Homokba temetve

2026.01.26 10:16 kabel Olvasottság: <100x

1

Ez a film nem mindenkinél fog működni. Ha nem bírod az eleinte céltalan, vagy történetmentesnek ható filmeket, kerüld messzire. A narratíva keretei jelennek csak meg itt, mégis egy meglepően magával ragadó mozi ez, mely egy másfajta emberi poklot mutat be. Egy nem konvencionális filmélmény, mely szinte teljes egészében egy metaforát mesél, és kilátástalan hangulata a zárószekvenciákban olyat robban, hogy nehéz érzések nélkül távozni tőle.

Főszereplőnk egy apuka, aki kisfiával lányát keresi egy sivatagi révben. Csatlakoznak pár vagabond személyiséghez, akik a nyakukba veszik a sivatagot egy másik koncert reményében az ország másik felén. A helyi milícia felbukkanásával kerülniük kell a főbb utakat, és kietlen tájakon, örvénylő folyókon és kanyargó szerpentineken egyensúlyozva próbálnak a mindig megfoghatatlan távolságban lévő céljukhoz araszolni.

A film több irányba indul: felnövéstörténet, túlélőmese, lázadósztori, csak hogy egy meglepő helyen landoljon. Ehhez azonban egy komótos tempó társul, ahol a lézengés alatt szép lassan értjük csak meg, hőseink nem mennek valahová, hanem menekülnek valahonnan.

Enyhe spoilerek következnek: kell kis helyrajzi ismeret is, eleinte Marokkóban vagyunk, ám a csoport utazása máshová megy, és a helyiség történelme elég fontos, hogy a film utolsó harmadát igazán megértsük, magam is a Wikipediára mentem, hogy tágítsam tudásom. A filmben felbukkanó fal a berm aknamezőre utal, melyet határként húztak fel egy gerillacsapat ellen. Persze a láthatatlan határral szimbolizált háborúban nem feltétlen csak katonák halnak meg.

A film elhint pár dolgot a konfliktusról: menekültnek tűnő rave-elők, rádió-kinyomás, autós áldozat, nihil a háborút megjárt emberekben, mégis egyik pillanatról a másikra vált nagyon keménnyé. Lehet, jobban kellett volna figyelnem, az apróbb dolgok csak későn tudatosultak, de nekem így is működött a filmélmény. Főleg a lezárásmentes vonatos jelenet a végén. Igen, hangulatfilm, de engem nagyon bevonzott, még ha a közepe táján el is vesztette a figyelmem.