A priority pass egy scam Van egy kis old school hatása a filmnek, amolyan kellemesen idejét múlt thriller, mely egész érdekesen indul, csak második felére annyi narratív lyuk van, hogy csak enyhén bódító ital mellett tudom javasolni fogyasztását. Közepesen izgalmas kis dráma ez, gyenge forgatókönyvvel, de teljesen szórakoztató alapszituációval, mely meglepő módon nem arról szól, amikor a Wizz Air rendőrség rád néz, hogy neked kell beleerőszakolni az otthon még jó méretű táskád a check in melletti szégyenkosárba, ahova mindannyiunk tudjuk, hogy nem fog beférni a dolog, és egyszerűbb, ha már most előkapod a kártyád, hogy kényelmetlenül drágább legyen a tizenhárom ezer forintos repülésed.
Visszatérve, kicsit meglepett,... több»
Red Minus One Alacsonyan voltak az elvárások, de azt is alig súrolta a film. A gond az, hogy Rock és Chris Evans is nem túl jó színészek, az előbbi képtelen érzelmet erőltetni az arcára, az utóbbi pedig elhasználta színészi képességét a Knives Outban, és azóta képtelen volt jó filmben szerepelni. A film nem elég vad vagy merész, idióta, de nem elég idióta, hogy tényleg szórakoztatóan ostoba legyen. Szerintem jobban be kellett volna vállalni a Mikulás-mitológia hihetetlenségét és kimaxolni a dolgot.
A két főszereplő bemutatta, milyen lesznek 5 év múlva az AI generált filmek. Lelketlen és karizmamentes figurák, nulla kémiával, akiken a forgatókönyv sem tud segíteni. Az egész film ótvar gusztustalanul néz ki... több»
Sekélyes narratív kirakós A Strange Darling egy nagyon egyszerű sztori, történetmesélése talán az egyedüli kimagasló pillanata. Ha láttál már pár filmet, nagyon hamar kitalálod a csavarokat, és a film igen hamar kifogy újdonságokból. Ugyanakkor van némi akció meg fura karakterek és szépen felvett jelenetek. Amolyan egyszer nézhető, instant elfelejthető film ez, ha bírod a sorozatgyilkosos történeteket, akkor van értelme nekiülni.
Szóval a film nagy gimmickje, hogy narratíváját részekre darabolja, amiket nem kronológiai sorrendben prezentál. A központi témakör a beleegyezés és a fétisek létjogosultsága körül forog. Ezek csak igen minimálisan vannak feldolgozva, a rendező nem igazán mert mélyebben belemenni egyikbe sem... több»
Vallási krízis A Heretic amolyan antivallásos thrillerféleség, nem túl mély, vagy komplikált. Saját metaforáját olykor kicsit túl komolyan vette, és túlmagyarázásai valahogy csökkentik kérdéseinek súlyát. Hugh Grant meglepően jól hozza a kétszínű figurát, aki egyszerre arcba mászóan nyájas és pusztítóan creepy. A másik két színésznő nem volt annyira ügyes, pedig elég sok teret kaptak kibontakozni. Kicsit sekélyes cselekmény ellenére, a film izgalmas tudott maradni, de sokat nem érdemes várni tőle.
A film érdekes képeken és történelmi tényeken keresztül boncolgatja a vallásokat. Ezek sajnos kicsit szétszórtnak hatnak, csak egy nagyon halvány narratív szál köti össze őket. A kérdések amolyan Vsauce-videó szi... több»
Ázsiai Black Mirror Hát ez meglepően rossz volt. Alig értelmezhető történet, dilettáns rendezés, színészi játéknak csak nehezen mondható színjátszás, és egy annyira ostoba történet, hogy nehezen hittem el, hogy ez nem valami Black Mirror paródia volt. Az epizódban van vagy három különböző csavar, amikor három teljesen különböző irányba megy a sztori, ami egyszerre szól kisállatok feltámasztásáról, emberi emlékek megmásításáról, transzneműségről és interplanetáris kapcsolatról. Az egész annyira koherens, mint egy turmixgép, amibe bedobunk mindent a hűtőből. A készítők nem tudták, mit akarnak csinálni, és egy zavaros, közhelyekkel beszélő karakterekkel teli, furcsán ellentmondásos sztorit sikerült összepakolni, a... több»
Remélem, tényleg az utolsó A film főgonosza konkrétan kb. 1 percet van a filmben, és soha sem interaktál egyetlen másik szereplővel sem, sőt, el sem hagyja bolygóját... A Venom 3 a legjobb fajta rossz film, ahol nem kell azt mondanom, hogy legalább a zene vagy az alakítások jók voltak, mert semmi sem sikerült.
