Mézesmadzag túlhúzva Egyre kevésbé fog meg ez a széria. A nyitóepizód bemutat pár új lányt, akiknek feje fölött elindul az óra, hogy halálukkal mikor lesznek csapattársuk karakterfejlődésének részesei. De valahogy nem fogott meg ez a sztori már, és időhúzásnak tűnik a dolog, a kezdeti feszültség és misztikum egyre jobban felszívódik. Átesik a sorozat Lost földrészre, ahol csak tovább és tovább írják a sztorit a készítők, hogy még több évadot húzzanak ki ebből az alapszituból. Amúgy mi történt az előző évad végén, amikor felgyulladt a ház? Mégis hogy élték túl a telet bármilyen óvóhely nélkül a csajok minimális ruhákban? Ehelyett tavasz lett, és már a vallásalapítás közepében vannak, tudod, ami köré korábban telj... több»
Visszatérve, de minek? A The Returnben nem sok potenciált láttam, a film eleje mégis megfogott, és kíváncsi voltam, hova fog ez kifutni, csakhogy a sztori második fele teljesen álomba ringasson. Sajnos nem sikerült ezt az egyszerű történetet érdekes elemekkel, izgalmas mellékszállal vagy bármilyen mélyebb üzenettel feltölteni. A forgatókönyv majdnem teljesen konfliktusmentes, pedig a narratívának számos drámai oldala lett volna.
Ez az egész nem több, mint Ralph Fiennes Oscar-filmje, főszereplőnk viszont érzelemmentesen bámulja a világot a játékidő nagy részében. Sztoikus szerepe csak a lezárásban bomlik meg, karakterfejlődésről vagy bármilyen változásról nem igazán beszélhetünk. Hősünk hazatér, a szigetén lófrál, ... több»
Kisemberünk Eredeti a látványvilág, az biztos, csak az animáció nagyon lassú és statikus. A zörejezés és a zene kimagaslóan jó, még elnéztem volna ezt a világot, ha kicsit izgalmasabb és mozékonyabb lett volna a cselekmény.
Tucat Marvel A Marvelnek is ideje felkötni a gagyát, egy közhelyekben úszó, meglepetés és emlékezetes pillanat nélküli filmnél már több kell, hogy a nezők jegyet váltsanak. A kapitány új kalandjának legnagyobb bűne, hogy egy unalmas tucatfilm, inkább tévébe való, mint nagyképernyőre.
Az Evans mentes Amerika Kapitány közelébe sem ér elődjei grandiózus jeleneiteihez vagy egy izgalmas kémtörténethez. Minden totál kiszámítható és sablonos, mellékszereplői és főgonoszai kb. negatív karakterek, akik annyira nem érdekesek, hogy sokukat már a film végén el is felejtettem. Le a kalappal, hogy egy rendező képtelen volt kihasználni Giancarlo Espositot és Tim Blake Nelsont, ahhoz tényleg tehetség kellett. Harrison F... több»
Bober? Hát ez nem az én filmem. Ez a fajta Loony Tunes testi humor nem fogott meg annyira. Még Buster Keaton is kicsit csavart ezen, és tényleg nehezen kivitelezhető trükköket tett a filmjeibe. Itt nem éreztem ezt a fajta gondolatiságot. Csak végtelen mennyiségű közepes gage-t, amik nagy részén el sem tudtam mosolyodni, mert teljesen kiszámíthatónak hatottak, és semmi humorfaktor sem volt bennük. De megértem, ez teljesen szubjektív, ha bejön ez a fajta humor, akkor a film biztos nagyon fog tetszeni, én halálra untam magam. Vicces, mert ez lényegében egy videójáték film egy nem létező játékról. A letisztult, kontrasztos látványvilág és tranzakció alapú narratíva nagyon a survival játékok mechanikáir... több»
Az igazság odalent van Hosszú várakozás után visszatérünk a silóba, az első felvonás kérdéseinek válaszait keresve. Bár a második évad nem szolgál annyi meglepetéssel vagy furcsasággal, mégis élettel tölti meg a komor, földalatti világát. Egy több szálon futó sztorit kapunk, melyben csak néhány karakter kap elég teret kibontakozni, és cselekménye inkább a világépítéssel foglalkozik. Bár viszonylag lassan kezdődik, az évad második fele kimondottan izgalmassá fejlődik, minden epizód egy új, apró részét képezi a kirakósnak, melynek befejezésére még pár évet várnunk kell. A látvány és kifinomult színészi játék megemeli a gyengébb pillanatokat, ismét egy színvonalas produkciót láthatunk, de természetesen ismét több a f... több»
Valótlan lezárás A Let Go egy válás történetét dolgozza fel, olykor meglepően autentikusan, azonban a film utolsó harmada átmegy hollywoodi klisékbe, amitől az egész sztorit egy kellemetlen utóíz lengi körül. Nem mintha az odavezető út annyira érdekes lenne, nem tudom ajánlani a filmet.
