Brutális vállalás Monumentális film ez, legyen szó témájáról, karaktereiről és játékidejéről. Minden várakozásom ellenére nem egy unalmas, túlnyújtott művészfilmes alkotás lett, hanem egy drámai eposz az európai emigránsok amerikai életéről, a be nem teljesített vágyakról, valamint a hatalomról és ambíciókról. Sok témakör kavarog a filmben, de kap minden elég időt és teret, hogy kibontakozzon, talán túl sok időt is, ám semmi sem működött volna, ha nincs egy Adrian Brody jellegű, kicsit őrült, kicsit vagabond főszereplő, akinek minden mozzanatát kimondottan szórakoztató volt nézni. Igényel ez a sztori 3+ órát? Nem biztos, de megnézni megéri.
A film első fele lassabb. Itt ismerjünk meg karaktereinket, főhősünk,... több»
Szellem-operatőr Egész eredeti horrorfilm ez, ahol a szellem szemszögéből látjuk egy család tagjainak életét és viszonyát. Ez egy gimmick, és abból sem túl erős, hiszen kimondottan limitálja a történetmesélési lehetőségeket, mert minden beállítás ugyanúgy nagylátószögű optikával, szemmagasságból történik, mintha az operatőr a hülye haverod lenne, aki mindent is felvesz, miután megkapta az első kameráját.
Ugyanakkor ez az irány teret ad pár meglepően hátborzongató jelenetre, melyekben a család bizonyos tagjai mintha megéreznék a jelenlétet, és üres, de bizonytalan tekintetükkel felénk pislognának, ám ez annyira furcsa és creepy, hogy önkéntelenül is mozogni próbálunk. Mindenképp egy eredeti horrorötlet, ami ... több»
A család szentsége Az iráni teokrácia elnyomása, az ország története és ennek lecsapódása egy családra – ez a film központi szála. A francia finanszírozású film kendőzetlenül mutatja be a 2022-es teheráni állapotokat, miután a vallási rendőrség halálos sérüléseket okozott Mahsa Amininek, aki hidzsáb vagy fejet takaró fátyol nélkül mutatkozott nyilvánosan, amit az ország törvényei szigorúan tiltanak.
A film valós eseményekkel fut párhuzamosan, és főszereplői is belefolynak a tüntetésekbe, ám a film a családon keresztül inkább egy nagyon egyszerű metaforát akar mesélni. Azonban lassú tempója és gyenge végkifejlete miatt csak annak lesz újdonság, aki abszolút semmit sem tud Iránról. Európai szemmel teljesen szürr... több»
A szatellit és a bója násza A romantikus filmek nem tartoznak a kedvenc zsánereim közé, de ez meglepően jól volt összerakva, és jóval mélyebbre ment, mint gondoltam. Az egész történet lényegében csak két karakter dialógusából áll, ahogy egy emberek nélküli világban saját egzisztenciájukat hozzák létre. Sci-fi keret ellenére ez inkább egy romantikus dráma a... dobpergés... toxikus kapcsolatokról.
A kerettörténet egész romantikus: két robot kezd el beszélgetni évszázadokkal az emberiség pusztulása után. Ok nélkül, de megpróbálnak Instagram-celebek életéből inspirálódni, hogy az emberiség mint fogalom tovább éljen. A két gép bizonytalan abban, hogy ez miért jó nekik, mégis egy ideig szívesen részt vesznek a színjátékban. ... több»
Gyerekfilmalázás Miért csinálom ezt magammal? Tudtam előre, hogy egy lyukas szemeteszsákot sem ér a film, de meggyőztem magam, hogy talán most majd valami kreatív csapat ugrott erre a projektre, és egy kellemesen hentelős, nevetős, szórakoztató mozit hoznak össze. A Popeye's Revenge ugyanolyan borzalom, mint a tavalyi Micimackó-filmek. Hihetetlenül unalmas, és nevetségesen gagyi. Tudom, van egy erős húzóerő abban, hogy barátságos gyerekfilmeket kaszabolós vérengzéssé formálnak, de az a koncepció önmagában maximum egy rövidfilmre elég, egy egész estés mozihoz valami több kell. Az segített volna, ha színészeket tudtak volna találni, nem csak utcáról behúzott alakokat, akik a színjátszás bármilyen formájától ol... több»
We have Substance at home.... Átgondolatlan és véletlenszerű. A Graftedet kapjuk, ha a forgatókönyv első verziójából csinálunk filmet. Rengeteg potenciálisan érdekes ötlet volt itt elég velős látvánnyal, de a cselekmény majdnem értelmetlen, és az üzenet teljesen elveszik a film káoszában. Emellett sajnos a tempója meglepően lassú, sokszor már rég tudjuk, mit fog hősünk csinálni, emiatt a feszültség is nagyon minimális. Nem elég elborult a dolog, és minden érdekessége ellenére egyre unalmasabbá válik.
