Kutyául Friss Húson általában kevés igazán jó alkotás van, de ez az volt. Egy egyszerű történetet kapunk, érdekes mélységekkel és fantasztikus látványvilággal, mely remek dinamikát kölcsönzött szinte minden jelenetnek. Minden fizikailag motivált, csakúgy, mint egy gyerek. Ilyen stílusban kapjuk a történetet, melyben az utánzás kapja a központi szerepet. Tetszettek az apróbb világépítési pillanatok, még akkor is, ha a sztori kissé repetitívvé válik a végére. Érdekes, hogy kap a történet világa majdnem fontosabb szerepet, mint a két aktív főszereplő.
Álomba ringató halálkuktusz A Shrouds legnagyobb hibája, hogy elvetemülten unalmas. Még központi tematikáját is képtelen körbejárni és képtelen kihasználni egyetlen érdekes, enyhén szürreális elemét, hogy vontatott történetét elmesélje. Nincs testhorror, csak gyenge CGI-hullák és borzasztóan nevetséges színészkedés. Ahhoz tehetség kell, hogy Guy Pearce-ből és Diane Krugerből kezdő színészeket csináljon valaki.
A film lényege, hogy egy üzletember furcsa sírhelyeket épít, amiken élőben nézheti bárki, ahogy szerettük eggyé válik a földdel. Valahogy senki sem mondta neki, hogy erre a startup-ötletre nincs kereslet... A történet amúgy ezt meglepően az árokban hagyja és inkább romantikus dráma akár lenni. Főszereplőnk egysze... több»
Ismét jeles, leülhet Az Andor még mindig üt! A Disney-nél vajon az összes kreatív ember ezen dolgozott? Hogy lehet, hogy minden más Star Wars-tartalom totál selejt, ezt meg mintha kompetens és a nézőt nem hülyének néző emberek írták volna? Tetszettek az ambivalens szituációk és karakterek, meg az epizódszereplők, akik már a kis jelenlétükkel történetet meséltek. Tetszik, hogy alig egy óra alatt betekintést kaptunk egy táguló univerzum különböző világaiba, és tényleg elhittem, hogy végre nem egy sivatagi bolygón nézzük a dupla naplementét, hanem különböző bolygók különböző népeinek dilemmáit ismerem meg. Emellett a sorozat még mindig iszonyat szexin néz ki. A díszletek és vizuális effektek pazar kombinációja mind... több»
Epikus Újranézve nekem meglepően bejött. Még nagyon régen láttam, amikor még nem annyira figyeltem fel a történetére és a karaktereire. A film túlcsordul az olyan figuráktól, akik szinte kiesnek a filmből, annyira karizmatikusak vagy grandiózusak. Nyilván történelmileg nem a leghitelesebb film ez, de szerintem úgy kell ránézni, mint egy szájhagyomány útján terjedő, fantasztikus legenda megfilmesítése, ahol hősök katonáik vagy városaik előtt védik meg mindazt, amit értéknek tartanak. Egy mese. Annyira epikus minden jelenet, a karakterpillanatok, a dialógusok és a kosztümök. Van valami letűnt kor hangulata ennek az egésznek, mintha ilyen filmet már csak valamelyik ódivatú hollywoodi rendező tudna öss... több»
Lelketlen, futószalagon gyártott másolat Mostanában nagyon futnak azok a képek, ahol rajzfilmkaraktereket AI segítségével hiperrealisztikusra varázsolnak. Ez a film ennek a trendnek az evolúciós csúcsa.
