kabel

Dinók hol?
Lehet, hogy csak én vártam többet ettől, de ez egy remek koncepció elvesztegetése volt az egész sorozat. Az emberiség egy második esélyt kap: pusztuló bolygónkon egy portál nyílik egy alternatív prehisztorikus Földre, ahol kolónia létesül. Főhősünk és családja pedig itt kezd új életet. Vannak dinók, igen, de valahogy a sorozat inkább általános, mindennapos apróságokra fókuszál, az őslényvilág pedig majdnem mellékes. Ezzel az erővel egy idegen bolygóra is mehettek volna. A sztori másik konfliktusa pedig egy renegát csoportra fókuszál, akik folyamatosan terrorizálják a kolóniát, bár az igazat megvallva, velük kapcsolatban kb. semminek sincs értelme. Nyilván okkal látunk 99%-ban egy túlságosan ... több»

Mindjárt 28
Pszichedelikus biszex trip a céltalan léttől és jövőmentes megélésről. Elemei biztos sokaknak ismerősek, és akad itt jó pár érzéki kompozíció és jelenetsor, amolyan kellemesen szürreális MOME animáció. Azonban egy életérzés átadása nekem kicsit kevés. Van kis lázadás a rendszer ellen, vagy inkább csak vágy arra, egy álom, mely egy tényleges „fuck the police” pillanat, rengeteg Vittulát, DZZS-t és Dürert idéző helyszín. De nagyon specifikus alapszituációjával szerintem nem mindenki tud együtt érezni, és bár a helyszínek és karakterek számomra is ismerősek, bármilyen történet hiánya nagyon visszafogta a kisfilmet.

Klisék
Potenciál volt, csak a film annyira kiszámítható, hogy minden erőmre szükség volt, hogy el tudjam hinni a jelenetek által épített feszültséget. Fura, de a film legnagyobb talánya a casting, a lánykarakter idősebbnek néz ki, mint az anyukája, és ez elég zavaró volt végig. Ijesztések elenyészve vannak csak, a film antagonistájának alapötlete volt csak érdekes, a kivitelezés nem az igazi. Pláne, hogy a film közepén már kitalálható a sztori misztikuma. Valahogy hiányzott valami plusz, valami érdekes vizuál vagy izgalmasabb karakterfejlődés.

Zárt dráma
Jól indult, de kicsit bizonytalan vagyok az epizódvégi hatalmas, világrengető csavar után, mennyire lesz ez érdekes. Lényeg a lényeg, még bármi lehet. A történet szerint az amerikai elnököt otthonában meggyilkolják, a Secret Service vezetője pedig elkezd válaszokat keresni a hihetetlen eseményre. Sterling K. Brown nem túl jó színész, és a sztoikus karakterével elég nehéz volt szimpatizálni, arca nagyon kevés érzelmet ad át. Lehet, ez majd lazul az évad többi részében, de még bizonytalan vagyok, megéri-e ez a sztori. A bizonytalanságom nagy része az epizódot záró csavar miatt van. Az olyan szinten megváltoztat mindent a történetben, hogy az elnök gyilkossága majdnem eltörpül az új misztikum m... több»

Az unalom jele
Megpróbáltam, de ez messze túl unalmas volt. A felénél úgy éreztem, a film alig tart valahová, és csigalassú tempója nem segített a túlélésben. A szomorú az volt, hogy egy ideig egész érdekes volt, hiszen egy sorozatgyilkosságot ismerünk meg, de a film inkább a korrupt, amatőr és ostoba kisvárosi rendőrségről szól. Ide érkezik Szöulból egy fiatal nyomozó, hogy segítse a helyi rendőröket, akik sokkal inkább ugrásból hátba rúgnak gyanúsítottakat, és kiverik a vallomásokat a gyanúsítottakból. A szöuli rendőr azonban mintha észre sem venné ezeket, így nem igazán alakul ki konfliktus szereplőink között. Csak várunk a következő gyilkosságra, amíg a rendőrök mindent csinálnak, csak nyomozást nem. É... több»