Számos 2024-es toplistában szerepet kapott, és visszafogott előzetese miatt valami emberközeli produkciót vártam, pláne miután megtudtam, hogy svéd filmről van szó. Azonban csak az derült ki, hogy nem csak amerikaiak tudnak romantikus klisékre sztorit építeni.
A korai hiteles jelenetek után a film kimondottan repetitívvé válik, az egész család folyamatosan leb*ssza valamelyik szülőt. Ugyanaz a jelenet játszódik le vagy négy-ö... több»
Átlagos gyász Szívhez szóló, szomorú és emberközeli. A Real Pain a felszínen egyszerű, mégis karakterei sokkal többet mesélnek, mint amennyit kimondanak, és a film meglepő mélységekig lenyúl a mindennapi fájdalmak és a gyász körüljárása közben.
Két ellentétes karaktert ismerünk meg: míg egyikük elfojt minden érzelmet, arra hivatkozva, hogy bánata olyan átlagos, hogy nem érdemel közönséget, addig a másik nagyon is szókimondó, és mindenbe beleköt, ami egy kicsit is eltér a világlátásától. Ezek a figurák, bár ugyanannak a családnak a tagjai, mégis folyamatosan mindenkivel és egymással is összetűzésbe kerülnek. Míg az egyik a visszafogottságot és mértéktartást tartja előtérben, érzéketlenségnek tartva bármily... több»
Gyurmaságok A Pingvin visszatért, ám ezúttal nem Gotham denevérembere száll harcba vele, helyette az angliai kertváros ügyefogyott feltalálója és szépirodalmat bújó kutyája veti be a gyurmaanimáció minden vívmányát, 12 kép per másodpercben. Ebben a szerethető mesében egy kiszámítható, de szórakoztató folytatást kapunk a páros egy korábbi kalandjához, néhány apróbb újdonsággal.
A történet A bolond nadrág számos elemét újrahasznosítja. Ismét a túlbuzgó Wallace találmánya miatt keveredik bajba a páros, ezúttal egy kertészrobotot épít, mely természetesen ismét hőseink ellen fordul. Ezek a sztorik – csakúgy, mint más zsánerfilmek – egy elég bevett sémát követnek, és itt sem volt igény eltávolodni ettől, megl... több»
Elkeseredettek A gonosz megfoghatatlan? A Damned egy isten háta mögötti öböl halászainak küzdelmét mutatja be a kísértő múltjukkal. A film remekül építi a feszültséget, festői tájjal kompenzálja a fagyos, földöntúli éjszaka horrorját. Ám képtelen meglepő helyre vinni történetét, és kiszámítható narratívája miatt kicsit sekélyes marad világa. A Damned elég közel került ahhoz, hogy egy Eggers-féle mélyebb drámát horror köntösbe csavarjon. Nyitójelenetei a legerősebbek, néhány halász mindennapjait ismerjük meg a 19. századi jeges világban. A távolban egy hajó süllyedését látják, ám ahelyett, hogy segítenének, valami sokkal rosszabb dolgot tesznek. A viking mitológia itt kerül be a történetbe, és ez az a fajta... több»
Dinók hol? Lehet, hogy csak én vártam többet ettől, de ez egy remek koncepció elvesztegetése volt az egész sorozat. Az emberiség egy második esélyt kap: pusztuló bolygónkon egy portál nyílik egy alternatív prehisztorikus Földre, ahol kolónia létesül. Főhősünk és családja pedig itt kezd új életet. Vannak dinók, igen, de valahogy a sorozat inkább általános, mindennapos apróságokra fókuszál, az őslényvilág pedig majdnem mellékes. Ezzel az erővel egy idegen bolygóra is mehettek volna. A sztori másik konfliktusa pedig egy renegát csoportra fókuszál, akik folyamatosan terrorizálják a kolóniát, bár az igazat megvallva, velük kapcsolatban kb. semminek sincs értelme.
