Blenderfilm Emlékszem, ez volt talán az első nagyobb kaliberű, Blenderes 3D-s rövidfilm, ami anno körbejárta az internetet, és most teljesen véletlen újra belefutottam. Ez nem annyira egy történet, inkább egy tech demo, a technológia pedig már rég megelőzte ezt. A Terry Gilliames független filmes vizuál aranyos a maga módján, és mondjuk tényleg volt egy próbálkozás valami tartalmasabb dolog mesélésére, csak nem annyira sikerült. Szerintem azóta már jóval komplexebb, és sokkal időtállóbb filmek is készültek ebben a zsánerben, ezt már nem szükséges újra meglátogatni a nosztalgián túl.
Hidegvérrel Azt meg kell hagyni, hogy eggyel jobb a tipikus, gonosz, házas ijesztgetős filmeknél. Egy jóval misztikusabb, rengeteg kérdéssel játszó, olykor thriller jellegű mozi ez meglepően kevés tényleges ijesztéssel, de rengeteg családi drámával.
A film nem igazán ad választ a kérdéseire, sőt a világának elemei sokszor mintha totál ellentmondanának egymással. Ez azoknak tuti nagyon frusztráló lehet, akik minden filmet meg akarnak fejteni, itt annyi random elem küzd a figyelmünkért, hogy nehéz kitalálni, pontosan miről szól ez. Keverednek természetfeletti dolgok, érdekes szörnyek, biológia szimbolizmus, örökölt betegség/trauma vagy átkok egy sztoriban, ahol mintha mindenki titkolózna. Ez nem feltétlen... több»
Az öregség ára A The Substance egy remek testhorror, érdekes, meghökkentő és undorító elemeket tol az arcunkba, amik egyszerre gondolatébresztőek és rétegeltek. A történet remek tempóban mozog előre, és nagyon nehéz levenni a szemed erről a tragédiáról, annyira velős a képi világa. Egyedül a lezárása tart túl sokáig; a filmnek mintha többször vége lenne, de mégis folytatódik anélkül, hogy újabb karakterfejlődéseket emelne be, csak a gusztustalan faktort növeli. Igen, itt súlyos dolgok történnek, amik még az én gyomromat is megmozgatták.
A morális kérdések izgalmasak, de a film nem igazán megy ennél mélyebbre. Arra gondolok, hogy a szépség nem saját fejünk szüleménye, hanem kulturális hozomány. A történelem... több»
Hogy ne csináljunk horror adaptációt... Rég adtam ilyen értékelést, de az Uzumaki kritikán aluli volt. Katasztrófa rossz minden eleme a történetvezetéstől az animáción át, egészen a karakterekig. Megpróbáltak úgy adaptálni valamit, hogy a filmnyelvi eszközöket teljesen elhagyták, nem töltötték fel értelmesen a képregényben jótékonyan kimaradt részeket, és kaotikus, értelmetlen epizódokat gyártottak, melyekből teljes egészében hiányzott bármilyen lélek vagy kreativitás.
A sorozat tempója olyan gyors, hogy a spirálos horror dolgok megjelenése teljesen hétköznapi elemmé válik. Nem volt az egymástól független sztoriknak íve vagy feszültsége, a dialógusokat egy hatéves írta, ami nem meglepő, mert a rajzi stílus is ezt a szintet képvis... több»
Posztapokaliptikus Antikrisztus Azt a mindenit, ez aztán egy brutális sátáni népi horror volt! Rég láttam ilyen velős filmet, mely meglepően keveset mesél, mégis erős szimbolizmussal operál, és nem határolódik el pár kimondottan erőszakos pillanattól, de még így is egy remek lezárást ad történetének.
A sztori szerint a társadalom a némaságot választotta az Ítélet napja után, és elkeseredetten várják a megváltót egy posztkeresztényi világban. Egy torz krisztusi vallás követőit látjuk, akik Azraelt és barátját üldözik, felajánlják őket az erdőben leselkedő démoni pokolfajzatoknak, akik a vér szagát követik vakon.