Szegény ember Ex Machinája
Egyszer majd kapunk egy rétegelt, logikus, mesterséges intelligenciát okosan bemutató filmet, de erre még várnunk kell. A Companion mindenképp a Megan-féle „AI rossz” filmek fölött áll, ám tartalmilag túl butított, és a történeti lyukak halmaza túl sok kérdést vet fel ahhoz, hogy hihető legyen a toxikus kapcsolatokról szóló metaforája. Egyszer mindenképp szórakoztató, de a vége főcím után csak a kiaknázatlan lehetőségeiről beszélgettünk. A történet a Boysból ismert Hughie-val (a csávónak konkrétan ugyanaz a karaktere a filmjei nagy részében) és barátnőjével, Irisszal kezdődik, akik barátaikkal egy menő, vidéki házban találkoznak. Amikor Iris egyszer csak megöli a gazdag tulajdonost, elszabad... több»

Túlnyújtott verekedés
Amikor a film záró harcához közeledtünk, úgy voltam vele, hogy ez egy tök jó, harcos mozi volt, ami pontosan tudta, mit mutasson, és minimalista története szépen pontot tett az erőszakos pillanatai végére. Rá is néztem, mennyi van hátra, és még majdnem egy órát írt a lejátszó. Huh... A film utolsó fele egy majdnem egybefüggő harcjelenet, lélegzetnyi szünetekkel, ahol főszereplőnk az összes Mary Sue képességét felhasználta, hogy annyi ütés, lövés, szúrás és erőszak után még mindig harcolni tudjon. A gond az, hogy egy idő után iszonyat repetitívvé váltak a harcok, és nincs nagyon építkezés vagy változás a kivitelezésükben, mint mondjuk a John Wick-filmeknél, ahol az eszközök és helyszínek vált... több»

Farkasordító trash
A Werewolves a legjobb fajta rossz film. Csakis haverokkal, alkohol mellett érdemes nézni. A film szerintem tudja, hogy mit csinál, és nem is próbál több lenni annál. Amolyan szerethetően ostoba, melyben a dialógusok csak azért vannak, hogy akkor ki tudj menni a konyhába egy új italt keverni. Az egész menő volt mondjuk, hogy nem ronda CGI-szörnyek voltak, hanem mindenféle maszkokkal oldották meg a vérfarkasokat. Itt az ivós játék hozzá: Igyál, mindig, amikor valaki úgy hal meg, hogy az nagyon könnyen elkerülhető lett volna, ha mondjuk nem rohangál ki egy vérfarkasok uralta éjszakába. Igyál, amikor Frank Grillo a legmacsósabb, legközhelyesebb mondatokat hányja ki a szájából. Igyál, amikor ráj... több»

E3 reklámok
A Secret Level tökéletes, ha csak le akarsz ülni, hogy megnézz néhány látványos előzetest olyan játékokról, amikkel valószínűleg sohasem fogsz játszani. A remek Love, Death & Robots (2019) alkotóitól megérkezett az új antológiasorozat, ahol a kreatív energiákat hátrahagyva fogtak pár ismert játék franchise-t, és nagyon hasonló, hiperrealisztikus CGI reklámokat gyártottak hozzájuk. Csakúgy, mint korábban, akadt 3-4 kimondottan jó epizód, melyek tényleg megpróbáltak történetet mesélni, de a legtöbb sokkal inkább techdemónak hatott, és kizárólag az adott animációs stúdió képességeit láttatta, ahelyett, hogy valami újat vagy mélyebbet adott volna át. A Secret Level alapkoncepciója, hogy pár játé... több»

Pingvinfutam
Az új Wallace és Gromit-film előtt újranéztem a pár korábbi kalandjait, és meg kell hogy mondjam, hogy még mindig nagyon jó stop-motion animációk ezek. A Wrong Trousers kimagaslik a katartikus lezárása miatt, mely annyira izgalmas és újszerű, hogy mindig hatalmas mosollyal az arcomon nézem végig. Messze a legkreatívabb szekvencia, amit ilyen jellegű animációban láttam. Pedig akad itt dráma bőven. A Pingvin az egyik leggonoszabb animált karakter, amit valaha láttam. Annyira minimalista a kinézete, mégis mintha áradna belőle a gonoszság. Gromit és Wallace között ismét nő a feszültség, a feltaláló újabb, kissé túlcsinált találmánya miatt. Ugyanakkor, ez remek teret ad annyiféle történetmesélésr... több»

