Víz alatti meseklisék Hogyan lehet egy Witcher-sztori ennyire agresszíven középszerű? A történet minden része kiszámítható, és korábbi fantasy közhelyekre épít. Annyira nem eredeti az egész, hogy többször elfelejtettem, hogy Geraltot követjük, nem pedig valami huszadrangú anime pilot epizódot nézek. Egy pozitívum akad: a harcok szépen össze vannak rakva, már ha szeretted a hatalmas szaltókat.
Olyan, mintha a Netflix teljesen elfelejtette volna, hogy a Witcher világa pont azért volt érdekes és újszerű, mert több volt egy véres gyerekmesénél. Szereplői rétegelt figurák szürke motivációkkal és hibákkal. A történet több mint egy "Rómeó és Júlia/rasszizmus rossz" sztori, és nem inzultálta az olvasót/nézőt/játszót száj... több»
Bátortalanság Mindennapi szorongások a végletekig kitolva, ez a Sünvadászat összefoglalva. Egy meglepően rétegelt, és olykor szerethetően vicces, másszor kényelmetlen történet ez a kimondhatatlan feszélyekről. Az operaénekes tanuló, Bogi egy napját követjük, ahogy körülötte mindenki ferdíti a valóságot, miközben ő egyre mélyebbre zuhan látszólag megfoghatatlan problémák miatt, és a környezetéből senki sem érti meg. A film egy ritkán látott témát dolgoz fel meglepő pontossággal, mely a folyton aggodalmaskodókat fogja valószínűleg igazán megérinteni.
Bár év végi vizsgája van, Bogi délelőtt még unokatestvére kisgyermekeire vigyáz, és megpróbál az előadásán helyet találni vidékről feljövő barátjának és nagyap... több»
Föld alatti paradicsom Ez egy detektívsztori, ami elég hamar levetkőzi a gyilkos keresős aspektust, hogy inkább egy sci-fi-thriller legyen, ami folyamatosan ingadozik az izgalmas és kiszámítható között. Egy pozitívuma mindenképp van a sorozatnak: nem húzza az időt. Ha épp nem is történik valami karaktereinkkel, akkor egy másik szereplőt mutat be, és az ő szemszögéből láttatja a sztori valamelyik szálát.
Ez egész izgalmas, mert mi, mármint a nézők végig sötétben vagyunk tartva azzal kapcsolatban, hogy pontosan mi történt a Paradise világában, és mi vezetett oda, hogy 25 ezer ember egy föld alatti bunkerben éljen. Hupsz, ez az első epizód nagy csavarja, de mivel ilyen korán történik a sztoriban, ezt nem számítom sp... több»
Thai Cringe Tapintható cringe. Mike White egyszerűen tökélyre fejlesztette kényelmetlen és mesterkéltnek ható, de mégis autentikusan idegesítő és undorító karakterek létrehozását. Mindezt úgy, hogy a legátlagosabb beszélgetésekbe dobja őket, egy elsőre teljesen semmilyen luxusnyaraláson. Mégis, a feszültség érezhető végig, még akkor is, ha a karakterek csak buta témákról beszélgetnek. Annyi minden megnyílik ezekben a trécselésekben, tényleg nem kell grandiózus narratíva, ha valami, ami ilyen átlagos, ilyen hatásos tud lenni. Kíváncsian várom, mikor feszül túl a húr.
All hail Ratma! Csakúgy, mint az összes VHS filmnél, itt is ingadozik a minőség. Az ötből ismét csak két filmre mondanám azt, hogy jó volt, a többi a gyenge és a rossz kategóriát képviseli. A keretsztori nem túl értelmes, érezni, hogy későbbi VHS-ekben miért engedték el ezt a részét a dolognak. Egyszeri nézésre kiváló, ha csak a jó filmek érdekelnek, skippelj az utolsó kettőre.