Nyilván könnyű a majdnem tökéletes Substance-hez hasonlítani, hisz az is a szépség és elfogadás témaköröket pedzegeti, de a Grafted közelébe sem ér, sem gondolatiság, sem vadság szinten, a színészkedés pedig szintén kissé er... több»
Szörnyes limonádé Romantikus akció-kalandfilm, mely furcsa módon a horrort találta el igazán. Van benne két attraktív színész, így ha ez elég a szerelmi szálhoz, akkor a film ebben remekel, bár szerintem a két karakter annyira keveset interaktál egymással, és szerelembe esésük olyan gyorsnak hat, hogy nem tűnik autentikusnak a kapcsolatuk. Emlékszel a borzasztóan hiteltelen táblás jelenetre a Love Actuallyből? Na, ezeknek az a teljes kapcsolatuk. Egyetlen montázs alatt ismerjük meg őket. Én értem, hogy mindketten attraktív Apple TV figurák, de a tavalyi Ghosted filmnél sem volt ennyi elég.
Szerencsére a The Gorge egy kicsivel többet ad ennél. A film közepe átmegy horrorba, ahogy szereplőink megismerik az álta... több»
Farkasanya A Nightbitch Amy Adams mozija. Ő áll a történet középpontjában, ő viszi el a narratív feszültséget érdekes helyekre, és az ő színészi játéka emeli meg a film nem túl komplikált történetét. Az előzetes nagyjából elmondja a cselekményt, az anyaság elhallgatott oldalát ismerjük meg, enyhe szürrealitással fűszerezve.
Természetesen mindenki kicsit máshogy fog reagálni a történetre; akinek ismerősebb ez az élethelyzet, valószínűleg jobban bele fogja tudni élni magát a filmben felvetődő dilemmákba és érzésekbe. A rendező olykor elég szájbarágósan tolja elénk az átadni kívánt üzenetét, mégis a főszereplő játéka és a film tempója szépen eteti a történetet.
Amy Adams névtelen karaktere egyedül tölti ... több»
Mindörökké időhúzás Ez a film kimondottan emlékeztett az éjszakás munkáimra, azok közben is végig az álommal küzdöttem. Ole Bornedal megpróbált egy komoly témát feldolgozni, de fogalma sem volt, hogyan kell ilyesmihez hozzálátni, így aztán rengeteg időhúzás után teljesen elengedte a narratív konzisztenciát és szereplőit. A film se nem mély családi dráma, se nem izgalmas thriller, és nekem úgy tűnt, a forgatáson senki sem tudta pontosan, milyen film készült, mert minden jelenet tónusa eltért.
Azt meg kell említeni, hogy ez a film a 1994-es Nightwatch folytatása, az ott felbukkanó színészek egy részével. Ez nem számít sokat, a harminc évvel később játszódó történet nem tudta okosan kihasználni elődje feszültségge... több»
Víz alatti meseklisék Hogyan lehet egy Witcher-sztori ennyire agresszíven középszerű? A történet minden része kiszámítható, és korábbi fantasy közhelyekre épít. Annyira nem eredeti az egész, hogy többször elfelejtettem, hogy Geraltot követjük, nem pedig valami huszadrangú anime pilot epizódot nézek. Egy pozitívum akad: a harcok szépen össze vannak rakva, már ha szeretted a hatalmas szaltókat.
Olyan, mintha a Netflix teljesen elfelejtette volna, hogy a Witcher világa pont azért volt érdekes és újszerű, mert több volt egy véres gyerekmesénél. Szereplői rétegelt figurák szürke motivációkkal és hibákkal. A történet több mint egy "Rómeó és Júlia/rasszizmus rossz" sztori, és nem inzultálta az olvasót/nézőt/játszót száj... több»
Bátortalanság Mindennapi szorongások a végletekig kitolva, ez a Sünvadászat összefoglalva. Egy meglepően rétegelt, és olykor szerethetően vicces, másszor kényelmetlen történet ez a kimondhatatlan feszélyekről. Az operaénekes tanuló, Bogi egy napját követjük, ahogy körülötte mindenki ferdíti a valóságot, miközben ő egyre mélyebbre zuhan látszólag megfoghatatlan problémák miatt, és a környezetéből senki sem érti meg. A film egy ritkán látott témát dolgoz fel meglepő pontossággal, mely a folyton aggodalmaskodókat fogja valószínűleg igazán megérinteni.