Birkanyírás horror köntösben
Nem először láttam a kisfilmet, de az a helyzet, hogy valahogy mindig magával ragadó a gyurmaanimáció bája. Van valami a sztoriban, ami aranyos és bugyuta, de mégis melegséggel tölt el. Mondjuk nem is hat olcsónak vagy megúszósnak a dolog, az autós üldözős rész kimondottan bámulatos és komplikált, és látszik, hogy tettek munkát főhőseink házába és a rengeteg birka animációba is. Nem tudom, ez egy Shaun, a bárány crossover epizód volt-e, de a bárányok érdekes szitukat teremtettek, és vicces volt, ahogy Gromiték interaktáltak velük. Gyerekfilmhez képest az antagonista kutya talán a gyurmaanimációk egyik legsötétebb alakja volt, főleg a végső formájában. Meglepően ijesztő irányba ment el a film... több»

De akkor fúrni kell....
Hajdu Szabolcs megcsinálta az Ernelláék Farkaséknál filmjét még egyszer, csak talán még jobban. A Kálmán-nap egy tökéletes betekintés egy pár mindennapjába. Majdnem az egész egy helyszínen játszódik, és a rendező meglepően sokat elér egy-két beállítással. De a hangsúly itt a fantasztikus forgatókönyvön van, mely annyira életszagú, hogy olyan volt, mintha én is ott pálinkáztam volna a szereplőkkel. – De ki tudott teljesedni? – ...kérem? Hajdu Szabolcs két párt mutatott be, akikből az egyiket szinte azonnal annyira utálhatóvá tette, hogy én köptem a kávémat a legmesszebb, amikor a film végére őket is rokonszenvessé és rétegeltebbé varázsolt. Annyira jó jelenetek vannak a filmben, akár amikor a... több»

Kraven, a bukás
Majdnem inkoherens jelenetek sorozata, undorító CGI, rengeteg ADR sor, logikátlan történet és huszadrangú filmtechnika. Ebből már ki lehet találni, hogy a Sony újabb Pókember nélküli Pókverzum-filmjét néztem, ami bár eggyel nézhetőbb volt, mint mondjuk a Venom 3, ami csak elvétve nevezhető filmnek, még így is a filmtörténeti pöcegödörbe fogja végezni. Talán a legviccesebb sor, amit hallottam, a „my grandmother died shortly after and I never saw her again” volt. Gondolj bele, egy valódi ember ezt leírta, más valódi emberek rábólintottak, és ezekből legalább páran a Sony felsővezetésében nyomják a bőrkanapékat, majd mindezt egy színész kihányta, és a vágó benne hagyta. Van valami szomorú és hu... több»

Bébiszittert leveszünk
A Better Watch Out amolyan kifordított sztori, melynek egy csavarja nem tud elég izgalmat lehelni történetébe, leginkább csak azért, mert nem elég bevállalós a film. Volt itt egy oké ötlet, csak még párszor újra kellett volna a forgatókönyvet, hogy kimaxolják a benne rejlő lehetőségeket. A film eleje talán a legjobb, amikor még nem tudod, pontosan mit történik, és csak gyanakodsz mindenre. Sajnos, a film gyorsan kimagyarázza magát, és elveszik minden meglepetésfaktor. A sztori egy érdekes karaktert mutat csak be, a többieknek sajnos személyiségre nagyon nem futotta, így a twist után ahelyett, hogy gyorsulna a mozi, kicsit leülepszik. Egyszer még így is nézhető, némi izgalomfaktor akad végig,... több»

Kőgazdag játékok
Valahogy kényelmetlen volt ez vetélkedő. Nincs nagyon tudásalapú versengés, vagy ügyességen múló csata, legtöbbször csak a szerencse miatt esett ki vagy maradt bent valaki. Szinte teljesen véletlenszerű minden. Nincs valami társadalmi üzenet sem vagy tanító jelleg, csak végtelen Amazon pénz. Giccses látványvilágot és csapnivaló műsorvezetőket kell nézni, akik robotok módján állnak hozzá a szórakoztatóiparhoz. Mintha olyan embereknek készült volna, akiknek olyan alacsony a koncentrációképessége, hogy öt másodpercenként mondani kell nekik valamit, nehogy elkapcsoljanak. Így legalább tízszer végig kell nézni, pontosan miket nyerhetnek ezek a nyilvánvalóan nem random emberek. A show emellett kim... több»