Nyilván okkal látunk 99%-ban egy túlságosan ... több»
Mindjárt 28 Pszichedelikus biszex trip a céltalan léttől és jövőmentes megélésről. Elemei biztos sokaknak ismerősek, és akad itt jó pár érzéki kompozíció és jelenetsor, amolyan kellemesen szürreális MOME animáció. Azonban egy életérzés átadása nekem kicsit kevés. Van kis lázadás a rendszer ellen, vagy inkább csak vágy arra, egy álom, mely egy tényleges „fuck the police” pillanat, rengeteg Vittulát, DZZS-t és Dürert idéző helyszín. De nagyon specifikus alapszituációjával szerintem nem mindenki tud együtt érezni, és bár a helyszínek és karakterek számomra is ismerősek, bármilyen történet hiánya nagyon visszafogta a kisfilmet.
Klisék Potenciál volt, csak a film annyira kiszámítható, hogy minden erőmre szükség volt, hogy el tudjam hinni a jelenetek által épített feszültséget. Fura, de a film legnagyobb talánya a casting, a lánykarakter idősebbnek néz ki, mint az anyukája, és ez elég zavaró volt végig. Ijesztések elenyészve vannak csak, a film antagonistájának alapötlete volt csak érdekes, a kivitelezés nem az igazi. Pláne, hogy a film közepén már kitalálható a sztori misztikuma. Valahogy hiányzott valami plusz, valami érdekes vizuál vagy izgalmasabb karakterfejlődés.
Zárt dráma Jól indult, de kicsit bizonytalan vagyok az epizódvégi hatalmas, világrengető csavar után, mennyire lesz ez érdekes. Lényeg a lényeg, még bármi lehet. A történet szerint az amerikai elnököt otthonában meggyilkolják, a Secret Service vezetője pedig elkezd válaszokat keresni a hihetetlen eseményre. Sterling K. Brown nem túl jó színész, és a sztoikus karakterével elég nehéz volt szimpatizálni, arca nagyon kevés érzelmet ad át. Lehet, ez majd lazul az évad többi részében, de még bizonytalan vagyok, megéri-e ez a sztori. A bizonytalanságom nagy része az epizódot záró csavar miatt van. Az olyan szinten megváltoztat mindent a történetben, hogy az elnök gyilkossága majdnem eltörpül az új misztikum m... több»
Az unalom jele Megpróbáltam, de ez messze túl unalmas volt. A felénél úgy éreztem, a film alig tart valahová, és csigalassú tempója nem segített a túlélésben. A szomorú az volt, hogy egy ideig egész érdekes volt, hiszen egy sorozatgyilkosságot ismerünk meg, de a film inkább a korrupt, amatőr és ostoba kisvárosi rendőrségről szól. Ide érkezik Szöulból egy fiatal nyomozó, hogy segítse a helyi rendőröket, akik sokkal inkább ugrásból hátba rúgnak gyanúsítottakat, és kiverik a vallomásokat a gyanúsítottakból. A szöuli rendőr azonban mintha észre sem venné ezeket, így nem igazán alakul ki konfliktus szereplőink között. Csak várunk a következő gyilkosságra, amíg a rendőrök mindent csinálnak, csak nyomozást nem. É... több»
Szegény ember Ex Machinája Egyszer majd kapunk egy rétegelt, logikus, mesterséges intelligenciát okosan bemutató filmet, de erre még várnunk kell. A Companion mindenképp a Megan-féle „AI rossz” filmek fölött áll, ám tartalmilag túl butított, és a történeti lyukak halmaza túl sok kérdést vet fel ahhoz, hogy hihető legyen a toxikus kapcsolatokról szóló metaforája. Egyszer mindenképp szórakoztató, de a vége főcím után csak a kiaknázatlan lehetőségeiről beszélgettünk.
A történet a Boysból ismert Hughie-val (a csávónak konkrétan ugyanaz a karaktere a filmjei nagy részében) és barátnőjével, Irisszal kezdődik, akik barátaikkal egy menő, vidéki házban találkoznak. Amikor Iris egyszer csak megöli a gazdag tulajdonost, elszabad... több»
Túlnyújtott verekedés Amikor a film záró harcához közeledtünk, úgy voltam vele, hogy ez egy tök jó, harcos mozi volt, ami pontosan tudta, mit mutasson, és minimalista története szépen pontot tett az erőszakos pillanatai végére. Rá is néztem, mennyi van hátra, és még majdnem egy órát írt a lejátszó. Huh...
