Fehér házi gyilkosságok A Rezidencia egy laza, vicceskedő detektív sorozat, mely nyolc epizódon keresztül egyetlen gyilkosság körül forog. Narratívája kissé elnyújtott, és a humora erőltetett, de mégis képes volt egészen zárásáig fenntartani a feszültséget, igaz, ehhez annyi csavart halmozott egymásra, hogy azt bármelyik politikai botrány megirigyelhetné. Hangulata és látványvilága a legfőbb erőssége, bár a zsáner kliséit szinte mind megtaláljuk, a bűntény komplikációja elég izgalmat tartogat, hogy egészen az utolsó epizódig bárkire lehet gyanakodni.
A sorozat alapszituációja kiváló, a Fehér Ház ünnepi vacsoráján holtan találják a személyzet vezetőjét. Rengeteg vendég, alkalmazott és politikus a potenciális gyanús... több»
Bevándorló horror Ez aztán rendesen hatásos volt. Sok horrorelem kavarodik a filmben. Párat ismerhettünk már hasonló filmekből, de voltak új ijesztések és szekvenciák is, és a feszültség elég magasra emelkedik a film végére. Bár az első fele kimondottan lassú, és nem is annyira horrorhatású, a film szépen építkezik, karakterei érdekesek, én lepődtem meg a legjobban, amikor a semmiből egyszer csak átment egy elég hátborzongató sztoriba, amely nem működött volna, ha nincs a hosszas bevezető.
Egy fülöp-szigeteki szobalány, Joy állást kap egy gazdag arisztokrata nőtől, akinek az öntudatlan nagybátyját kell felügyelnie, és a házat rendben tartania. Joy a lányával, Grace-szel beköltözik a házba, ám titokban kell ta... több»
Kiszervezett munkamorál Emlékszünk még a Különválásra? Három éve jött ki az első évad, és most kaptuk a folytatást, mely új távlatokat nyitott a széria misztikus világába. Gyönyörűen felvett epizódjai izgalmasan keverik a karakterdrámát a furcsaságokkal, és számos kérdés talál meglepő válaszokra, miközben iszonyatos tempóval haladunk előre.
A sorozat eltérő történetei túlnőtték az epizódokat, a szerteágazó mitológia és absztrakt elemek érezhetően csak a stílus és hangulat kedvéért kerültek a történetbe, és nem feltétlen lesz rájuk igazi magyarázat. Bár majdnem végig izgalmas maradt, az évad nem tudta minden szálát katartikusan elvarrni, de lezárása ismét csavar a világon, így reménykedhetünk, hogy ezúttal nem kell... több»
Huh-nyadi Eggyel nézhetőbben indult a széria, mint gondoltam. Sikerült levetkőzni az Aranybulla borzasztó narratív struktúráját, és egy jó irányba elindulni a Hadik látványos harci jelenetei után. Az eredmény még mindig elég messze van a Trónok harcától, de legalább egy egyszer végigbambulható történetet kapunk, még akkor is, ha a cselekményt csak sekélyes közhelyek motiválják karakterek helyett. A történet kicsit sokat markol, rögtön az első epizód vagy három-négy külön szálat vezet fel, azonban mindegyiket csak nagyon minimális szinten találja el, így lényegében az az eredmény, hogy történelemkönyvből kivett figurákat kapunk, akik képtelenek valós szereplőkké válni, mert mintha nem is léteznének a s... több»
Egybites történet Sajnos ez messze túl bugyuta és klisés ahhoz, hogy érdekes legyen. Tipikus anime borzalmak, unalmas karakterek, és messze túl sok szabvány akció, ami nem motiválja a cselekményt, csak elnyújtja az időt két beszélgetés között.
Az Adult Swim rendesen mellényúlt ezzel, főleg, hogy idén már csináltak egy sokkal jobb egészségüggyel kapcsolatos sorozatot, a Common Side Effects szériát, ami sokkal okosabban mesélte el, mi lenne, ha egy tökéletes fájdalomcsillapító létrejönne. Itt meg sem próbál ezzel foglalkozni a forgatókönyv, helyette ezeket a milliószor látott, gyerekes figurákat kapjuk, akik valamiért a legtökéletesebbek a munkájukban.