De ez több, mint még egy posztapokaliptikus zombi film kisközösségekkel, bár főszereplőnk hihetetlen elkeseredet... több»
Farkasordítóan oké Teljesen átlagos, szórakoztató akcióvígjáték ez két remek veterán színésszel, akik dinamikája ugyanolyan jó, mint az Ocean's Elevenben. Jó tempó, közepes csavarok, enyhén izgalmas történet, nem túl mély, nem elgondolkodtató, amolyan nyárzáró film, amihez érdemes kikapcsolni a porszívót. Lényeg, hogy ez egy karaktermotivált sztori, nem az akcióról szól. A sztori lényegében egy hatalmas buddy-cop dráma, melyben hőseink csöbörből vödörbe csöppennek. Tipikus karakterek látunk, egy újoncosabb csávó és egy kiöregedett profi folyamatosan egymásra próbál licitálni, miközben egyre jobban megismerik egymást. Tipikus filmes történetmesélés, de mégis a két színész játéka és kémiája megemeli az egészet. ... több»
Corporate paródia Ezek a Deadpool filmek nagyjából ugyanolyanok, mint a filmek, amiket kritizálnak. Fárasztóak... És most keverték az alkoholt, és behozták ezt a multiverzumos borzalmat, mely konzekvencia-mentessé tesz minden történetet, és sikeresen aláásta a szuperhősfilmek paródiáját is, ami ahelyett, hogy kifordította volna ezt a franchise újraélesztő kulturális szemetet, csak még jobban megtámogatta azt.
Az egész film totál súlytalan és kevés. Zöld háttérből zöld háttérbe megyünk gyenge cameokkal és nem túl értelmes sztorival, ami ugyanazokat a klisés szuperhős elemeket emeli be, mint majdnem minden Marvel és DC silányság. Az upbeat zenére gyilkolászás már unalmas nagyon. Ezek a szuperhős dolgok nem a k... több»
Pukipoénok Fuh, mi volt ez a film??? Tudom, más kritikák nagyon lehúzták, de én nagyon jól szórakoztam rajta. Egy borzasztó alkotás, az tény, de pont kellően gusztustalan és feszültséggel teli, mégis viccesen alpári, hogy nagyokat röhöghessek rajta. Egy enyhén szimbolikus film ez, ami semennyire sem veszi magát komolyan, és nem szabad horrornak vagy családi drámának tekinteni.
Tényleg elég fura A24 film ez, de azt nem mondanám, hogy a legrosszabb lenne, mert nem unalmas; vagy borzasztóan lassú, vagy túl művészi. Teljesen nézhető, csak annyira alpári és gyomorforgató, hogy nem biztos, hogy jó ötlet vacsora után hozzálátni. Rengeteg a puki, kaki, pisi jellegű jelenet, ahol inkább máshova nézne az ember.... több»
Meglepően amatőr Bevallom, a VHS szériát amolyan komforthorrorként kezeltem, mindig volt 2-3 jó sztori az antológia filmek között. Ezúttal mindegyik kisfilm vagy gyenge, vagy kimondottan rossz volt, és felvételtechnika vagy történetmesélés tekintetében mintha visszafejlődött volna a széria. Amatőr színészek, szanaszét rángatott kamerák, sötét és pixeles felvételek, ahol semmi sem látszik, keverve a legklisésebb horrorelemekkel, nagyjából erről szólt ez a film. A legkevésbé sem tudom ajánlani.
Még azt sem tudom mondani, hogy tekerd át a filmek egy részét, vagy csak bizonyos rövidfilmeket nézz meg, mert sajnos nincs kimagasló történet egyikben sem, a legtöbb még csak egy jó ötletet sem tud felmutatni. Rendőrök... több»
Pacsi! Gyenge ijesztések még gyengébb színészekkel. A film minden horrorklisét megpróbált elsütni, de már képtelen volt tartalommal feltölteni a millió jumpscare közti időt.
A film egyedüli pozitívuma, hogy egész jól indult. Kicsit a Creephez hasonló sztorival kezdtünk, ahol egész szépen nőtt a feszültség. Ám ez nem tartott soká, hamar a legtipikusabb horrorsztoriba csöppenünk, ahol egy fiatal pár egy hatalmas házban szép lassan valami démoni erő rabjává válik.
