Elidegenítés

2025.08.04 20:32 kabel Olvasottság: <100x

0

Nyomasztó, komor, ennek a filmnek a világa lehozott az életről. Nem mindig működött, néha vesztett a lendületéből, de szinte misztikus története szépen ingadozott az elnyomó dráma és egyáltalán nem katartikus lövöldözés között. Kurosawa ismét a társadalmi dilemmák mélyére nyúl, és egy ember pszichéjébe megy bele kényelmetlen mélységekig. Itt nincs pozitív szereplő, mindenki a maga módján borzasztó, de ők ilyennek vagy világ tettei ilyené őket?

Főszereplőnk, Yoshii, egy reseller csávó, aki haszontalan vagy hamis termékeket ad el irracionálisan magas áron. Igazából mindegy neki, csak menjen el. Amikor előléptetnék valódi gyári munkájában, akkor azonnal felmond, nehogy bármi tényleges felelőssége legyen. És ez visszaköszön végig. Sosem vállal semmiért felelősséget, minden csak az események folyamata, ő csak egy elem. Még csak a pénz sem motiválja, inkább csak a pénzkeresés ténye. Barátnője materialista és utálatos, haverjai kihasználják, és hasonlóak hozzá. Ezt a világot teremtette. Közben szűkül a kör körülötte, régi vevői vérért kiáltanak.

A lassabb dráma szép lassan átalakul egy enyhén szürreális akcióba a film második felére, ami egy elég meglepő váltás. Yoshii segédje lép főszerepbe, de bizonytalan vagyok, ez egy valódi szereplő-e, vagy csak Yoshii egy manifesztációja. Ugyanígy, a barátnője vagy akár mindenki más, inkább metaforikus figura, Yoshii elméjének darabja, akik lelkéért küzdenek.

Van valami ebben a filmben, ami olyan furcsa, disszociációt okoz. Mint valami rémálom, a világépítés hideg és szűk. Kilátástalanság, láthatatlan terror. Egy hely, ahol tudod, hogy szereplőink nyerni nem tudnak. Mint az online világ, ahol mindenki távol áll egymástól, és csak egy-két egységes cél köti őket össze, ami még arra sem elég, hogy bármi kisebb dilemmánál összetartsanak. Nem ismerem Japánt, hogy kijelentsek olyanokat, hogy ez az ország néplelkét reprezentálná a rendező szerint. Kicsit bármelyik szubkultúrára ráhúzható ez, és ez az ijesztő.

Igen, van benne szeleburdiság, és néha kicsit lassú a film vagy céltalannak tűnik, és voltak furcsa filmnyelvi eszközök, amiket nem mindig értettem. Kurosawa szereti néha, ha karakterei direkt az arcunkba beszélnek, vagy kicsit túl kifejezően színészkednek. Ezeken mellett is egy kellemesen idegenítő dolog a Cloud. Megértem, miért próbálták Oscarra jelölni, de ahhoz talán túl rétegfilm.