Van egy ismerősöm, aki nem szereti a Netflixet, mert elmondása szerint az egy lelketlen, profitorientált cég, ahol minden a pénzről szól. Bár van némi igazság ebben, én azért úgy éreztem, hogy némi kreatív energia került a produkcióikba. Viszont ennél a filmnél igazat kell adnom neki. Csakúgy, mint a Lion King hiperrealisztikus 3D animációk, egyszerűen nem értem, minek készültek vagy kinek jó, azon túl, hogy szépen megtömi a producerek zsebeit. Az eredeti animációs filmek minden esetben jobbak. Ennél a filmnél konkrétan csak újrafor... több»
Dehumanizáció Ez egy csodás kozmikus horror az egyik leghátborzongatóbb jövőképpel, amit az utóbbi időben láttam. A filmnek igencsak ingadozó tempója van, sokszor átmegy melankolikus vergődésbe, de az utolsó harmada tartalmaz pár igazán taszító elemet, olyasmit, amit más filmekben nem igazán találunk. Talán legjobban az Annihilationhöz tudnám hasonlítani, ott voltak ilyen creepy vizuálok és ott is ugyanazt a kilátástalanságot és embertelenséget éreztem. Ez egy hangulatfilm főleg, és sokkal hátborzongatóbb is lehetett volna, ha kicsit több pénz lett volna rá. Simán mehetett volna el szubsztensebb irányba, de visszafogott maradt. Az ablakba olvadt kutya hangja és látványa így is sokáig velem maradt. A film ... több»
Fergeteges giccsparádé Ez a film valszeg a K-Pop rajongók hardcore pornója. Giccses, nyálas, túlcsinált popszámok, fantasztikus látványvilággal prezentálva és egy kiszámítható, de katartikus történettel. Kb. mintha egy League of Legends cinematic trailer teljes filmes változatát néznéd, és rájössz, hogy lehet, pocsolya mélységű figurák nem elegek, hogy kitöltsenek egy 26. Rómeó és Júlia- és Frozen-sztorit.
Egy dolog miatt érdemes igazán megnézni: és az az animáció. A Spiderverse csapat egy része dolgozott a filmen, és az akciójelenetekben ugyanaz a vad energia jelenik meg, mint a Pókember harcos jeleneteiben. A kamera folyamatosan mozog, és a látvány iszonyat kreatív. De a Spiderverse-filmek négyzetre emelték a vi... több»
A nép döntése Mennyire jó cím az, hogy The Severed Sun? Boszorkányság, az erdő mélyén lapuló démon és vallásos kisközösség. Mondhatni, itt a három alappillére a folkhorror zsánerének. Még akad pár véres haláleset és kis miszticizmussal kevert családi dráma is. Sajnos maga a cselekmény kissé véletlenszerű és összecsapott, és lezárása nem sok új gondolattal kecsegtet, főleg azoknak, akik már láttak ilyen népi horrort.
Főszereplőnk, Magpie egyszer csak megöli abuzív férjét, a közössége pedig szép lassan ellene fordul, mondván, egy ördög utasította erre. Bár konkrétan semmi bizonyíték sincs, Magpie egyhamar egy lehetetlen szituációban találja magát, melyből még apja, a közösséget vasszigorral vezető atya sem ... több»
Kolonizált Batman Közel volt, hogy szóljon valamiről, de inkább gyerekfilm maradt. A történet kicsit egyszerű, de egy-két jelenetben meglepő mélységet fedeztem fel, bár lehet, csak véletlenül hagyták benne az alkotók az elgondolkodtatóbb elemeket. Elsősorban az animáció érdekelt, de az elég gyengusz itt, sok beállítás nincs is meganimálva, elég szakaszos a mozgás, és a szereplők nagyon eltérnek a festett hátterektől. Egy minden szinten közepes animációs film ez.
A sztori Batman-szerű figurákat lsorakoztatott fel közép-amerikai köntösben. Az ötlet nem volt rossz, bár számomra ez a hős félig a városáról szól, Tenochtitlán pedig nem Gotham City. Batman számomra egybenőtt a gótikus tornyokkal és megalomán építész... több»
Shyamalani sztori A film egész jól indult és a misztikum is jól épült, mindig kaptunk valamit, amin lehetett kicsit csámcsogni. A rendezőnek azonban fontosabb volt, hogy egy logikátlan, Shyamalanos csavart tegyen a történetébe és elfelejtett mélységet kölcsönözni a szereplők életének vagy kalandjának. Az eredmény egy eleinte szórakoztató, de felszínes gyerekfilm, nem horror, nem slasher és sajnos nem elég meglepő, hogy ajánlani tudjam.
Ebből a koncepcióból sokkal több lehetett volna. Az utolsó szög ebben a mályvacukorban a színészkedés, ami a gyerekek miatt kimondottan gyenge. A főszereplő még egész oké, de mindenki más nagyon hiteltelen, és érezhetően csak felmondják a forgatókönyvet, mintha Arany Jánosból ... több»
Baszk ördögűzés Az Errementari egy hangulatos gyerekmese. Nincs fröcsögő vércsap, túlságosan erőszakos jelenet és felnőttes hozzáállás. A sztorinak vannak ijesztőbb részei, és kicsit bizonytalan vagyok, pontosan kinek szól, mert nagyobbaknak kicsit túl egyszerűnek hathat. Amit rendesen eltaláltak, az a látványvilág és a mindenféle kosztümök. A legjobb karakter például egy bénácska ördög volt, aki minden jelenetében káromolja a körülötte lévőket, mégis vicces maradt, és egész rokonszenvessé válik ügyetlensége.