Valószínűleg csak a csoda miatt formálódott egységes filmmé. Majdnem semelyik történeti elemnek sincs értelme, és az ótvar gusztustalan CGI kimondottan idegesítőnek hatott. Főszereplők és mellékkarakter viszonya is mintha jelenetenként változna, a sztoriban nagyobb lyukak vannak, mint bármi, amit Venom be tudna tömni, és olyannyira céltalan teljes szekciói a filmnek, hogy vagy a Sonyn belül versenyeznek, hogy ki... több»
Stop motion trashart Terry Gilliam, Chris Cunningham, BLAME és trash stop motion keverék a Junk Head. Története és cselekménye egyszerű, világa kaotikus és bizarr, karakterei pedig a maguk módján szerethetőek, pedig a történet mintha saját konfliktusát is elfelejtené a cselekmény alatt. A filmet négy év alatt egyetlen ember készítette, úgyhogy igazából az is meglepő, hogy konzisztens tudott maradni a látványvilág és az animáció. Nyilván nem tökéletes, de egy egész hangulatos kis animációs film ez, amolyan szerethetően bugyuta.
A történet kicsit repetitív, hősünk folyamatosan ronda alienfejű szörnyek elől futkos fel-alá. Valahogy mindig gyorsabb, mint a nálánál többször nagyobb lények. A film lényegében több kise... több»
We have Fast and Furious at home... Egy ponton hősünk letöri a kilincset egy ajtóról, hogy a gonoszok ne tudják kinyitni. Egy perccel később a gonoszok meglátják az ajtót, és elkezdik a kilincs helyét lőni, hogy kinyissák. Szakadtam a röhögéstől.
Az igazat megvallva a Weekend in Taipei nem nézhetetlen, csak kellemesen bugyuta és súlytalan. Akad benne pár egész jó harci jelenet, ahol Luke Evans komolyan vette szerepét, és egész jól játszotta a harci legényt. A helyszínek is nagyjából autentikusnak hatottak, legalább nem csak zöld háttér stúdióba vitték nyaralni a színészeket. Sajnos, nincs elég csihipuhi, hogy csak ez alapján értékelni tudjam.
A dolog a történeten bukik el teljesen, annyira ostoba majdnem minden narratív elem, ... több»
Aludni mentem A Futni mentem mindenképp minden idők egyik filmje. Amolyan iskolapélda arra, hogy lehet a legbiztonságosabb és legsemmilyenebb filmet összelapátolni. Minden karakter, minden narratív szál pontosan oda megy, ahová gondolnád, és a bemutatott szituációk a hallmarkos karácsonyi romantikus vígjátékok színvonalát érik csak el. Egy feel-good story, amolyan mi megy a tévében, amíg a vasárnapi ebédet emésztem tartalom. A forgatókönyv annyira sztereotípiákra épít, hogy a történet csak balatoni apály mélységét éri el, és ha már láttál filmet életedben, nem lesz túl izgalmas a dolog.
De megértem, hogy nem is célja, hogy az legyen, egy-két gyengusz poén és életszagot mellőző mondóka tökéletes a tipikus ... több»
Jogtalanul Clint Eastwood csinált egy jó filmet, egyenesen a nyolcvanas évekből. A Juror #2 követi a rendező tipikus témaválasztását: az ember, a jog és a moralitás talán ebben a filmben találkozik a legjobban, annak ellenére, hogy se nem túl izgalmas, se nem túl katartikus a történet. Amolyan remek 7/10-ből sztori, mely tudja, mik az erősségei, és nem próbál egy túltolt mesét átadni.
A sztori szerint az esküdtszék egy tagja rájön, hogy az adott ügy valódi gyilkosa – ha véletlenül is, de – ő lehet. Bűntudata és igazságérzete így szép lassan félrevezeti az esküdtszék többi tagját, akik zavarukban elkezdik megkérdőjelezni saját döntéseiket, miközben főhősünk hosszan gondolkozik életén és jövőjén. Emberi ... több»
Érdeklődési szint alatt Az Elevation olyan, mint egy előzménytörténet egy jobb űrlényes sztorihoz. Teljesen középszerű, többnyire unalmas történet, gagyi szörnyekkel és világgal, gyenge vizuális effektekkel fűszerezve. A karakterek totál semmilyenek és felejthetőek, a történet pedig képtelen volt feszültséget kovácsolni jeleneteibe. Az a fajta film, ahol egyszerűen nem tudom megérteni, miért és honnan kapott pénzt, mert annyira üres, hogy nehéz felfogni, mégis kinek akarna szólni.