Szinte csak jumpscarekből táplálkozik a film, de azokból is csak a rosszabb fajta van, ahol konkrétan nem is ijesztő, amit látunk, csak bedobtak egy horror hangeffektet egy random képre, mert az utolsó öt percben nem történt semmi. Arról n... több»
Rajzolt valóság A The Peasants egy gyönyörűen prezentált dráma, a közösségek radikalizálódásról, a szexizmusról, a családi dinamikákról és a pénz hatalmáról. Ezeket a témaköröket nem szájbarágósan vagy izzadságszagúan, hanem romantikus köntösben, érzéki képsorokkal ismerjük meg. Nincs az az érzet, hogy közhelyek egymásutániságát nézzük, vagy klisés figurák beszélgetéseit hallgatjuk, a film elég naturalista, és ezt remekül komplementálja a kézzel festett látványvilága, amin ha jól sejtem, öt évig dolgoztak.
Az első dolog, amivel ez a film kitűnik, az a stílus, de nem csak emiatt kiváló a film. Érdekes szituációkon és rétegelt karaktereken át ismerjük meg a századforduló során kialakult történetet, melynek kö... több»
Bizarr hangok A Cuckoo egy érdekes thriller egész jó horrorelemekkel. Azon ritka horrorfilmek egyike, ami egy eredeti alapötletet visz egy érdekes irányba. A film főszereplője szintén egy érdekes karakter, nem az a fajta figura, akit ilyen jellegű filmekben látni szoktunk. A sztori egyedüli hátulütője a tempója, a film első felében nagyon minimális dolog történik, a feszültség is csak nagyon gyengén épül, majd a rendező bedobja első csavarát, egyszerre megnő a feszültség, de olyannyira, hogy majdnem egy akciófilmmé válik ez a horror.
Lényeg a lényeg, a Cuckoo egy remek Neon-film, ami nem megy el túl művészkedős irányba, és nem untatja a nézőket hosszan kinyújtott jelenetekkel, ahol nem sok történik. Telje... több»
Remek látvány, katasztrófa szkript Az Adult Swim új sorozata tökéletesen megmozgatja az eredeti képregény rajzait. A karakterek mimikája, mozgása és beállítások nagyon szépen működnek az fura csigavonalakkal, az animáció új dimenziókba emeli a történetet. Azonban, a dialógusok borzasztóak, minden túl van magyarázva, és nincs idő vagy tér a horrorelemeket felfogni vagy kibontani, mert az egész epizód tempója túl gyors.
A sorozat tényleg szinte egy az egyben követői a mangát (amit amúgy nagyon tudok ajánlani, akkor is, ha nem olvasol ilyesmit), számos beállítás direkt onnan jött. Azonban, ami a mangában működik, egy animált epizódban már nem feltétlen az igazi. A történet első dialógusában már fura dolgokról beszélnek karaktere... több»
Fanfictionnek sem Fuh, ez fájdalmas volt. Egy epizódot tudtam csak végignézni, de azt is csak azért, mert nagyon bírom a Blade Runner világát, azonban a sorozat azt hiszi, a filmek hangulata kimerül abban, hogy „komor cyberpunk város”. Lényegében az egész egy Blender animáció 2009-ből, csak fogalmam sincs, hogy kapta meg a Blade Runner brandet.
A látványvilág nem az igazi, a karaktermodellek kimondottan csúnyák és alacsony minőségűek, mintha valami korai Final Fantasy trailert néznénk. Arcmimikák és VO is hasonlóan gagyi. Teljes mértékben hiányzik a filmes világítás vagy komplex shaderhasználat, minden bőr úgy néz ki, mint valami műanyag figura. Az animáció szintén vegyes, általában középszerű, kivéve a pár j... több»
Underworld: Selejt Nem hittem volna, hogy lesz lentebb, de a Blood Warsnak sikerült. Valahogy egy élvezhetetlen, több szinten bugyuta és gagyi filmet kaptunk, ami semmi érdekeset sem csinált a zsáner mitológiájával, azon túl, hogy az ezerszer látott vámpír vs. vérfarkas konfliktust újra elénk tolta, miközben teljesen elfelejtette a korábbi filmek történéseit.
