Else

Ez egy csodás kozmikus horror az egyik leghátborzongatóbb jövőképpel, amit az utóbbi időben láttam. A filmnek igencsak ingadozó tempója van, sokszor átmegy melankolikus vergődésbe, de az utolsó harmada tartalmaz pár igazán taszító elemet, olyasmit, amit más filmekben nem igazán találunk. Talán legjobban az Annihilationhöz tudnám hasonlítani, ott voltak ilyen creepy vizuálok és ott is ugyanazt a kilátástalanságot és embertelenséget éreztem. Ez egy hangulatfilm főleg, és sokkal hátborzongatóbb is lehetett volna, ha kicsit több pénz lett volna rá. Simán mehetett volna el szubsztensebb irányba, de visszafogott maradt. Az ablakba olvadt kutya hangja és látványa így is sokáig velem maradt. A film szerint valami furcsa dolog történik világunkkal. Emberek elkezdenek összeolvadni a környezetükkel, és mindenki tanácstalan, mit kéne csinálni. A kormány visszarendeli a népet a lakásokba, és zárlatot hirdet. Főszereplőink egy alkalmi kapcsolat miatt maradnak együtt. Személyiségük és hozzáállásuk nem egyezik mindig, de ez végül nem vezet túl sok drámához. A film közepe meglepően lapos, csak bizonytalanság van, a szomszédok szép lassan felszívódnak, valószínűleg beleolvadnak a falba. A kormány közben utasításokat küld, amiket majdnem lehetetlen végrehajtani. Szép lassan mindenki belátja, hogy ennek a szituációnak jó vége nem lehet sehogy, és valószínűleg ez fajunk vége. Mi lehet hátborzongatóbb egy ilyen felismerésnél?