Ugye a VHS alapkoncepciója, hogy a készítők kiválasztanak öt teljesen különböző rendezőt, akik saját ötletekkel pitchelhetnek. De lehet, egy kicsit jobban el kéne olvasni scripteket a producereknek, mielőtt pénzt adnak ezekre, mert két kisfilm még záró csavart is elfelejtett a történetébe tenni. Csak fura dolgok történnek, de még csa... több»
Outiem és Én Három év telt el, és a sorozat még mindig képes volt arra, hogy beszippantson és magával ragadjon. Fantasztikus látványvilág, egy tényleg misztikus és újszerű történet a new-weird kategóriából, átlagosnak ható, de szerethető karakterekkel, akik próbálják megérteni velünk együtt Ben Stiller agyszüleményét. Nagyon remélem, hogy az alkotók tudják, mit csinálnak, és nem egy Losttal állunk szemben ismét, ami minden epizódban új mitológiát gyártott magának. Ezek a sorozatok nagyon a misztikumon állnak vagy buknak, de úgy érzem, a Severance annyira specifikus elemeket mutat gyönyörű és kifinomult kameramunkájával, hogy biztos vagyok benne, van valami több itt, ami megfejtésre vár.
Diner thriller Lehet, nagyon más filmre számítottam, de valamiért azt hittem, egy slasher lesz, de a film lényegében egy dinerben játszódik majdnem végig, és sokkal inkább egy detektívsztori jellegű thriller, ahol a rendőrök szépen végigbeszélik mindenkivel a gyilkosságot, amíg meg nem találják a tettest. A gond az, hogy minden dialógus nagyon ostoba, és a színészek annyira túljátsszák a szerepeiket, hogy már inkább nevetséges a performansz, amit letolnak. Volt, hogy majdnem felröhögtem a sztereotípiákon. A történet megpróbált egy Tarantino-féle Hateful Eight jellegű mozi lenni, melyben a feszültség csupán néhány karakter között nő. Sajnos egyszerűen túl bugyuta és mesterkélt minden interakció. Mint kiderü... több»
Távoli érintés Meglepően magával ragadó sztori ez két párhuzamos életről, két idősíkban. Bár tipikusan az a film, ami simán elálmosított volna, végig érdekelt a történet, mert annyira hihető és emberi volt, még akkor is, ha pár klisé befigyel itt-ott. Ez a történet két idősíkban fut, így van idő az öreg Christopher lassabb és melankolikusabb sztorijából mindig visszaugrani a fiatal Christopher japán éttermi munkálkodásába. A film először Christopherről szól, aki régi szerelmét akarja újra megkeresni, miután orvosa arra biztatta, hogy zárja le életét. A narratív később átcsúszik Miko, az étterem főnöke lányának a sztorijába, mely meglepő módon mélyíti a filmet, és igazán szomorú irányba viszi a narratívát. ... több»
Közepes sztori izgalmas helyszínen Én őszintén nem értem a pozitív értékeléseket. Ez egy teljesen átlagos harcosfilm volt a legegyszerűbb, klisékre épülő sztorival, hihetetlen minimális karakterekkel. Messze a legjobb része Kawloon városrésznek és ökoszisztémájának bemutatása volt, és a film nagy része ki is használja a furcsa, klausztrofób és szétesés szélén álló helyszínét ügyesen komponált harci jelenetekhez, de az izgalmas és rétegelt sztori átmegy egy szuperhős moziba a film végére, és ez az irány messze érdektelenebb volt, mint egy emberközpontúbb történet az elmúlásról.
Kawloon városa egy valós helyszín volt, sötét, kábelekkel tarkított sikátoraiban drogbandák, prostituáltak és zűrös alakok kaptak helyet. Közbiztonság... több»
Lézer Johnny rémálma Vérbeli hazai történet remek figurákkal, kiváló tempóval és izgalmas látványvilággal. Csáki László több mint 15 éven keresztül készült filmje magával ragadó, vicces, és végre nem depresszív módon magyar, mégis hiteles és hihetetlen szórakoztató. Bár dokumentumfilm, olyan minőségi alkotás, hogy kenterbe ver nemzetközi produkciókat.
A Kék Pelikán pár haver MÁV jegyhamisító bizniszének rövid történetét ecseteli alig egy órában. A dokumentarista archívfilmek és animáció egyvelege, a két stílus remekül keveredik, és a történet atmoszférája kiváló. Nyilván ennél azért mélyebb a sztori, a magyar néplélek és kilencvenes évek zeitgeist kerül bemutatásra, a karakterek nem csak történetek, hanem megel... több»
Star Treket nyomokban sem tartalmaz Nehéz kitalálni, ez a sok zagyvaság milyen célt szolgált. A film olyan, mint egy fanfiction, ami kombinálja a Star Treket, a Guardians filmeket és a Mission Impossible-t, de valahogy mindegyiket rosszul csinálja, és leginkább csak a borzasztó Rebel Moon jutott eszembe róla.