A széria elég gyorsan Suicide Squad és Cowboy Bebop keveré... több»
Elnyomás és mosoly Magával ragadó film a brazíliai diktatúra hatásáról. Egy család szemszögéből ismerjük meg Rio de Janeiro hetvenes éveit, a történet központjában pedig egy családfő letartóztatása és eltűnése áll. Bár a rendező túlnyújtotta a narratívát, az anyukát alakító Fernanda Torres játéka annyi érzelmet kölcsönöz minden jelenetbe, hogy teljesen elfedi a film történetvezetési hibáit. Nem történelmi dokumentáció ez, sokkal inkább egy karakterközpontú dráma, melynek szereplői párhuzamba állíthatók akár a mi kis országunk múltjával is. A zsarnokság sajnos ismétli önmagát.
A film bevezetőjében a jómódú Paiva családot ismerjük meg. A strandtól egy köpésre él Rubens és Eunice fiatal gyermekeikkel. Az ország é... több»
Hagyjuk a nézőre a gondolkodást? A hetedik évad remek történeteket mutatott be, de ez az epizód katasztrófa ostoba volt. Mintha nem is Black Mirror lenne, hanem valami tucat Netflix sci-fi akciófilm, ahol mindenki folyamatosan a legrosszabb döntéseket hozta.
A USS Callister nem igényelt folytatást, nem egy olyan sztori volt, ami érdekesen tágult, vagy feltérképezetlen sztorit tartalmazott. Mégis kaptuk ezt. Annyi narratív lyuk, logikai bukfenc, véletlen ostobaság és hasonló technikai lehetetlenség volt benne, hogy nehezen tudtam komolyan venni.
A történet szerint emberek kerülnek egy MMO űr videójátékba.... Rögtön felmerül a kérdés, hol vannak tárolva. Milyen adatmennyiség kell az emberi elméhez? Az szereplők elkezdenek va... több»
Flow A film tartogatott pár nem várt furcsaságot. Nem egy gyerekfilm, nem csak egy visszaemlékezés vagy sima hangulatmozi pár cuki, enyhén antropomorf állattal. Meglepően komplex bibliai történetet tár elénk, egy olyat, amelynek részleteinek megértéséhez egy bibliai mitológia kutatóhoz kéne járnunk. Persze, ha mindezen átnézünk, akkor is egy enyhén szórakoztató, kicsit szomorkás sztorit kapunk pár állat kalandjairól, de ha tényleg csak ezt látod a filmben, lehet, ez a műfaj nem neked való.
A központi témakör számomra az empátia kérdéskörét boncolgatja. Főszereplőnk egy magának való macska, akinek világa feje tetejére áll, amikor egy természetellenes vízözön elmossa az otthonát. Korábban egyes egy... több»
Elsőre tökéletes Messze a legjobb évad a szériában. Mindhárom epizód fantasztikus, és másképp érdekes. Igen, néha kicsit sokkoló, néha kicsit absztrakt, néha kicsit undorító, de pont ez kellett, hogy emlékezetes legyen.
Tate gyerekek Az Adolescence meglepően kemény, hiteles és velős. Adott egy kis srác, akiről kiderült, hogy valamilyen okból megölte az iskolatársát. A rendőrség próbálja megérteni a szituációt, a szülők próbálják megérteni a gyereket. De ez nem egy whodunnit krimi. Itt nincs újabb csavar, újabb gyilkos, ez egy dráma egy borzasztó esetről, amit nem megfejteni, hanem megérteni kell.
Egy pillanatig sem éreztem mesterkéltnek vagy túldramatizáltnak, amiben nagyon segített az egysnittes felvétel technika és az autentikus dialógusok. Végre egy film, ami hihetően mutatta be a gyerekek online kultúráját, és hogy a felnőtteknek mennyire fogalmuk sincs a nebulók belső világáról, problémáiról vagy érzéseiről. A négy ... több»
Félig üres Akad itt érdekes sztori, és a Black Mirror hatás végre egy kicsit érződik újra, de ennél voltak már jobb epizódok. Ezt a sorozatot nem azért nézem, mert egy sci-fit akarok látni butus karakterekkel, az Ashley O-s epizód így instant kiesett. Túl sok ostobaság volt benne, és ennek ellenére szinte teljes egészében klisékre épült. A szám jó volt. A Smithereensszel őszintén nem tudom, mi volt a gondolat, olyan, mintha valaki írt volna egy jó bevezetőt egy sztorihoz, aztán azt kihúzták egy egész epizódig. Sajnos nem igazán volt elég mélység itt. A Striking Vipers volt az egy igazán érdekes sztori itt, ami egy kurrens problémát nagyon érdekesen dolgozott fel. Ezt a dilemmát nagyon is el tudom képze... több»
Press F to pay respects Ez egy rétegfilm, amely egy új szemszögből mutatja be a Covid hatását néhány barátra és életükre. Enyhén dokumentarista, enyhén humoros YouTube-videó keverék, amelynek központi szála szerint két haver a GTA Online-ban akarja újraalkotni a Hamletet, hogy elüssék valamivel a hirtelen végtelenre duzzadt szabadidejüket.