Emlékszel, hogy a korábbi filmben egy fontos elem volt, hogy az emberek kinyírták az összes vámpírt és vérfarkast, és hőseinknek bujkálni kell? Mindegy, mert ez a film totál félredobta ezt, és a vámpírok újra az elit tagjai, emberek nincsenek is a sztoriban. A vérfarkasoknak egy új vezérük van, Markus, aki ok nélkül annyira rá van fixálódva a vámpírok kin... több»
Takarítós film A Jackpot egy nyári „kapcsold ki az agyad” film. Olyan Amazon Prime-alkotás, amit már akkor elfelejtesz, amikor nézed, amelynek vannak szórakoztató pillanatai és vicceskedni próbáló figurái, de nincs nagyon mondanivalója, akciója huszadrangú, és meg sem próbál érdekes vagy meglepő lenni. Túltolt karakterei lehelnek csak életed klisékkel zsúfolt történetébe, szórakoztató volt nézni hőseink csöbörből vödörbe eséseit és a jeleneteken belüli dinamikáját.
A közeljövő Los Angelesében járunk, amely szinte pontosan megegyezik a jelennel. Egy kisebb különbséggel, minden évben egy lottó kerül megrendezésre, melyben a nyertest az egész város megpróbálja megölni (hogy a film izgalmasabb legyen, csak kéz... több»
Tükör által élesen Apró dolgok miatt, de az Oculus szerintem eggyel jobb volt, mint az átlag horrorfilm. A történet nem komplikált, akad egy ijesztő tükör, ami mindenféle behatással van emberekre, ferdíti a valóságot, és egyre gonoszabb dolgokra készteti őket. A sztori pedig egy testvérpárt követ, ahogy megpróbálják megérteni és bebizonyítani, hogy ez nem egy átlagos tárgy.
Egy egyszerű történetet látunk, amit remek filmnyelvi eszközökkel tálal Mike Flanagan. Még nem annyira kifinomult vagy érzéki, mint a későbbi munkái, és nem is annyira csavaros vagy okos, de egy teljesen élvezhető, egyszer nézős horrort mutat be. A testvértpárnak múltja van a tükörrel, gyerekkorukban emiatt lettek árvák, a film pedig a gyer... több»
Helyzetfelismerésből jeles Ez egy ütős Jack Reacher-jellegű akcióthriller. Egy teljes mértékben karaktermotivált sztori egy remek főszereplővel és szórakoztató ellenlábasokkal a jól ismert kisvárosi Amerikában. Lényegében egy detektívsztori, melyben főszereplőnknek folyamatosan a helyi rendőrség eszén kell túljárnia, ahogy egyre jobban bonyolódik a cselekmény. Az akció kiváló, pedig nincs is sok belőle, a film inkább a feszültséget építi sokáig, hogy aztán erős jelenetekkel ajándékozza meg a nézőket.
Kicsit üdítő annyi szenny között végre egy jó egyszemélyes hadsereg filmet találni, ami nem végtelen, unalmas hentelést vagy egy mindent túlélő, legyőzhetetlen harcost mutat be, aki ugyanazt a pár arctalan katonát püföli ... több»
The Ugly Games Runner: Divergent 2016 hívott, hogy visszakéri a tini-disztópiáját. Az Uglies megjött, és fontos kérdéseket boncolgat olyan felszínesen, mint egy Instagram-idézet a naplementéről. Hasonlóan az összes többi YA-sztorihoz, itt is a társadalom jövője a tét, mely természetesen egy 16 éves kislány kezében van, aki nem tudja eldönteni két csávó közül, melyik jön be jobban neki. Van itt minden, amit már láttál ezerszer: Egyetlen fehérbe öltözött főgonosz, aki az egész társadalmat alakítja, egyedül egy szobából. Futurisztikus rendőrség, két társadalom, egy gazdag és fejlett és a hippik, akik ezt le akarják rombolni. A történet gimmickje a szépség és tökéletesség mibenléte, egy olyan témakör, amit az alkotók meg sem pr... több»
58 Tears of Steel (2012)
Emlékszem, ez volt talán az első nagyobb kaliberű, Blenderes 3D-s rövidfilm, ami anno körbejárta az internetet, és most teljesen véletlen újra belefutottam. Ez nem annyira egy történet, inkább egy tech demo, a technológia pedig már rég megelőzte ezt. A Terry Gilliames független filmes vizuál aranyos a maga módján, és mondjuk tényleg volt egy próbálkozás valami tartalmasabb dolog mesélésére, csak nem annyira sikerült. Szerintem azóta már jóval komplexebb, és sokkal időtállóbb filmek is készültek ebben a zsánerben, ezt már nem szükséges újra meglátogatni a nosztalgián túl.