A préri urai (2016)

Egy lassan hömpölygő dráma, amiből árad a hőség. Maga a történet és a forgatókönyv egyszerű, mint a faék, inkább hangulatában nagyon erős a film. Nagyon kiemelkedő színészi alakításokat sem látni, Bridges is inkább csak hozott egy texasi akcentust, de nem többet. De az atmoszféra és az időnként erős feszültség elviszi a hátán a filmet.

Igazi vadnyugati stílusú, bankrablós film. A szereplők mind szimpatikusak, különösen a zsarupáros. A párbeszédek szintén nagyon tetszettek, de itt is főleg a két hekus viszi a prímet. Ők amúgy is sokat dobtak a filmen. A zenék és a képek is jól passzoltak az összképhez. A film a végére megkomolyodik és jó lezárást kap.

!SPOILER! Nekem nem tetszett a film, egyébként a westernektől kiráz a hideg, akkor is, ha neowestern. Nincs egyetlen szerethető szereplője sem. A testvérpárt ránézésre életfogytiglanra kellett volna ítélni, az egyik pedig még a saját apját is megölte. Bankrablásokkal szerzik vissza az eljelzálogosított farm tulajdonjogát. Szerencsére az egyiket a vén trotty ranger megöli, de a másik vígan éli tovább a világát. Különösen idegesített Jeff Bridges nyugdíjba készülő ranger alakítása, ahogy állandóan pikírt megjegyzéseket tett indián társára, csodálom, hogy ő mindezt fapofával fogadta és még csak nem is küldte el a jó büdös francba. Én egy percig sem maradtam volna mellette. Szegényt le is lőtték!

Egyszerű, de rendkívül pofás neo-western, amihez remekül asszisztál a lepusztult texasi táj és a film zenéje. Szikár karakterek, nehéz sorsok, velős mondanivaló és az elmúlt évek talán legszebb vizuális üzenete a családról, a testvéri szeretetről.

Ennek a filmnek a hangulata, a környezet ahol játszódik már megfogott, nem is kellett hozzá sokkal több, hogy megszeressem, de azért hozzátett még a remek rendezést és a zene meg nyilván a szereplők.