Azonban nem a történet a legrosszabb az egészben, inkább ezek a tehetségtelen, középiskolai karácsonyi előadás szintjén színészkedő karakterek, akik szinte teljes egészében közhelyekből lettek összemosva. A film közel nézhetetlen a borzasztó dialógusok miatt, és inkább olyan, mint egy Horrora Akadva paródia a Star Trekről.
Hozzá kell tennem, hogy csak egy kicsit láttam a Discoveryből, lehet, aki nagyon követi azt a soroz... több»
Mézesmadzag túlhúzva Egyre kevésbé fog meg ez a széria. A nyitóepizód bemutat pár új lányt, akiknek feje fölött elindul az óra, hogy halálukkal mikor lesznek csapattársuk karakterfejlődésének részesei. De valahogy nem fogott meg ez a sztori már, és időhúzásnak tűnik a dolog, a kezdeti feszültség és misztikum egyre jobban felszívódik. Átesik a sorozat Lost földrészre, ahol csak tovább és tovább írják a sztorit a készítők, hogy még több évadot húzzanak ki ebből az alapszituból. Amúgy mi történt az előző évad végén, amikor felgyulladt a ház? Mégis hogy élték túl a telet bármilyen óvóhely nélkül a csajok minimális ruhákban? Ehelyett tavasz lett, és már a vallásalapítás közepében vannak, tudod, ami köré korábban telj... több»
Visszatérve, de minek? A The Returnben nem sok potenciált láttam, a film eleje mégis megfogott, és kíváncsi voltam, hova fog ez kifutni, csakhogy a sztori második fele teljesen álomba ringasson. Sajnos nem sikerült ezt az egyszerű történetet érdekes elemekkel, izgalmas mellékszállal vagy bármilyen mélyebb üzenettel feltölteni. A forgatókönyv majdnem teljesen konfliktusmentes, pedig a narratívának számos drámai oldala lett volna.
Ez az egész nem több, mint Ralph Fiennes Oscar-filmje, főszereplőnk viszont érzelemmentesen bámulja a világot a játékidő nagy részében. Sztoikus szerepe csak a lezárásban bomlik meg, karakterfejlődésről vagy bármilyen változásról nem igazán beszélhetünk. Hősünk hazatér, a szigetén lófrál, ... több»
Kisemberünk Eredeti a látványvilág, az biztos, csak az animáció nagyon lassú és statikus. A zörejezés és a zene kimagaslóan jó, még elnéztem volna ezt a világot, ha kicsit izgalmasabb és mozékonyabb lett volna a cselekmény.
Tucat Marvel A Marvelnek is ideje felkötni a gagyát, egy közhelyekben úszó, meglepetés és emlékezetes pillanat nélküli filmnél már több kell, hogy a nezők jegyet váltsanak. A kapitány új kalandjának legnagyobb bűne, hogy egy unalmas tucatfilm, inkább tévébe való, mint nagyképernyőre.
Az Evans mentes Amerika Kapitány közelébe sem ér elődjei grandiózus jeleneiteihez vagy egy izgalmas kémtörténethez. Minden totál kiszámítható és sablonos, mellékszereplői és főgonoszai kb. negatív karakterek, akik annyira nem érdekesek, hogy sokukat már a film végén el is felejtettem. Le a kalappal, hogy egy rendező képtelen volt kihasználni Giancarlo Espositot és Tim Blake Nelsont, ahhoz tényleg tehetség kellett. Harrison F... több»
Bober? Hát ez nem az én filmem. Ez a fajta Loony Tunes testi humor nem fogott meg annyira. Még Buster Keaton is kicsit csavart ezen, és tényleg nehezen kivitelezhető trükköket tett a filmjeibe. Itt nem éreztem ezt a fajta gondolatiságot. Csak végtelen mennyiségű közepes gage-t, amik nagy részén el sem tudtam mosolyodni, mert teljesen kiszámíthatónak hatottak, és semmi humorfaktor sem volt bennük. De megértem, ez teljesen szubjektív, ha bejön ez a fajta humor, akkor a film biztos nagyon fog tetszeni, én halálra untam magam. Vicces, mert ez lényegében egy videójáték film egy nem létező játékról. A letisztult, kontrasztos látványvilág és tranzakció alapú narratíva nagyon a survival játékok mechanikáir... több»
Az igazság odalent van Hosszú várakozás után visszatérünk a silóba, az első felvonás kérdéseinek válaszait keresve. Bár a második évad nem szolgál annyi meglepetéssel vagy furcsasággal, mégis élettel tölti meg a komor, földalatti világát. Egy több szálon futó sztorit kapunk, melyben csak néhány karakter kap elég teret kibontakozni, és cselekménye inkább a világépítéssel foglalkozik. Bár viszonylag lassan kezdődik, az évad második fele kimondottan izgalmassá fejlődik, minden epizód egy új, apró részét képezi a kirakósnak, melynek befejezésére még pár évet várnunk kell. A látvány és kifinomult színészi játék megemeli a gyengébb pillanatokat, ismét egy színvonalas produkciót láthatunk, de természetesen ismét több a f... több»
Valótlan lezárás A Let Go egy válás történetét dolgozza fel, olykor meglepően autentikusan, azonban a film utolsó harmada átmegy hollywoodi klisékbe, amitől az egész sztorit egy kellemetlen utóíz lengi körül. Nem mintha az odavezető út annyira érdekes lenne, nem tudom ajánlani a filmet.