A történet eleje kicsit zavaros, mintha többfelé indulna el a cselekmény, de a lényeg egy ördöggel lepaktáló kovács és egy faluból kitagadott kislány kapcsolata körül forog. Mint mondtam, ez egy mese, ... több»
Öreg gárda Rég láttam ilyen altató akciófilmet. Álomvidékre költöztem a záró szekvencia alatt, annyira ingerszegény, sablonos akciót nyújtott csak ez a minden szinten visszafogott és sekélyes sztori. Nem tudom, hogy lehetett egy halhatatlan félistenekről szóló narratívát ennyire unalmasan és vontatottan prezentálni, ahol minden szereplő érdektelen, jellemtelen, karaktermentes figura, akik klisékben beszélnek, és expozíciót reggeliztek. Az akció kimagaslóan gyenge. Szanaszét vágott és rángatott jelenetek követik egymást, és nagyon érezhető, hogy egyik színész sem próbálta meg megtanulni a koreográfiát, így mindig a vágónak kellett megmentenie egy-egy jelenetet. Nincs izgalmas helyszín, meglepő csavar va... több»
Néz, mint borjú a csillagkapura Milyen mókás alapötlet! Mekkora klisétenger! Milyen jó vizuális effektek! Milyen gyenge végkifejlet! Vegyes film, amit Spader ment meg. Valahol megértem, hogy sorozat készült ebből, mert az ötlet izgalmas. Óegyiptomi teleporter, ami az univerzum legkülönlegesebb helyeire tud eljuttatni, miért csak egy kairói nyomornegyedben kalandozzunk?
A film altató felvezetője után megismerkedünk Daniellel, a különc, de briliáns egyiptológussal. Filmes történész ő, hiszen másodperc alatt fordít hieroglifákat, és fél óra alatt tanul meg egy halott nyelvet tökéletesen beszélni. Csakúgy, mint minden James Cameron-filmben, a tudomány jóindulattal félre van söpörve, ami érthető mondjuk egy Függetlenség napjáná... több»
Generic Minden szinten átlagos gyerekmese. Jó-rossz karakterek, kiszámítható cselekmény, egyszerű konfliktus és meglepetésmentes történet. Nincs nagyon mélység, tipikus felnövéstörténet. Talán a világépítés az egyedüli, ami érdekes lehet, de sajnos az is elég generikus fantasy-világ hangulatú. A fából faragott karakterdizájn engem leginkább a Star Wars-os klónháborús sorozatra emlékeztetett, de ott kicsit kiforrottabb a látvány, itt meglepően üres rengeteg helyszín, mintha nem lett volna idő tartalommal feltölteni ezeket. Hamar feladtam, de kisgyerekeknek biztos jó.
Túlvilágon túl A Hozd vissza őt egy ütős és gyomorforgató horror, melynek igazán hátborzongató része nem is az ijesztgetős jelenetekben, hanem saját elvárásaink kifordításában mutatkozik meg. Egy gyászról szóló drámát kapunk, ami remek karaktereket sorakoztat fel, és szinte minden jelenetében növeli feszültséget, miközben misztikus története a háttérben építkezik. Bár a zsáner kliséi itt is felbukkannak, és a film olykor túlmagyarázza narratíváját, egy kimondottan szívbe markoló sztori ez az elmúlásról és az elkeseredésről. Nem csak horror rajongóknak ajánlom.
