát kapunk. Ez nem egy új történet. Sweeney egy idegesítő, antipatikus, addiktív leányt játszik, aki folyamatosan kihasználja az anyját, miközben egyre rosszabb döntéseket hoz, és folyamatosan sír. Egy kimagaslóan taszító ember, és a film velünk süllyed egyre lejjebb, amikor láttatja, ahogy az anyja folyamatosan kiszolgálja. Igen, vannak ilyen családok, sajnos. Talán ez a film lényege, hogy erre rámutasson. A csa... több»
Wes Anderson Showreel Tudja valaki, miről szólt ez a pasztell színekkel festett, szimmetrikus kompozíciójú film? Mármint nem nagy vonalakban, hanem mi volt pontosan a cselekmény? Bevallom, fogalmam sincs, pedig a másfél órás mozi végtelen hosszúnak hatott, és nagyrészt kimerült abban, hogy Wes Anderson arcunkba tolta, neki vannak a legjobb látványtervezői. De ennyi a film? Csak arra jó, hogy bemutassa valaki vizuális világát, totál hazavágva minden más filmnyelvi eszközt vagy narratív szabályt? Ez nem filmművészet, inkább pornó. Lényege nem az értékátadás, csak a titilláció.
A sztoriról annyit tudok, hogy egy apa-lánya kapcsolat a lelke. A zűrös, fura, de befolyásos iparmágnás át akarja adni hatalmát szentéletű l... több»
X-Men: itt kezdődött a franchise lejtmenete Az egyik leggyengébb X-Men film, pedig majdnem minden adott egy potenciálisan jól működő sztorihoz. Karizmatikus és erős antagonista, remek helyszínek, jó akció, képességek és az egyik legjobb intro az X2 óta. A legfurcsább itt az, hogy Bryan Singer rendezte ezt, az a rendező, akitől a remek First Classt kaptuk, és az annál is jobb Days of Future Past érkezett. Nem tudom, hogy tudta ezt összehozni, olyan, mintha valami sci-fi channel sztorit néznénk. A sztori legnagyobb baja, hogy antagonistája lényegében Magneto, csak tömeggyilkos tendenciával. Na most, a First Class Shaw-ja is csak Magneto volt, de ott a három oldal folyamatos harcban volt egymással, az egész egy valós történelmi eseménybe... több»
Empátia a gombavilágban Vesztes helyzetben volt ez az évad, bármit is csinál. Akármilyen döntést hoz, valakinek nem fog tetszeni. A második évad nem sikerült túl jól, de ezt számos különböző elem kombinációja eredményezte.
Az első a casting. Az Ellie-t alakító Bella Ramsey nem borzasztó színésznő, de nem is főszereplő matéria. Egyedül nem tud elvinni a hátán mély érzelmeket igénylő jeleneteket. Ezeknek az oroszlánrészét az előző évadban Pedro Pascal nyerte, ám ezúttal nem tudták delegálni más karakterekre ezt a munkát, pedig majdnem minden mellékszereplő ügyesebb színész volt.
Ellie a tinik legrosszabb személyiségjegyeit kapta: idegesítő, antipatikus és bugyuta volt. Az egy dolog, hogy nem a játékok brutális, elve... több»
Rossz lóra tett az A24 ezzel Fú, hogy lehet egy egyszerű, de érdekes ötletet ennyire kisiklatni? A Death of a Unicorn a sokadik "idióta gazdagokat gyilkoló" film, ahol hőseink valamilyen etikai dilemmával küzdenek, csak a rendező annyira félt bármilyen kijelentést tenni, hogy a narratíva totál unalomba fullad, és dráma helyett inkább egy vicceskedő horrorfilmnek hat ótvar, gusztustalan CGI lovakkal.