Sablonos vérfarkasos
A Wolf Man a legegyszerűbb vérfarkasos film. Mondhatni, egy sablon, amit aztán a készítők elfelejtették érdekes irányba vinni. A filmben alig történik valami, és sajnos sem erőszak, sem horror téren nem akad itt érdekesség, egyedül pár egyedi vizuális effekt miatt tudnám ajánlani. A sztori szerint egy család visszatér a halott nagypapa vidéki oregoni viskójába. Utazásuk hamar zátonyra fut, autójuk leragad, ahogy valami furcsa teremtmény kezdi becserkészni őket. Eredeti ötleteket nagyvonalúan mellőztek a készítők, még a szörnyek átváltozása és kinézete is nagyon visszafogott, a film inkább az emberség elvesztésére ment rá. A vérfarkasság inkább betegségként jelenik meg. Amolyan egzisztenciáli... több»

Nagy nápolyi szépség
Alkoholista költő, perverz érsek, napbarnított dekoltázsok, maffiacsaládokat egyesítő szertartás és kukásautó reneszánsz díszletek előtt. A Parthenopé nem egy történet, inkább egy hangulat, Sorrentino egy karakteren keresztül tárja elénk Nápolyt, annak minden szépségével és dekadenciájával. Új filmje ismét az emberi lét kérdéskörét tárgyalja, igaz, ezúttal nem politikán vagy művészeten keresztül. Személyesebb, ám kevésbé összeszedett és csapongó tematikája csak bizonyos nézőknek lesz befogadható. Hasonlóan egyes korábbi filmjeihez, a történet csak egy nagyon halvány narratív szálat követ, jelenetei inkább ablakok egy-egy nápolyi figura életébe. Mindegyik ablak előtt időzünk egy kicsit, majd ... több»

Gettó Rómeó és Júlia
Anora az a film, ami egyszerre hihetetlen magával ragadó, izgalmas és szórakoztató, mégis van benne egy emberi undorfaktor és kényelmetlen szomorúság, amitől a jelenetek nagy részét egy furcsa kettősség lengi körül, melytől a rendezés meglepően egyedi, és kellemesen újszerű. Bizonyos jeleneteknél hangosan nevettünk, nem is gondoltuk volna, hogy a lezárás meglepően sötét helyekre fog majd vinni. Ami viszont nem elég újszerű, az a történet, amiből valahogy hiányzott még egy elem, még egy csavar, vagy valami apróság, egy olyan elem, mint a Red Rocket zárójelenete, ahol a karakterek a legextrémebb mivoltukat öltik magukra, hogy ez a Csipkerózsika történet teljesen kicsavarodjon. A sztori szerint... több»

Gótikus vérszívás
Erősen indul az év. A Nosferatu egy gyönyörűen komponált és bevilágított horror, melynek minden jelenetében túlcsordul a gótikus atmoszféra. Akad jump scare meg zsánerklisé bőven, mégis az az igazán ijesztő, ahogy Eggers címszereplőjét bemutatta. A Kárpátok feletti vár deszaturált világa, a zene és hangeffektek tökéletes szinkronja egy gyönyörűen komor világot alkot. A film egészen zárásáig megtartja ezt a vonalat, és bár egyszerű sztorija, és metaforája nem engedi, hogy egy valóban katartikus lezárás alakuljon ki, mégis forgatókönyve és extravagáns figurái izgalmasan feltöltik a játékidőt. A történet Thomasszal és feleségével, Ellennel kezdődik, hősünket furcsa főnöke elküldi a messzi Erdél... több»

A priority pass egy scam
Van egy kis old school hatása a filmnek, amolyan kellemesen idejét múlt thriller, mely egész érdekesen indul, csak második felére annyi narratív lyuk van, hogy csak enyhén bódító ital mellett tudom javasolni fogyasztását. Közepesen izgalmas kis dráma ez, gyenge forgatókönyvvel, de teljesen szórakoztató alapszituációval, mely meglepő módon nem arról szól, amikor a Wizz Air rendőrség rád néz, hogy neked kell beleerőszakolni az otthon még jó méretű táskád a check in melletti szégyenkosárba, ahova mindannyiunk tudjuk, hogy nem fog beférni a dolog, és egyszerűbb, ha már most előkapod a kártyád, hogy kényelmetlenül drágább legyen a tizenhárom ezer forintos repülésed. Visszatérve, kicsit meglepett,... több»