Történetünk egy testvérpárral indul, Andy és Piper, apjuk halála után, egy egyedülálló nevelőszülőhöz, Laurához kerülnek. A nő Ollie-val, a furcsa... több»
Fantasztikus káosz A 28 Years Later egy dinamikus film, a szó jó és nagyon rossz értelmében. Vagy három zsáneren folyik át, rengeteg nagyon nem várt pillanattal lepett meg, de inkonzisztens és életképtelen karakterei, véletlenszerű szituációi és a hatalmas tónusingadozások nekem inkább taszítónak hatottak. Ilyen jellegű ugrálás egy Edgar Wright akció-vígjátékban is alig működött volna. Ugyanakkor a film - minden hibája ellenére - egy üde színfolt, mely képes volt egy halálra facsart zsánerbe enyhe életet lehelni, még akkor is, ha csak a felének volt értelme. Az a fajta film, amit nehéz pár csillaggal egy skatulyába tenni, mert mindenki kicsit mást talál benne. Bár szerintem sokan akcióra vagy horrorra számítot... több»
Bohém akció A film nagyrészt rendben volt, de a tempója olyan hullámvasúton haladt végig, hogy nehéz volt követni, mit akartak a készítők néha. Jelenetek, amelyek időben messze vannak egymástól, sokszor egymást követik, máskor az ok-okozati összefüggések nem helyesek. Ez még talán rendben lenne, de a vágás miért olyan, mintha egy akciófilmet néznék? Mintha nem kapnának a szereplők vagy a szekvenciák időt lélegezni, hanem folyamatosan robogna előre a vonat, így aztán kicsit nehéz katarzist vagy drámát erőltetni egy életrajzi jellegű filmbe. Nem voltam nagy Queen-rajongó, gondolom, ezért nem vonzott be annyira a film.
Csupaszabb pisztoly Az ótvar hazai forgalmazóknak hála, sajnos csak szinkronizálva tudtam megnézni a filmet, így biztos vagyok benne, hogy a viccek jó része meghalt a fordítás alatt. A maradék poénok körülbelül ötöde landolt, volt, ami jól, és volt, ami nagyon jól. A 2025-ös Csupasz Pisztolyt inkább amolyan fan-film kategóriába sorolnám, amely szépen próbálta hozni az eredeti trilógia hangulatát, de nem igazán volt elég vicces ahhoz, hogy valóban a széria tagjának tudjam tekinteni. Nem voltak elég jók a viccek, és tudom, ez teljesen szubjektív, de ez van, az én kritikámat olvasod.
Valahol a Deadpool ellentéte ez a humor, hiszen a Csupasz Pisztoly filozófiája az, hogy a poént jobb bemutatni, mint elmondani. Azon... több»
Tudom, mit ne nézz idén streamingen... Érdekel egyáltalán bárkit ez? Olyan, mint apácát vagy Conjuring-filmeket nézni, valami Netflix-dokumentumfilm szeméten vagy nappali kvízműsoron elbambulni. Semmi kreatív energia vagy elhatározás sincs, hogy épkézláb film szülessen, de a zsáner rajongói is hoppon maradnak, mert ennyire unalmas, ásításra sem érdemes gyilkosságokat is rég láttam már. Tényleg, mintha forgatáson találták volna ki az egészet a történet orbitálisan gyenge csavarjaival együtt. Majdnem biztos vagyok, hogy valami gépi tanulási szoftver végigment a korábbi filmeken, csak hogy kiokádjon egy ilyen förtelmes szkriptet. Amúgy a film végén a stáb random kapott egy hajót, vagy miért volt az utolsó etap ott? Annyi kreatív hor... több»
Négykerekű feszültség Inkább rádiójáték, mint film, de szépen megírt és jó tempóban mozog, végig izgalmas marad. Amolyan takarítós-főzős film, nagyrészt egy autóban játszódik, így vizuálisan elég limitált, de a két színész, főleg Rosamund Pike, mindent beleadott, hogy a szituáció hihető legyen. A sztori nem annyira csavaros, de tartogat 1-2 meglepetést, inkább azt kéri, hogy kicsit gondolkozzunk a hallottakon, amíg a feliratok pörögnek a végén, mert ezt többféleképpen lehet interpretálni. Egy-két helyen kapunk pár nagyon erőltetett monológot, amikor egyik-másik karakter túl könnyen kitolja magából a háttérsztoriját. Ezek kicsit furának hatottak, és úgy érzem, annyira nem is voltak szükségesek, mert mindig elvette... több»
93 Kutyafül (2025)
Friss Húson általában kevés igazán jó alkotás van, de ez az volt. Egy egyszerű történetet kapunk, érdekes mélységekkel és fantasztikus látványvilággal, mely remek dinamikát kölcsönzött szinte minden jelenetnek. Minden fizikailag motivált, csakúgy, mint egy gyerek. Ilyen stílusban kapjuk a történetet, melyben az utánzás kapja a központi szerepet. Tetszettek az apróbb világépítési pillanatok, még akkor is, ha a sztori kissé repetitívvé válik a végére. Érdekes, hogy kap a történet világa majdnem fontosabb szerepet, mint a két aktív főszereplő.