De a viccek sem jók. Már most alig emlékszem a filmre, annyira sekélyes és ingerszegény volt. Egy átlag ügyvéd – akit Paul Rudd legidegesítőbb formája játszik – elüt egy unikornist, amikor a lányával egy gazdag családhoz kocsikáznak. Hamar kiderül, hogy az unikornis vére és szarva minden betegséget meggyógyít, azonban szerep... több»
Alacsony minőségű históriák Legtipikusabb Star Wars ez is. Túl biztonságos, túl egyszerű, hiányzik bármi újszerű vagy meglepő, és a karakterek, akiket átvettek a korábbi sorozatból, alig változtak. Akkor meg minek mesélték el ezt a sztorit velük? A Star Wars iróniája, hogy egy univerzumnyi történet, világ és karakterek mind karnyújtásnyira vannak, de valahogy mindig ugyanazt a western sztorit meséljük el, ugyanazokon a helyszíneken és látványvilágban, ugyanazokkal az archetípusokkal, mintha megállt volna az idő ebben a franchise-ban. A rövid epizódok miatt ezek aztán nem is túl érdekes vagy izgalmas történetek, mert az írók annyira féltek bárkit megölni, hisz akkor eltűnne a lehetőség még egy ugyanilyen sztorit készíte... több»
Straight to Streaming A film felteszi és megválaszolja a kérdést, hogy lehet-e sokkal rosszabb filmet csinálni a M3gannál? Nem viccelek, a robotfigura a jelenetei nagy részében nem is mozog, csak álldogál. A film nagyon olcsó, mert még a gyilkolós jelenetek is csak gyors, szanaszét vágott, szuper közeli pillanatok nulla kreativitással vagy ügyes kivitelezéssel. A robotot mozgásban kb. sohasem láthatjuk, mert egy mozgó babát építeni vagy számítógéppel animálni ezerszer komplikáltabb lett volna, mint csak unalmas közeliket mutatni, melyekben néha egy ablaktörlő motor elforgatja a nyakát. A történetnek se füle, se farka. Adott egy gazdag nagybácsi, aki egy baleset miatt mindent elfelejtett, még a hozzá érkező unokaö... több»
Puskaropogós feszültség Ritkán mondom ezt, de a film akciója már fárasztó hatású. Kicsit lassú felvezetés után a lövöldözés olyan tempóra vált, hogy követhetetlenné válik, és szinte megállás nélkül hullanak emberek és testrészek a golyózáporban. Mintha valami akciófilm-paródia lenne, ahol amint elég ember meghal egy jelenetben, kinyílik egy ajtó, amin újabb verőlegények özönlenek be instant meghalni, és a film egyre jobban elnyom ebben az akciórengetegben. Van valami történet is, de elég kaotikus. Nem azt mondom, hogy sablonakciót látunk, mert mégiscsak van egy hangulata és ereje a jeleneteknek, és igazából jól szórakoztam bizonyos pontokon, még akkor is, ha közel értelmetlen volt a cselekmény. A film látványvilága... több»
Ápolás nélkül A Fréwaka egy egész hatásos folk horror, mely nem igazán tudta levetkőzni a zsáner tipikus "horror házas" ijesztéseit. A narratíva egy erős történelmi analógia, de ha nem ismered az írországi nők hányattatását, akkor nagyon nem fogod érteni a sztorit. Nekem is utána kellett néznem, és nem érzem úgy, hogy ez megemelte volna az élményemet annyira. Ez mondjuk pont olyan dolog lehetett volna, amit kicsit kifejt a film valami flashbackben vagy hasonlóban. A film elég lassan indul, és egészen a végéig várni kell erősebb pillanataira. Ez nem jelenti azt, hogy ne lenne creepy a világa, de nagyon nincs itt olyan elem, amit más horrorfilmekben vagy folk horrorban ne láttunk volna. Az alakítások mentik... több»
Tisztítótűz Régen láttam a filmet, így amikor most újranéztem, nagyon meglepett, hogy mennyire sötét és komor, és ez milyen jól működik a humorral és a szomorkás karakterekkel. Az In Bruges meglepően mély, pedig egy nagyon Guy Ritchie-s, vicceskedő filmnek tűnik elsőre. Élet, halál, moralitás és vallási metaforák találkoznak egy olyan sztoriban, mely vad és kaotikus, mégis minden eleme fontos és számít.
Két bérgyilkos érkezik Bruges-be egy rosszul sikerült angliai meló után. Ray gyűlöli az idilli kisvárost, pedig társa, Ken nagyon jól szórakozik a történelmi álomvilágban. A film a két figura vezeklését mutatja be. Bruges-ben mindenféle alakokkal találkoznak, akik mind kicsit tesztelik a moralitásukat, d... több»
Fehér tükör Kicsit fura, hogy a 60 éves csávókám még mindig egy huszonéves korában megélt, pár hetes kapcsolatán csüng, de érzelmes és jó volt látni egy technológia pozitív felhasználását.
67 A katona (1998)
Visszamentem az időben, hogy egy jó Paul W. S. Anderson filmet találjak, de a keresés ma sem jutott eredményre. A Soldier a legtipikusabb, 90-es évek akciófilmjei közé tartozik, a zsáner klisék olvasztótégelye, mint történet. Karakterei is inkább sablonok, mint többdimenziós szereplők, főszereplője meg olyan sztoikus, hogy sokat mondok, ha ötnél többször szólal meg a filmben. Ez nem lenne baj, de nincs nagyon más sem, aki kitöltené az űrt. Az effektek nem voltak rosszak, mondjuk, és a látványvilág általában működött. Főszereplőnk egy agymosott szuperharcos, akit lecserélnek egy másik, eggyel jobb, agymosott szuperharcosra, és egyszerűen kidobják egy szemétlerakó bolygón, ahol az ottani kolón... több»