Számos 2024-es toplistában szerepet kapott, és visszafogott előzetese miatt valami emberközeli produkciót vártam, pláne miután megtudtam, hogy svéd filmről van szó. Azonban csak az derült ki, hogy nem csak amerikaiak tudnak romantikus klisékre sztorit építeni.
A korai hiteles jelenetek után a film kimondottan repetitívvé válik, az egész család folyamatosan leb*ssza valamelyik szülőt. Ugyanaz a jelenet játszódik le vagy négy-ö... több»
Átlagos gyász Szívhez szóló, szomorú és emberközeli. A Real Pain a felszínen egyszerű, mégis karakterei sokkal többet mesélnek, mint amennyit kimondanak, és a film meglepő mélységekig lenyúl a mindennapi fájdalmak és a gyász körüljárása közben.
Két ellentétes karaktert ismerünk meg: míg egyikük elfojt minden érzelmet, arra hivatkozva, hogy bánata olyan átlagos, hogy nem érdemel közönséget, addig a másik nagyon is szókimondó, és mindenbe beleköt, ami egy kicsit is eltér a világlátásától. Ezek a figurák, bár ugyanannak a családnak a tagjai, mégis folyamatosan mindenkivel és egymással is összetűzésbe kerülnek. Míg az egyik a visszafogottságot és mértéktartást tartja előtérben, érzéketlenségnek tartva bármily... több»
Gyurmaságok A Pingvin visszatért, ám ezúttal nem Gotham denevérembere száll harcba vele, helyette az angliai kertváros ügyefogyott feltalálója és szépirodalmat bújó kutyája veti be a gyurmaanimáció minden vívmányát, 12 kép per másodpercben. Ebben a szerethető mesében egy kiszámítható, de szórakoztató folytatást kapunk a páros egy korábbi kalandjához, néhány apróbb újdonsággal.
A történet A bolond nadrág számos elemét újrahasznosítja. Ismét a túlbuzgó Wallace találmánya miatt keveredik bajba a páros, ezúttal egy kertészrobotot épít, mely természetesen ismét hőseink ellen fordul. Ezek a sztorik – csakúgy, mint más zsánerfilmek – egy elég bevett sémát követnek, és itt sem volt igény eltávolodni ettől, megl... több»
56 Vaják: Szirének a mélyből (2025)
Hogyan lehet egy Witcher-sztori ennyire agresszíven középszerű? A történet minden része kiszámítható, és korábbi fantasy közhelyekre épít. Annyira nem eredeti az egész, hogy többször elfelejtettem, hogy Geraltot követjük, nem pedig valami huszadrangú anime pilot epizódot nézek. Egy pozitívum akad: a harcok szépen össze vannak rakva, már ha szeretted a hatalmas szaltókat. Olyan, mintha a Netflix teljesen elfelejtette volna, hogy a Witcher világa pont azért volt érdekes és újszerű, mert több volt egy véres gyerekmesénél. Szereplői rétegelt figurák szürke motivációkkal és hibákkal. A történet több mint egy "Rómeó és Júlia/rasszizmus rossz" sztori, és nem inzultálta az olvasót/nézőt/játszót száj... több»