Bár év végi vizsgája van, Bogi délelőtt még unokatestvére kisgyermekeire vigyáz, és megpróbál az előadásán helyet találni vidékről feljövő barátjának és nagyap... több»
Föld alatti paradicsom Ez egy detektívsztori, ami elég hamar levetkőzi a gyilkos keresős aspektust, hogy inkább egy sci-fi-thriller legyen, ami folyamatosan ingadozik az izgalmas és kiszámítható között. Egy pozitívuma mindenképp van a sorozatnak: nem húzza az időt. Ha épp nem is történik valami karaktereinkkel, akkor egy másik szereplőt mutat be, és az ő szemszögéből láttatja a sztori valamelyik szálát.
Ez egész izgalmas, mert mi, mármint a nézők végig sötétben vagyunk tartva azzal kapcsolatban, hogy pontosan mi történt a Paradise világában, és mi vezetett oda, hogy 25 ezer ember egy föld alatti bunkerben éljen. Hupsz, ez az első epizód nagy csavarja, de mivel ilyen korán történik a sztoriban, ezt nem számítom sp... több»
Thai Cringe Tapintható cringe. Mike White egyszerűen tökélyre fejlesztette kényelmetlen és mesterkéltnek ható, de mégis autentikusan idegesítő és undorító karakterek létrehozását. Mindezt úgy, hogy a legátlagosabb beszélgetésekbe dobja őket, egy elsőre teljesen semmilyen luxusnyaraláson. Mégis, a feszültség érezhető végig, még akkor is, ha a karakterek csak buta témákról beszélgetnek. Annyi minden megnyílik ezekben a trécselésekben, tényleg nem kell grandiózus narratíva, ha valami, ami ilyen átlagos, ilyen hatásos tud lenni. Kíváncsian várom, mikor feszül túl a húr.
All hail Ratma! Csakúgy, mint az összes VHS filmnél, itt is ingadozik a minőség. Az ötből ismét csak két filmre mondanám azt, hogy jó volt, a többi a gyenge és a rossz kategóriát képviseli. A keretsztori nem túl értelmes, érezni, hogy későbbi VHS-ekben miért engedték el ezt a részét a dolognak. Egyszeri nézésre kiváló, ha csak a jó filmek érdekelnek, skippelj az utolsó kettőre.
Ugye a VHS alapkoncepciója, hogy a készítők kiválasztanak öt teljesen különböző rendezőt, akik saját ötletekkel pitchelhetnek. De lehet, egy kicsit jobban el kéne olvasni scripteket a producereknek, mielőtt pénzt adnak ezekre, mert két kisfilm még záró csavart is elfelejtett a történetébe tenni. Csak fura dolgok történnek, de még csa... több»
Outiem és Én Három év telt el, és a sorozat még mindig képes volt arra, hogy beszippantson és magával ragadjon. Fantasztikus látványvilág, egy tényleg misztikus és újszerű történet a new-weird kategóriából, átlagosnak ható, de szerethető karakterekkel, akik próbálják megérteni velünk együtt Ben Stiller agyszüleményét. Nagyon remélem, hogy az alkotók tudják, mit csinálnak, és nem egy Losttal állunk szemben ismét, ami minden epizódban új mitológiát gyártott magának. Ezek a sorozatok nagyon a misztikumon állnak vagy buknak, de úgy érzem, a Severance annyira specifikus elemeket mutat gyönyörű és kifinomult kameramunkájával, hogy biztos vagyok benne, van valami több itt, ami megfejtésre vár.