A film egésze a játék képernyőfelvételeiből áll, és nagyjából olyan hangulatú, mintha valaki a tegnap esti Twitch gameplayt kicsit ügyesen megvágta volna, és egy kissé erőltetett narratívát kanyarított volna mögé. A film nem valódi, sok jelenetéhez a hangalámondások elég mesterkéltnek hatnak, mert nem színészek mondják fel, hanem átlagemberek, akik semmit sem tudnak a színjátszás... több»
AI generált AI sztori Egy órát bírtam, de aztán kinyomtam ezt a silány tákolmányt. Fogalmam sincs, hogy tudták a Russo fivérek a legjobb Marvel-filmeket rendezni úgy, hogy minden más projektjük vagy közepes, vagy gagyi. Az Electric State önmagában csak egy klisékkel tarkított, minden eredetiséget mellőző, tucat Netflix and chill lenne, de én pont ismerem Simon Stålenhag fantasztikus rajzait, amik ezt a világot inspirálták, így elég szomorú vagyok, hogy csak ezt sikerült kihozni. Azok a grafikák köszönő viszonyban sincsenek a film hangulatával, hisz egy szomorkás, rideg, antiutopisztikus világot láttatnak valamilyen messzi, északi államban, ahol megastruktúrák árnyékában átlagemberek és hatalmas atompunk robotok p... több»
Magyar zombulás Nem vártam sokat, nem kaptam sokat. Ez egy huszadrangú, FilmPlusz szintű zombis film, amely meg sem próbált újítani a zsáneren, és körülbelül annyira eredeti, mint azt a címe sejteti. Zombik, őrült tudós, idióta túlélők, ostoba dialógusok, tipikus kisközösségek, nevetségesen rossz döntések és ótvar effektek. A film egyetlen érdekes eleme, hogy a zombik nem teljesen agyatlan lények voltak, de az igazat megvallva ez nem vezetett sehová.
Szerintem vannak jobb filmek, amikkel elvesztegetheted az egyre csökkenő idődet ezen a kék bolygón. Valószínűleg a készítőknek is inkább még pár hetet rugózniuk kellett volna a forgatókönyvön, mert ez így nagyon gyengére sikerült.
A film elején hőseink őrség k... több»
Istenek és emberek Nem olyan nehéz értékelni ezt a történetet, mert annyira nem keveredik saját médiuma elemeivel, hogy a történet elkeveredjen a játékmechanikák világában. A God of War egy fantasztikus apa-fia történet, amely nem a kicsit kiszámítható és egyszerű cselekménye miatt érdekes, hanem karakterei és történetmesélése emelik magasabb szintre. A történet központja a család, és lényegében két családi drámát mutat be a cselekmény; az antagonisták és protagonisták is megkapják saját apafiguráikat és traumájukat. Míg az egyiket a düh, harag és erőszak motiválja, addig a másik a megértés és szeretet felől próbál kapcsolódni. Kratos és Atreus remek párost alkotnak, folyamatos beszélgetéseik nem hatnak erőlte... több»
Sárguló Lótusz A sorozat fantasztikusan indult, azonban ahogy haladtak az epizódok, több történetszál inkább csak lézengett a képernyőn ahelyett, hogy ment volna valahová. Még minden megmenthető lehetett volna a katartikus záróepizódban, azonban több sztorielem olyan ostobán ért véget, sokszor tényleges lezárás nélkül, hogy nagyon megsavanyította a harmadik évad élményét. A rengeteg narratív lyuk sem segített ezen, pedig ezekre korábban nem is figyeltem volna egy ilyen jellegű sorozatnál. Sajnos nem érte el a korábbi évadok minőségét, de így is egy nézhető, érdekes sorozat emberi interakciókról és döntések súlyáról, lényegtelen, hogy valaki szupergazdag vagy sem.
