Le kalappal, a magyarok is tudnak Del Torro-mesét rendezni, és meglepően ügyesek benne. Remek vizuál, remek látványtervezés, egyszerű, de kellemes sztori, mókás kis csavarokkal, és remek karakterek, akik pont gyerekfilm szinten szórakoztatóak. A film nem túl komplikált vagy rétegelt, nincs nagyon mit megfejteni rajta, nem egy allegória, teljesen emészthető és szerethető kicsiknek meg nagyoknak is.
Főszereplőnk egy hullaházban kezd dolgozni, így huszonnyolc évesen. De mégis összejönni látszik az élet, mert találkozik élete szerelmével, és enyhén szeleburdi jellemét elkezdi levetkőzni. Azonban a hullaház éjszaka egy hullapartivá válik, az összes halott ugyanis feléled, és mindenféle feladatokat ad hősünknek, hogy tovább tudjon menni a túlvilágba. Ezek kellemesen szórakoztatóak, pedig alig használta ki őket rendesen a film. A sztori másik fele ugyanis egy szerelmi történet, ahol kicsit túl kell tenni magunkat azon a creepy hatáson, hogy szereplőink hullákkal enyelegnek. Egy teljesen kompetens kis romantikus dolog ez, pont annyira mély, mint bármelyik másik eleme a filmnek.
A látványvilág remek, van valami szép abban, ahogy Budapestet ábrázolták a filmben, egy időben megragadt mesevilág ez, fura karakterekkel és remekül bevilágított szettekkel. A film lezárása még érdekesebb irányba viszi a látványvilágot, fasza effektek keverednek, de megtartja a kellemes bájosságát, nem megy át CGI gusztustalanságba minden.
Az egyedüli dolog, ami nem működik, az a színészkedés. Visszatérő magyar filmes probléma, hogy szereplőink úgy mondják fel soraikat, mintha a kettesért felelnének gimiben valami versből, amit aznap olvastak először.
Minden kisebb hibája ellenére én nagyon meglepődtem, hogy ezen ilyen jót szórakoztam, és csak ajánlani tudom.

73 Átjáróház (2022)
fantasy | romantikus | vígjáték
Vajon létezik szerelem a halál után? Vagy az utolsó szívdobbanással az érzelmek is megszűnnek? Krisztián (Bárnai Péter) bízik benne, hogy nem így van, barátnője, Ági (Rujder... több»
Szereplők: Kulka János, Rujder Vivien, Mészáros Máté, Dobó Kata, Székely B. Miklós