Aljas nyolcas

A többi filmjét is nagyon bírom a rendezőnek (Tarantino rendezte ugyebár) és ez is fergetegesre sikerült . Nevettem rajta jókat és fordulatos is volt, biztosan újra fogom majd nézni.

Hát ez most nem sikerült igazán, legalábbis tarantino-i szinten. Feleslegesen hosszú és Jennifer Jason Leigh kivételével, igazán emlékezetes alakítást se látni. Tim Roth próbálkozik ugyan, de inkább csak Christopher Waltz gesztusait utánozza, pedig ő magától is tudna emlékezetes alakításra. Az utolsó óra zseniálisra sikeredett, azonban az első szűk 2 óra felesleges és unalmas szájtépés, amit egy 3 órás filmnél nem feledtet az utolsó harmada. Bátor vállalkozás volt a film, de sajnos a kevesebb (játékperc) most több lett volna.

Összességében tetszett a film, azt kaptam, amit egy Tarantino-filmtől el lehet várni, jó dialógusok és persze vér dögivel. A fényképezés nagyon jó, és persze Morricone-zenéje kitűnő hangulatot varázsol a filmhez.

Nagyon bejött. A karakterek és a szövegek egyaránt. Nagyon jó színészek nagyon jól hozzák a szerepüket. A történet is nagyon jó. Lehet rajta nevetni, izgulni és gondolkodni. Nem is várhatunk többet egy filmtől.

Az Aljas nyolcas bennem A dolog című filmet idézte fel. Na jó, westernesítve azt egy kissé, mindenféle földönkívülit mellőzve. Ennio Morricone zenéjét külön kiemelném, imádom. A dialógusok most is zseniálisak, ahogy azt Tarantino-nál már megszoktam.