A sztori legnagyobb hibája, hogy szörnyei totál bénák, és a világépítés meg sem próbál érdekes misztikumot tölteni megjelenésük mögé. Egyszer csak megjelentek és mindenkit legyilkoltak, kivéve a 8 ezer láb fölötti népeket. Miért pont őket... több»
Szeretet nélkül mit érek én? Szeretem Yorgos Lanthimos filmjeit, nagyon bírom a száraz, érzelemmentes humort és extravagáns karaktereket, akik teljesen felforgatják a tipikus filmes archetípusokat. Ez a film valahogy mégsem ütött akkorát. Lehet, ez a kicsit ingerszegény látványvilág, hihetetlen lassú tempó vagy minimális történet miatt volt.
A film három szürreális sztoriból áll, melyek talán leginkább mások szeretete és a kapcsolatok erőssége körül forog. A Kinds of Kindness az érzelmek maximalizálásával láttatta ezt, és a színészek tökéletesen bemutatják ezt az alternatív valóságot. A rendező szinte mindegyik filmje kicsit ilyen, talán a tökéletes Lobsterhez hasonlít ez a legjobban, azonban az kicsit szebben tálalta a... több»
Családi átok Igazából egy ideig tetszett a dolog, volt itt eredeti ötlet és meghitt, természetes interakció. Vállalható a dialógus, ami nagy szó magyar filmekben, tetszett a világítás technika is, a film első fele igazán remek. Színészek is rendben vannak többnyire, szépen átadják a kínosságot.
Kár, hogy a történet nem markolt kicsivel többet. A lezárástól kicsit többet vártam, vagy hát legalábbis valamit, amivel megdobják a fantasztikus elemet. Mert értem én, hogy komoly téma, meg szép metafora, de ha már elmennek egy ilyen irányba, akkor menjenek egy-két lépéssel messzebbre is, így kicsit kevés.
Sunyi totyogós Rég látni ilyen gerinctelen, sunyi, hazug figurát, mint Colin Farrell Pingvinje, mégis hihetetlen szórakoztató nézni kalandjait a gothami alvilág lakói között. Minden epizódban rosszabb és rosszabb dolgokat csinál, mi pedig egyre mélyebbre megyünk vele. Maffiacsaládok, velős akciójelenetek és karakterdráma, egy remek történet ez, amit nem érdemes kihagyni, ha kicsit is bejött a korábbi Batman-film világa. A sorozat csak aprót botlik egy-két logikátlan elemen, karaktermotivált sztorija konzisztensen izgalmas és magával ragadó. Hőseink és ellenségeik egyaránt valódi figuráknak tűnnek, akik nem mesterkélt módon viselkedtek, végig hihető volt a veszély és a feszültség. Bár az epizódok hangulata ... több»
Senki sem kért folytatást... Tényleg ki szeretett volna az első filmhez folytatást? Mindegy, mert Ridley Scott már leforgatta, kiadta, kicsit olyan hangulatban, mintha ez egy elvárás lett volna.
A film nem rossz, csak fölösleges, kicsit túl kaotikusra és gyorsra sikerült. Egyszerűen nem volt meg az a fajta érzelmi katarzis a történet végére, és a grandiózus jelenetek nem hatottak elég erősnek, hogy a köztes pillanatokat megtámogassák. A sztori egyszerre túl sok dologról akart szólni, és képtelen levetkőztetni elődje mitológiáját. Bár unalmas nem volt, annyira nem állt össze a dolog, és kicsit az az érzés, hogy a forgatókönyv első verziójából csináltak filmet. Talán legnagyobb hibája karizmamentes főszereplője és konzekv... több»
Anyaság átka A Holnap meghalok identitáskrízisben szenved. Egyszerre akar családi tragédia, horror és vígjáték lenni, jelenetenként keverve a zsánereket és tónusokat. Akad pár izgalmas ijesztés és jól kitalált jelenetsor, azonban messze túl sok idő telik azzal, hogy kényelmetlenül nézzük a karakterek vergődését. A narratíva egy rétegelt történet elmesélésébe vágta a fejszéjét, de a dráma dialógusokon bukik el, a mondatok jelentős része hiteltelen és erőltetett, a konklúzió pedig nem kiérdemelt, a fókusz nélküli történetvezetés miatt.