A film utolsó fele egy majdnem egybefüggő harcjelenet, lélegzetnyi szünetekkel, ahol főszereplőnk az összes Mary Sue képességét felhasználta, hogy annyi ütés, lövés, szúrás és erőszak után még mindig harcolni tudjon. A gond az, hogy egy idő után iszonyat repetitívvé váltak a harcok, és nincs nagyon építkezés vagy változás a kivitelezésükben, mint mondjuk a John Wick-filmeknél, ahol az eszközök és helyszínek vált... több»
Farkasordító trash A Werewolves a legjobb fajta rossz film. Csakis haverokkal, alkohol mellett érdemes nézni. A film szerintem tudja, hogy mit csinál, és nem is próbál több lenni annál. Amolyan szerethetően ostoba, melyben a dialógusok csak azért vannak, hogy akkor ki tudj menni a konyhába egy új italt keverni. Az egész menő volt mondjuk, hogy nem ronda CGI-szörnyek voltak, hanem mindenféle maszkokkal oldották meg a vérfarkasokat.
Itt az ivós játék hozzá:
Igyál, mindig, amikor valaki úgy hal meg, hogy az nagyon könnyen elkerülhető lett volna, ha mondjuk nem rohangál ki egy vérfarkasok uralta éjszakába.
Igyál, amikor Frank Grillo a legmacsósabb, legközhelyesebb mondatokat hányja ki a szájából.
Igyál, amikor ráj... több»
E3 reklámok A Secret Level tökéletes, ha csak le akarsz ülni, hogy megnézz néhány látványos előzetest olyan játékokról, amikkel valószínűleg sohasem fogsz játszani. A remek Love, Death & Robots (2019) alkotóitól megérkezett az új antológiasorozat, ahol a kreatív energiákat hátrahagyva fogtak pár ismert játék franchise-t, és nagyon hasonló, hiperrealisztikus CGI reklámokat gyártottak hozzájuk. Csakúgy, mint korábban, akadt 3-4 kimondottan jó epizód, melyek tényleg megpróbáltak történetet mesélni, de a legtöbb sokkal inkább techdemónak hatott, és kizárólag az adott animációs stúdió képességeit láttatta, ahelyett, hogy valami újat vagy mélyebbet adott volna át.
A Secret Level alapkoncepciója, hogy pár játé... több»
Pingvinfutam Az új Wallace és Gromit-film előtt újranéztem a pár korábbi kalandjait, és meg kell hogy mondjam, hogy még mindig nagyon jó stop-motion animációk ezek. A Wrong Trousers kimagaslik a katartikus lezárása miatt, mely annyira izgalmas és újszerű, hogy mindig hatalmas mosollyal az arcomon nézem végig. Messze a legkreatívabb szekvencia, amit ilyen jellegű animációban láttam.
Pedig akad itt dráma bőven. A Pingvin az egyik leggonoszabb animált karakter, amit valaha láttam. Annyira minimalista a kinézete, mégis mintha áradna belőle a gonoszság. Gromit és Wallace között ismét nő a feszültség, a feltaláló újabb, kissé túlcsinált találmánya miatt. Ugyanakkor, ez remek teret ad annyiféle történetmesélésr... több»
64 Episode #3.1 (2025)
Egyre kevésbé fog meg ez a széria. A nyitóepizód bemutat pár új lányt, akiknek feje fölött elindul az óra, hogy halálukkal mikor lesznek csapattársuk karakterfejlődésének részesei. De valahogy nem fogott meg ez a sztori már, és időhúzásnak tűnik a dolog, a kezdeti feszültség és misztikum egyre jobban felszívódik. Átesik a sorozat Lost földrészre, ahol csak tovább és tovább írják a sztorit a készítők, hogy még több évadot húzzanak ki ebből az alapszituból. Amúgy mi történt az előző évad végén, amikor felgyulladt a ház? Mégis hogy élték túl a telet bármilyen óvóhely nélkül a csajok minimális ruhákban? Ehelyett tavasz lett, és már a vallásalapítás közepében vannak, tudod, ami köré korábban telj... több»