Statham már a nyugdíjra gyűjt Jason Statham folytatja utazását az "átlagos csávó katonai múlttal szétver egy random maffiabandát, mert azok rosszak" zsánerben. Én nem tudom, David Ayer miért ebbe az irányba vitte a filmes karrierjét, mert volt egy pont, amikor még jó filmeket rendezett, de itt vagyunk.
A gond tényleg az, hogy semmi érdekes, vagy bármilyen szinten szórakoztató nem került ezekbe a filmekbe. Nincs más, csak egy sztoikus Statham, aki egy kb. másfél oldalas forgatókönyvvel jelenetről jelenetre mászkál, és lelövi a feketébe öltözött ellenséget. Néha még bedob egy egysorost is, de csak, ha jó napja van, vagy épp jó volt a catering a forgatáson.
Mondhatnám azt, hogy legalább az akció jó, de az igazat megvallva ... több»
Videójátékfilm? Vannak filmek, amelyeknél elképzelni sem tudom, miért készültek, vagy kinek kellettek. Ez is ilyen. Elvileg valami random indie horror videojáték volt a film inspirációja, de a Steam store-t nézve elég más hangulatú filmet sikerült elénk tolni. Röviden: értékelhetetlen színészkedés és forgatókönyv, otromba effektek, melyek totál amatőr módon lettek kompozitálva, és egy történet, amely olyan klisés, hogy a rendező minden bizonnyal allergiás volt az eredeti ötletekre. A trailer egy elsőre izgalmas, pokoli látványt mutatott, és bevallom, csak emiatt nyomtam be a filmet, de sajnos nem igazán jött át ez a dolog. Csak otromba CGI volt, és Midjourney által generált helyszínek. Rengeteg beállítás a ... több»
Elnöki kegyelemdöfést érdemel A film olyan ostoba és közhelyekkel zsúfolt, hogy nosztalgiázva gondoltam vissza a White House Down és az Olympus Has Fallen filmekre. Ez lényegében annak a kettőnek a torz gyermeke, és a Die Hard nagybácsi nevelte fel, csak ezúttal az elnök Viola Davis, és az akció altató és sekélyes. Szóval a gonosz terroristák megint valahogy képesek voltak betörni az egyik legjobban védett eseményre szinte nulla problémával. A Secret Service, talán az egyik legjobb tudású és képességű személyvédelmi egység, origami szinten hullott el. Olyan idióta döntések sorozata következett, hogy nagyon nehéz volt bármit komolyan venni. Anthony Starr sem tudta ezt megmenteni, karaktere olyan semmilyen volt, hogy nehez... több»
Egy gyerek film Tudom, nem én vagyok a célcsoport, de ilyen filmeknél érzem igazán a korom. Pont, mint valamelyik Sonic mozinál, azt éreztem, hogy ez a fajta történetmesélés és karakterek nemcsak hogy utálatosak, irritálóak és gusztustalanok, de olyan szinten távol vannak mindentől, amit ízlésesnek látok, hogy szinte nem is tudom, mit kéne értékelnem itt. Olyan, mintha egy papagájkalitkát kéne pontoznom, úgy, hogy én magam sosem fogok benne lakni, és valószínűleg meg sem fogom kérdezni a papagájt, hogy neki jó-e ez. Ez a metafora nem ment sehová, ahogy ez a film sem. A két tucat író, aki ezen a selejten dolgozott, remélem, azért ki lett fizetve, hogy olyan szavakat hányjanak ki színészek, mint "bro-hemeth" ... több»
A24 sablon Ez a film a legalapvetőbb A24 mozi. Számos szektás, menekülős és gazdagokat kifigurázó filmet kever, de olyan felszínes és karaktermentes, hogy lezárása még azt a minimális feszültséget sem tudta feloldani, amivel a története dobálózott.
Nincs érdekes társadalomkritika, meglepő karakterdráma vagy kifordított celebvilág, a film teljesen semmilyen, és enyhén unalmas is. Misztikus elemei nem vezetnek sehová, kriptikus karakterei cél nélküli jelenetekben tengődnek, és főszereplője a karizma teljes hiányával folyik jelenetről jelenetre, szinte nulla ügynökséggel. Kicsit sem ajánlom a dolgot.
