Felperzselt föld

Kemény film, kemény üzenettel. Villeneuve tudja mit csinál, és tudja, hogy hagyjon szomorúságban és nyomorban mindenkit a film után. Egy nagyon fájdalmas történet ez, a háború borzalmairól, a szeretetről, anyaságról, az esztelen csatákról és ideológiákról. Egyszer meg kell nézni, de aztán soha többet. Nem ez Villeneuve legjobb munkája, talán minden későbbi filmje erősebb, mert azok kissé többről szólnak, és célzottabbak, a Felperzselt föld (Incendies) majdhogynem minimalista, visszafogott és alig csapong. Tempója is ingadozó olykor, a jelenetek túlnyújtottak, nyilván a hatás miatt ez fontos volt, de a történeti struktúra kicsit vontatott a közepére, hogy aztán majdnem horrorba menjen át. Máshogy nehéz jellemezni azt, amit láttam. Minimalista horror. A szereplők kiválóak, a forgatókönyv remek, a film struktúrája mindig előrevisz, hisz története lényegében egy nyomozást mutat be, ahol a két testvér egyre közelebb jut válaszokhoz, olyan válaszokhoz, amikhez senki sem akar hozzájutni. Társadalmi feszültség a meg nem nevezett közel-keleti országban még mindig jelen van, ez a régió egyszerűen nem akar kinőni a sötét középkorból, csak most nem lándzsákkal hadonásznak, hanem gépfegyverrel. Villeneuve csavart is a vallásokon, meg nem is. Az ambiguitás segített, a film nem a pontos ok-okozatokról szólt, inkább elszenvedőitől ennek a lehetetlen egyenletnek.

Szinte csak zseniálisra értékelő komment olvasható a filmes oldalakon, ám nekem mint annyiszor az agyba-főbe dicsért filmek esetében más a véleményem. A divatos ugrálás az időben, meg az anya és a lánya közötti hasonlóság miatt sokszor nem tudtam, ho... Többgy hol is vagyunk, kit is látunk. Szóval eléggé zavaros történet volt számomra, a szálak a háborús Libanonból erednek. Feleslegesen hosszú, kesze-kusza cselekményvezetés, nincs kizárva, hogy a valóságban is megeshet ilyen szörnyű, embertelen rémtett, de rám nem volt katartikus hatással. Erős jóindulatú az értékelésem. Jelölték Oscar-ra is, de nem nyert, helyette az általam szintén közepesre értékelt „Egy jobb világ” lett a befutó. Mit mondjak? Az sem egy nagy durranás!

Na ez meglepetés volt a javából, tök ismeretlen színészekkel volt tele és mégis kellemesen kikapcsolja az elmét és szórakoztat egyszerre. Imádom az ilyet amikor úgy beletudom élni magam a filmbe mintha én is benne élnék.

Az első másfél órában nem értettem meg, hogy miért ilyen jó a film értékelése minden fórumon. Hosszú, szenvedős, unalmas (tényleg csak az értékelések miatt folytattam, nagyon kíváncsivá tett). Az utolsó fél óra eseményei átértékelték, és kerekké tették az egész filmet. Nem vagyok lenyűgözve, de jó.