A sorozat ezúttal is főként az identitással... több»
Zavaros kópiák Közel értelmezhetetlen, kaotikus társadalomkritika próbálkozás, ami annyira szétszórt, hogy az a hatás, mintha tizenöt percenként rendezőt váltott volna a film. A mozinak valahogy sikerült Robert Pattinsonból egy karizmamentes, nyámnyila lúzert csinálnia, akit egyre kényelmetlenebb volt nézni, mert mintha semmi célja vagy motivációja sem lett volna. Igen, ez lehet az üzenet része, de ez így kevés.
A többi figura is inkább elnagyolt karikatúrának hatott. Végtelenül túlnyújtott vergődésüket kínos volt végigülni, a történet csak egy-két alkalommal találta el a humor és szórakoztató faktor arany középútját, és annyira ostoba volt, hogy aki ebben társadalomkritikát lát, valószínűleg elaludt a fi... több»
Szívbemarkoló Minden szinten középszerű rom-com ötvözve egy minden szinten középszerű slasherrel. A koncepció amúgy nem volt a legrosszabb, csak a kivitelezés nem volt elég izgalmas, ezért húzom csak le. Egy randijellegű találkozó után hőseinket célba veszi egy szívszemes sorozatgyilkos, miközben azon megy a rugózás, ők most egy pár-e vagy sem. A gond az, hogy nem igazán van kémia a szereplők között, pár vicc egész jóra sikerült, de a gyilkolászás része a sztorinak kimondottan altató, és nagyon értelme sincs.
Már elfelejtettem a szereplők nevét, pedig kb. öt perce csuktam be a filmet. A legjobb dolog, amit el tudok mondani, hogy kb. annyi energiát fektettek a szerepükbe, amennyit megérdemelt. Ők menekülne... több»
Vészhelyzetből alvás Kicsit bizonytalan vagyok, most drámát vagy egy dokumentumfilmet néztem. A Pitt (gondolom) autentikusan mutatja be egy sürgősségi osztály pár óráját, és kicsit olyan, mint egy háborús film inkább. Ugyanakkor narratív vagy bármilyen nagyobb szál hiányában, hamar iszonyat repetitívvé válik a széria, és én eluntam.
Mindenféle egészségügyi dolgozók keverednek a sorozat világában, akik megpróbálják megmenteni a nagyérdeműt. A Pitt legjobban azt láttatja, hogy a borzalom és szenvedés végeláthatatlan, és minden pillanatban, amikor leülne egy orvos egy kávéra, vagy kimenne hugyozni, egy új beteg érkezik, akit azonnal kezelni kell, pedig lehet, azt sem tudja, hol van, vagy mi baja, vagy mi nem baja. ... több»
Gyermekkor vége A Kix az a fajta film, amely eleinte magához ölel, majd váratlanul földre dob és hasba rúg. A történet egy szegény, de önfeledt gyermekkort mutat be, mégis kilátástalanságot hagy maga után egy olyan világban, amely nem engedi, hogy jó történjen. A dokumentumfilm készítői nem láthatatlan, pártatlan külső szemlélők, hanem maguk is részesei alanyuk történetének, befolyásuk ezáltal érdekes kérdéseket vet fel.
A tipikus narratív elemeket mellőző filmben a Budapesten élő Sanyi tizenkét évét követhetjük nyomon gyermekéveitől kezdve egészen kamaszkora végéig. Megfigyelhetjük, hogyan csavarog a barátaival Budapest utcáin, bepillantást nyerhetünk az egyszobás lakásban nyomorgó ötfős családja életébe,... több»
68 A rezidencia (2025)
A Rezidencia egy laza, vicceskedő detektív sorozat, mely nyolc epizódon keresztül egyetlen gyilkosság körül forog. Narratívája kissé elnyújtott, és a humora erőltetett, de mégis képes volt egészen zárásáig fenntartani a feszültséget, igaz, ehhez annyi csavart halmozott egymásra, hogy azt bármelyik politikai botrány megirigyelhetné. Hangulata és látványvilága a legfőbb erőssége, bár a zsáner kliséit szinte mind megtaláljuk, a bűntény komplikációja elég izgalmat tartogat, hogy egészen az utolsó epizódig bárkire lehet gyanakodni. A sorozat alapszituációja kiváló, a Fehér Ház ünnepi vacsoráján holtan találják a személyzet vezetőjét. Rengeteg vendég, alkalmazott és politikus a potenciális gyanús... több»