Igyál egy felest minden klisénél! Főszereplőnk, egy alsóbb osztálybeli, fiatal lány, meghívást kap egy sz... több»
Lassú indulás Nem ütött akkorát, mint a Scavengers Reign, sem látványban, sem történetben. Van némi misztikum meg furcsaság, de valami izgalmasabb alapszituáció erősebb lett volna talán. Remélem, nem tipikus közhelyekre épülnek majd a későbbi epizódok. Kicsit többet vártam.
Élő szövet az alaprajzon A Cassandra a német Netflixtől érkezett hozzánk, az új thrillersorozat egy izgalmas alapszituációt és fejfájást okozó karaktereket sorakoztat fel. Ha szeretsz horrorfilmek közben a szereplőkre ordítani a kanapéról, akkor ez az ideális tartalom. Azonban a történet olyan lazán kezel mély családi traumákat, hogy bizonytalan vagyok, mit akartak mondani a készítők ezzel a történettel, olyannyira katarzismentesre sikerült a széria lezárása.
Ez nem jelenti azt, hogy az oda vezető út ne lenne enyhén érdekes, vagy véletlenszerű csavarokban gazdag. Készülj fel arra, hogy sokszor kérdezd magadtól, hogy miért nem tudták hőseink két epizóddal korábban baltával lekapcsolni a túl intelligens asszisztensük... több»
Egy majom bolygója Elég meglepő film ez. Egy teljesen átlagos biopic lenne egy számomra nem túl ismert vagy szeretett énekes elég tipikus celeb életéről. De... De... A film ezt a karaktert egy majomra cserélte le, amitől meglepően érdekes lett az egész mozi. Bevallom, lehet, szakmai ártalom, de olyan komplikált és fantasztikus szekvenciák vannak a filmben, hogy teljesen leesett az állam, hogy valaki ilyen menő filmet rakott össze, pedig mehetett volna egy sokkal olcsóbb és egyszerűbb irányba.
Nem tudom elégszer kihangsúlyozni: majdnem minden jelenetben egy fotórealisztikus, CGI majom színészkedik és ad le emberi érzelmeket, a film pedig erre rákontráz grandiózus és látványos jelenetekkel, komplikált kompozíció... több»
Light Souls Hát, ez egy Dark Souls film akart volna lenni. És igazából szépen bebizonyítja, miért nem működik a Dark Souls filmként. Aki nem tudja, miről beszélek, ez a mozi lényegében egy dark fantasy tipikus klisékkel és random középkori elemekkel. Hős útja modell, gótikus dolgok egyvelege, démonok, kriptikus, semmitmondó monológok és sok lihegés.
A Knight's War legnagyobb hibája, hogy amatőr színészeit és effektjeit nagyon mély vízbe dobta, és sztoikus nézéssel és mesterkélt, álprózai monológokkal egyszerűen halál unalmas történetet mesél el. A dialógus jelenetek kb. fele teljesen redundáns és élvezhetetlen. Főszereplőnk játéka kényelmetlenül gagyi, jobban illene valami kortárs történetbe.
Vicces, m... több»
Makettvilág A Holland nem tudja, mi akar lenni. Thriller, párkapcsolati dráma, kicsit humoros, kicsit ijesztő, kicsit altató. Ezt a sok mindent pedig képtelen ügyesen találni antipatikus főszereplői és kiszámítható sztorija miatt. A színészkedés és furcsa rendezői döntések jelentősen lehúzták a mozit, és nagyon azt sem tudom mondani, hogy egy jó sztori volt itt elrejtve, mert csak rengeteg más film elemei kavarognak benne cél nélkül.
Nicole Kidman alakítása nevetségesen rossz. Nem tudom, milyen rendezői utasítás vagy saját elgondolás miatt játszotta a szerepét úgy, mint egy színészkedni képtelen ember, de botoxtól tarkított, plasztikus arca valahogy mindig egy nem odaillő érzelmet mutatott. A történet s... több»
Fehér házi gyilkosságok A Rezidencia egy laza, vicceskedő detektív sorozat, mely nyolc epizódon keresztül egyetlen gyilkosság körül forog. Narratívája kissé elnyújtott, és a humora erőltetett, de mégis képes volt egészen zárásáig fenntartani a feszültséget, igaz, ehhez annyi csavart halmozott egymásra, hogy azt bármelyik politikai botrány megirigyelhetné. Hangulata és látványvilága a legfőbb erőssége, bár a zsáner kliséit szinte mind megtaláljuk, a bűntény komplikációja elég izgalmat tartogat, hogy egészen az utolsó epizódig bárkire lehet gyanakodni.
