A Holland nem tudja, mi akar lenni. Thriller, párkapcsolati dráma, kicsit humoros, kicsit ijesztő, kicsit altató. Ezt a sok mindent pedig képtelen ügyesen találni antipatikus főszereplői és kiszámítható sztorija miatt. A színészkedés és furcsa rendezői döntések jelentősen lehúzták a mozit, és nagyon azt sem tudom mondani, hogy egy jó sztori volt itt elrejtve, mert csak rengeteg más film elemei kavarognak benne cél nélkül.
Nicole Kidman alakítása nevetségesen rossz. Nem tudom, milyen rendezői utasítás vagy saját elgondolás miatt játszotta a szerepét úgy, mint egy színészkedni képtelen ember, de botoxtól tarkított, plasztikus arca valahogy mindig egy nem odaillő érzelmet mutatott. A történet szerint egy boldogtalan feleséget játszik, csakúgy, mint a pár hónapja megjelent Babygirlben.
Amerikai kertvárosi életmódjuk bizarr titkot sejtet, enyhén emlékeztetve a nézőket a Blue Velvet (1986) vagy a Vivarium (2019) cselekményére. Akad még kis Stepfordi feleségek (2004) és Mr. Brooks (2007) is elszórva a forgatókönyvben. A gond nem az, hogy más filmek történetét látjuk viszont, inkább ott a hiba, hogy a rendező ennek ellenére sem tudott egy izgalmas thrillert összehúzni, így a Holland jelentős részében az álom kerülgetett.
Főszereplőnk, Nancy eleinte azt hiszi, hogy a férje megcsalja, így a folyton vele flörtölő munkatársával akcióba lendül, és megpróbálja kideríteni az igazságot. Nancy szinte azonnal a legextrémebb megoldásban gondolkodik, bármiről is legyen szó, túl gyorsan felrúgja házasságát, és viselkedése instabil. Ügyetlen és szeleburdi munkatársával is hamar viszonyt kezdeményez. Kusza motivációik miatt kimondottan nehéz szorítani nekik, ami egy thriller esetében probléma.
Az álmosító bevezető után a film csavarja annyira kiszámíthatóvá válik, hogy azt hittem, dupla vagy tripla csavarokat tervez, de lezárása minden konklúziót vagy magyarázatot mellőzve érkezik, és elmarad bármiféle izgalmasabb dráma kialakulása. Az idilli környezet is kihasználatlan marad.
Rossz filmek esetében keresni szoktam legalább egy-két dolgot, ami tetszett. Itt ez kimerül a remek látványeffektekben. Akad pár kreatív álom-szekvencia, melyekben a családfő által épített terepasztal miniatűr világa keveredik a valósággal. Pár jelenet szépen játszik a mélységélességgel, és a kameraállások sokszor azt a hatást keltik, mintha nem filmet, hanem egy terepasztal karaktereit figyelnénk.
Emellett nem hittem volna, hogy pont pomerániai kutyák kerülnek horror szituációkba, de ha felkeltettem az érdeklődésedet, megnyugtatlak, nem érdemes csak ezért megnézni a filmet. Lehet gondolkozni, ez az egész valami nagy metafora-e az elnyomott feleségekre és az elszalasztott álmokra. Nancy karaktere menekülni próbál egy férfitól, mégis bármi rossz esetén egy másik férfit kérlel, hogy nyugtassa meg. Az átlagos életünk megtörése és a vágy valami többre és nagyobbra egy valós emberi dilemma, de ez nem az a történet, ami ezt okosan láttatta.
Hát láttál már thrillert életedben, viszonylag hamar ki fogod találni a filmet. Szomorú, hogy Mimi Cave a korábbi remek, Friss (2022) cimű drámája után ezt tudta összehozni, mert olyan, mintha maga sem tudta volna, mit akar mondani a filmmel. Minden kritikámban felbukkanó filmet jobban tudok ajánlani, mint a Hollandot.
43 Holland (2025)
A thriller középpontjában egy nő áll, aki azt gyanítja, hogy férje megcsalja, így ő maga is viszonyba boyonolódik mielőtt megismerné férje igazi, sötét, titkos életét. több»
Szereplők: Nicole Kidman, Gael García Bernal, Matthew Macfadyen, Jude Hill, Lennon Parham