Diner thriller Lehet, nagyon más filmre számítottam, de valamiért azt hittem, egy slasher lesz, de a film lényegében egy dinerben játszódik majdnem végig, és sokkal inkább egy detektívsztori jellegű thriller, ahol a rendőrök szépen végigbeszélik mindenkivel a gyilkosságot, amíg meg nem találják a tettest. A gond az, hogy minden dialógus nagyon ostoba, és a színészek annyira túljátsszák a szerepeiket, hogy már inkább nevetséges a performansz, amit letolnak. Volt, hogy majdnem felröhögtem a sztereotípiákon. A történet megpróbált egy Tarantino-féle Hateful Eight jellegű mozi lenni, melyben a feszültség csupán néhány karakter között nő. Sajnos egyszerűen túl bugyuta és mesterkélt minden interakció. Mint kiderü... több»
Távoli érintés Meglepően magával ragadó sztori ez két párhuzamos életről, két idősíkban. Bár tipikusan az a film, ami simán elálmosított volna, végig érdekelt a történet, mert annyira hihető és emberi volt, még akkor is, ha pár klisé befigyel itt-ott. Ez a történet két idősíkban fut, így van idő az öreg Christopher lassabb és melankolikusabb sztorijából mindig visszaugrani a fiatal Christopher japán éttermi munkálkodásába. A film először Christopherről szól, aki régi szerelmét akarja újra megkeresni, miután orvosa arra biztatta, hogy zárja le életét. A narratív később átcsúszik Miko, az étterem főnöke lányának a sztorijába, mely meglepő módon mélyíti a filmet, és igazán szomorú irányba viszi a narratívát. ... több»
Közepes sztori izgalmas helyszínen Én őszintén nem értem a pozitív értékeléseket. Ez egy teljesen átlagos harcosfilm volt a legegyszerűbb, klisékre épülő sztorival, hihetetlen minimális karakterekkel. Messze a legjobb része Kawloon városrésznek és ökoszisztémájának bemutatása volt, és a film nagy része ki is használja a furcsa, klausztrofób és szétesés szélén álló helyszínét ügyesen komponált harci jelenetekhez, de az izgalmas és rétegelt sztori átmegy egy szuperhős moziba a film végére, és ez az irány messze érdektelenebb volt, mint egy emberközpontúbb történet az elmúlásról.
Kawloon városa egy valós helyszín volt, sötét, kábelekkel tarkított sikátoraiban drogbandák, prostituáltak és zűrös alakok kaptak helyet. Közbiztonság... több»
Lézer Johnny rémálma Vérbeli hazai történet remek figurákkal, kiváló tempóval és izgalmas látványvilággal. Csáki László több mint 15 éven keresztül készült filmje magával ragadó, vicces, és végre nem depresszív módon magyar, mégis hiteles és hihetetlen szórakoztató. Bár dokumentumfilm, olyan minőségi alkotás, hogy kenterbe ver nemzetközi produkciókat.
A Kék Pelikán pár haver MÁV jegyhamisító bizniszének rövid történetét ecseteli alig egy órában. A dokumentarista archívfilmek és animáció egyvelege, a két stílus remekül keveredik, és a történet atmoszférája kiváló. Nyilván ennél azért mélyebb a sztori, a magyar néplélek és kilencvenes évek zeitgeist kerül bemutatásra, a karakterek nem csak történetek, hanem megel... több»
Star Treket nyomokban sem tartalmaz Nehéz kitalálni, ez a sok zagyvaság milyen célt szolgált. A film olyan, mint egy fanfiction, ami kombinálja a Star Treket, a Guardians filmeket és a Mission Impossible-t, de valahogy mindegyiket rosszul csinálja, és leginkább csak a borzasztó Rebel Moon jutott eszembe róla.
Azonban nem a történet a legrosszabb az egészben, inkább ezek a tehetségtelen, középiskolai karácsonyi előadás szintjén színészkedő karakterek, akik szinte teljes egészében közhelyekből lettek összemosva. A film közel nézhetetlen a borzasztó dialógusok miatt, és inkább olyan, mint egy Horrora Akadva paródia a Star Trekről.
Hozzá kell tennem, hogy csak egy kicsit láttam a Discoveryből, lehet, aki nagyon követi azt a soroz... több»
68 A brutalista (2024)
Monumentális film ez, legyen szó témájáról, karaktereiről és játékidejéről. Minden várakozásom ellenére nem egy unalmas, túlnyújtott művészfilmes alkotás lett, hanem egy drámai eposz az európai emigránsok amerikai életéről, a be nem teljesített vágyakról, valamint a hatalomról és ambíciókról. Sok témakör kavarog a filmben, de kap minden elég időt és teret, hogy kibontakozzon, talán túl sok időt is, ám semmi sem működött volna, ha nincs egy Adrian Brody jellegű, kicsit őrült, kicsit vagabond főszereplő, akinek minden mozzanatát kimondottan szórakoztató volt nézni. Igényel ez a sztori 3+ órát? Nem biztos, de megnézni megéri. A film első fele lassabb. Itt ismerjünk meg karaktereinket, főhősünk,... több»