A sorozat alapszituációja kiváló, a Fehér Ház ünnepi vacsoráján holtan találják a személyzet vezetőjét. Rengeteg vendég, alkalmazott és politikus a potenciális gyanús... több»
Bevándorló horror Ez aztán rendesen hatásos volt. Sok horrorelem kavarodik a filmben. Párat ismerhettünk már hasonló filmekből, de voltak új ijesztések és szekvenciák is, és a feszültség elég magasra emelkedik a film végére. Bár az első fele kimondottan lassú, és nem is annyira horrorhatású, a film szépen építkezik, karakterei érdekesek, én lepődtem meg a legjobban, amikor a semmiből egyszer csak átment egy elég hátborzongató sztoriba, amely nem működött volna, ha nincs a hosszas bevezető.
Egy fülöp-szigeteki szobalány, Joy állást kap egy gazdag arisztokrata nőtől, akinek az öntudatlan nagybátyját kell felügyelnie, és a házat rendben tartania. Joy a lányával, Grace-szel beköltözik a házba, ám titokban kell ta... több»
Kiszervezett munkamorál Emlékszünk még a Különválásra? Három éve jött ki az első évad, és most kaptuk a folytatást, mely új távlatokat nyitott a széria misztikus világába. Gyönyörűen felvett epizódjai izgalmasan keverik a karakterdrámát a furcsaságokkal, és számos kérdés talál meglepő válaszokra, miközben iszonyatos tempóval haladunk előre.
A sorozat eltérő történetei túlnőtték az epizódokat, a szerteágazó mitológia és absztrakt elemek érezhetően csak a stílus és hangulat kedvéért kerültek a történetbe, és nem feltétlen lesz rájuk igazi magyarázat. Bár majdnem végig izgalmas maradt, az évad nem tudta minden szálát katartikusan elvarrni, de lezárása ismét csavar a világon, így reménykedhetünk, hogy ezúttal nem kell... több»
Huh-nyadi Eggyel nézhetőbben indult a széria, mint gondoltam. Sikerült levetkőzni az Aranybulla borzasztó narratív struktúráját, és egy jó irányba elindulni a Hadik látványos harci jelenetei után. Az eredmény még mindig elég messze van a Trónok harcától, de legalább egy egyszer végigbambulható történetet kapunk, még akkor is, ha a cselekményt csak sekélyes közhelyek motiválják karakterek helyett. A történet kicsit sokat markol, rögtön az első epizód vagy három-négy külön szálat vezet fel, azonban mindegyiket csak nagyon minimális szinten találja el, így lényegében az az eredmény, hogy történelemkönyvből kivett figurákat kapunk, akik képtelenek valós szereplőkké válni, mert mintha nem is léteznének a s... több»
Egybites történet Sajnos ez messze túl bugyuta és klisés ahhoz, hogy érdekes legyen. Tipikus anime borzalmak, unalmas karakterek, és messze túl sok szabvány akció, ami nem motiválja a cselekményt, csak elnyújtja az időt két beszélgetés között.
Az Adult Swim rendesen mellényúlt ezzel, főleg, hogy idén már csináltak egy sokkal jobb egészségüggyel kapcsolatos sorozatot, a Common Side Effects szériát, ami sokkal okosabban mesélte el, mi lenne, ha egy tökéletes fájdalomcsillapító létrejönne. Itt meg sem próbál ezzel foglalkozni a forgatókönyv, helyette ezeket a milliószor látott, gyerekes figurákat kapjuk, akik valamiért a legtökéletesebbek a munkájukban.
A széria elég gyorsan Suicide Squad és Cowboy Bebop keveré... több»
Elnyomás és mosoly Magával ragadó film a brazíliai diktatúra hatásáról. Egy család szemszögéből ismerjük meg Rio de Janeiro hetvenes éveit, a történet központjában pedig egy családfő letartóztatása és eltűnése áll. Bár a rendező túlnyújtotta a narratívát, az anyukát alakító Fernanda Torres játéka annyi érzelmet kölcsönöz minden jelenetbe, hogy teljesen elfedi a film történetvezetési hibáit. Nem történelmi dokumentáció ez, sokkal inkább egy karakterközpontú dráma, melynek szereplői párhuzamba állíthatók akár a mi kis országunk múltjával is. A zsarnokság sajnos ismétli önmagát.
