Nagyon örülök a filmio.hu-nak, mert annyi érdekes magyar filmet láttam rajta, amiket máshol esélytelen lenne megnéznem. A Hat hét veszélyesen jó volt, még akkor is, ha egy már ismert sztorit dolgoz fel. Mindegyik színész remek volt, a kisebb gyerekektől eltekintve, és a film egy elég durva érzelmi bombával zárja történetét, ami nagyobbat ütött, mint sok más próbálkozás. A történet Zsófit követi, aki terhessége végéhez közeledve egyre mélyebbre csúszik. Alkoholista, zűrös anyjával való kapcsolata, sportos jövője és tanulmányai mind a levegőben lógnak, a feszültséget nem tudja hol levezetni, így sztoikus álca mögé menekül, ahol csak tovább nő benne a diszkomfort. A film remekül láttatja, ahogy a hullámok összecsapnak Zsófi feje fölött, ő pedig elkeseredetten kapálózik. Végig vele vagyunk, megértjük világát és problémáit, legalább részben. A rendező nem vesztegetett időt semmivel, nincs elnyújtott pillanat vagy fölösleges elem. A sztori nem mutatja meg, hogy esett teherbe Zsófi, vagy hol van a srác, mert ez nem is fontos ehhez a történethez, bár legalább arra kíváncsi lettem volna, miért a szülés mellett döntött, vagy például anyjával és barátnőivel hogy beszélték ezt meg. Meg hogy tudta eltitkolni sporttársai és húga elől az egészet? Kicsit többet beszélhetett volna Zsófi, nem kellett volna semmi szájbarágós monológ, csak pár eldobott mondat, ami a döntéseire jobban rávilágít.
Nagyon örülök a filmio.hu-nak, mert annyi érdekes magyar filmet láttam rajta, amiket máshol esélytelen lenne megnéznem. A Hat hét veszélyesen jó volt, még akkor is, ha egy már ismert sztorit dolgoz fel. Mindegyik színész remek volt, a kisebb gyerekektől eltekintve, és a film egy elég durva érzelmi bombával zárja történetét, ami nagyobbat ütött, mint sok más próbálkozás. A történet Zsófit követi, aki terhessége végéhez közeledve egyre mélyebbre csúszik. Alkoholista, zűrös anyjával való kapcsolata, sportos jövője és tanulmányai mind a levegőben lógnak, a feszültséget nem tudja hol levezetni, így sztoikus álca mögé menekül, ahol csak tovább nő benne a diszkomfort. A film remekül láttatja, ahogy a hullámok összecsapnak Zsófi feje fölött, ő pedig elkeseredetten kapálózik. Végig vele vagyunk, megértjük világát és problémáit, legalább részben. A rendező nem vesztegetett időt semmivel, nincs elnyújtott pillanat vagy fölösleges elem. A sztori nem mutatja meg, hogy esett teherbe Zsófi, vagy hol van a srác, mert ez nem is fontos ehhez a történethez, bár legalább arra kíváncsi lettem volna, miért a szülés mellett döntött, vagy például anyjával és barátnőivel hogy beszélték ezt meg. Meg hogy tudta eltitkolni sporttársai és húga elől az egészet? Kicsit többet beszélhetett volna Zsófi, nem kellett volna semmi szájbarágós monológ, csak pár eldobott mondat, ami a döntéseire jobban rávilágít.