Cibulya Nikol első játékfilmje egy terhes nőről, Irmáról szól, akit visszahúznak emlékei a vidéki családi nyaralóba. Mint kiderül, anyja itt lett öngyilkos, Irma pedig meggy... több»
Abszolút(ion) nem Az Absolution lényegében még egy Liam Neeson-film, mely egy az egyben ugyanolyan, mint a többi selejt, amit a Taken óta gyártott. Majdnem biztos voltam, hogy már egyszer láttam majdnem ugyanezt a mozit tőle, ahol konkrétan pontosan ugyanezt a karaktert játszotta, csak ott nem volt ilyen hihetetlen idióta bajusza.
A sztori szerint a maffia egyik végrehajtó embere rájön, hogy a demencia lassan úrrá lesz rajta, már csak pár hónapja van hátra, így megpróbál kijavítani pár apróságot az életében. Újra találkozik családjával, és az évek során végrehajtott rosszak kb. 1%-át jóvá teszi. Nem tudom, ez nem tűnt egy erős redemption arcnak, gondolom, a filmkészítők terve az volt, de a Neeson úgy tűnik, m... több»
Én és Én Enyhén okos és meglepő utazás ez főszereplőnk agyába, akinek destruktív személyisége és traumái tönkrevágták kapcsolatait, olyannyira, hogy egyszer csak összeesik fürdőszobájában. Addig nem tud felkelni, amíg meg nem fejti a benne mozgó feszültségeket és dilemmákat.
A film lényegében egy évnyi pszichológushoz járás tömörítve, Jack szép lassan leás saját elméjébe és megérti, hol hibázott barátnőjével, hol bántotta meg barátját és annak barátnőjét, vagy mért nem képes kapcsolatokat fenntartani. Egy egész érzelmes és szépen összerakott sztori ez, ahol főszereplőnk a gyász összes részén átmegy. Hiteltelen, mérges, bizonytalan, másokat hibáztat, meglepő, hogy youtuberek ilyen jó sztorit össze tud... több»
Valóság mosolya lekonyul Vannak horrorfilmek, amik csupán egy-két elem miatt magaslanak ki. A Smile 2 ezt fantasztikus kameramunkájával és látványvilágával teszi. Itt érződik igazán a különbség egy remek világosító és egy átlagos között. Minden jelenet valami érdekes technikával meséli el főszereplője egyre jobban széteső elméjét, és képes volt pár tényleg hátborzongató ijesztést produkálni, csak azzal, hogy érdekes helyre tették a kamerát vagy a szereplőket. A sztori a legtipikusabb horrortörténet, de a Smile 2. minden ijesztését és karakterpillanatát remekül adja át, és főszereplője problémájával könnyen tudunk azonosulni. Akad pár kimondottan véres és undorító pillanat is, a film nem hatott egy ponton sem olcsóna... több»
Csukd be a szemed... Többre számítottam, ez inkább egyetlen vicc volt, nem egy rövidfilm. Nem volt nagyon megdobva az ötlet vagy nagyon tovább csavarva. Az SNL jóval mélyebb pár perces filmeket gyárt, ahol tényleg leásnak az adott vicc legmélyére.
Amúgy kellemesen szürreális meg humoros volt, ezek a szexuális alapú viccek mindig nagyobbat ütnek, mint más poénok, pláne ha ilyen obszcén a téma, de azért tényleg ne számíts sokra. Annyi év után mókás volt újra látni, csak most került fel YouTube-ra valamiért, de legalább mindenki mosolyoghat egyet.
69 Kézipoggyász (2024)
Van egy kis old school hatása a filmnek, amolyan kellemesen idejét múlt thriller, mely egész érdekesen indul, csak második felére annyi narratív lyuk van, hogy csak enyhén bódító ital mellett tudom javasolni fogyasztását. Közepesen izgalmas kis dráma ez, gyenge forgatókönyvvel, de teljesen szórakoztató alapszituációval, mely meglepő módon nem arról szól, amikor a Wizz Air rendőrség rád néz, hogy neked kell beleerőszakolni az otthon még jó méretű táskád a check in melletti szégyenkosárba, ahova mindannyiunk tudjuk, hogy nem fog beférni a dolog, és egyszerűbb, ha már most előkapod a kártyád, hogy kényelmetlenül drágább legyen a tizenhárom ezer forintos repülésed. Visszatérve, kicsit meglepett,... több»