A film bevezetőjében a jómódú Paiva családot ismerjük meg. A strandtól egy köpésre él Rubens és Eunice fiatal gyermekeikkel. Az ország é... több»
Hagyjuk a nézőre a gondolkodást? A hetedik évad remek történeteket mutatott be, de ez az epizód katasztrófa ostoba volt. Mintha nem is Black Mirror lenne, hanem valami tucat Netflix sci-fi akciófilm, ahol mindenki folyamatosan a legrosszabb döntéseket hozta.
A USS Callister nem igényelt folytatást, nem egy olyan sztori volt, ami érdekesen tágult, vagy feltérképezetlen sztorit tartalmazott. Mégis kaptuk ezt. Annyi narratív lyuk, logikai bukfenc, véletlen ostobaság és hasonló technikai lehetetlenség volt benne, hogy nehezen tudtam komolyan venni.
A történet szerint emberek kerülnek egy MMO űr videójátékba.... Rögtön felmerül a kérdés, hol vannak tárolva. Milyen adatmennyiség kell az emberi elméhez? Az szereplők elkezdenek va... több»
Flow A film tartogatott pár nem várt furcsaságot. Nem egy gyerekfilm, nem csak egy visszaemlékezés vagy sima hangulatmozi pár cuki, enyhén antropomorf állattal. Meglepően komplex bibliai történetet tár elénk, egy olyat, amelynek részleteinek megértéséhez egy bibliai mitológia kutatóhoz kéne járnunk. Persze, ha mindezen átnézünk, akkor is egy enyhén szórakoztató, kicsit szomorkás sztorit kapunk pár állat kalandjairól, de ha tényleg csak ezt látod a filmben, lehet, ez a műfaj nem neked való.
A központi témakör számomra az empátia kérdéskörét boncolgatja. Főszereplőnk egy magának való macska, akinek világa feje tetejére áll, amikor egy természetellenes vízözön elmossa az otthonát. Korábban egyes egy... több»
Elsőre tökéletes Messze a legjobb évad a szériában. Mindhárom epizód fantasztikus, és másképp érdekes. Igen, néha kicsit sokkoló, néha kicsit absztrakt, néha kicsit undorító, de pont ez kellett, hogy emlékezetes legyen.
Tate gyerekek Az Adolescence meglepően kemény, hiteles és velős. Adott egy kis srác, akiről kiderült, hogy valamilyen okból megölte az iskolatársát. A rendőrség próbálja megérteni a szituációt, a szülők próbálják megérteni a gyereket. De ez nem egy whodunnit krimi. Itt nincs újabb csavar, újabb gyilkos, ez egy dráma egy borzasztó esetről, amit nem megfejteni, hanem megérteni kell.
Egy pillanatig sem éreztem mesterkéltnek vagy túldramatizáltnak, amiben nagyon segített az egysnittes felvétel technika és az autentikus dialógusok. Végre egy film, ami hihetően mutatta be a gyerekek online kultúráját, és hogy a felnőtteknek mennyire fogalmuk sincs a nebulók belső világáról, problémáiról vagy érzéseiről. A négy ... több»
62 A melós (2025)
Jason Statham folytatja utazását az "átlagos csávó katonai múlttal szétver egy random maffiabandát, mert azok rosszak" zsánerben. Én nem tudom, David Ayer miért ebbe az irányba vitte a filmes karrierjét, mert volt egy pont, amikor még jó filmeket rendezett, de itt vagyunk. A gond tényleg az, hogy semmi érdekes, vagy bármilyen szinten szórakoztató nem került ezekbe a filmekbe. Nincs más, csak egy sztoikus Statham, aki egy kb. másfél oldalas forgatókönyvvel jelenetről jelenetre mászkál, és lelövi a feketébe öltözött ellenséget. Néha még bedob egy egysorost is, de csak, ha jó napja van, vagy épp jó volt a catering a forgatáson. Mondhatnám azt, hogy legalább az akció jó, de az igazat megvallva ... több»