Egy egyedülálló anya szerencsétlen események sorozata során előre nem látott útra téved, ahol olyan helyzetbe keveredik, amelyet soha nem gondolt volna, és egy közömbös világban a gyanú középpontjában találja… Több

FILMINFÓ
KULCSSZAVAK


71 A legutolsó csepp (2025)

71 A legutolsó csepp (2025)

71 A legutolsó csepp (2025)

71 A legutolsó csepp (2025)

71 A legutolsó csepp (2025)

71 A legutolsó csepp (2025)

71 A legutolsó csepp (2025)

71 A legutolsó csepp (2025)

71 A legutolsó csepp (2025)

71 A legutolsó csepp (2025)

71 A legutolsó csepp (2025)
Amerikai nyomorpornó. Egy nap alatt játszódó dráma egy nő legrosszabb napjáról, ahol minden félremegy, és minden rossz irányba csavarodik. Néha kicsit melodráma, néha kicsit klisés, néha annyira túltolt, hogy nehéz komolyan venni. Mégis, a színészek többnyire ügyesek, és szépen eladják az érzelmeket. Eget rengető sztorira vagy újszerű üzenetre nem érdemes számítani, de ami itt van, az egy okés történet, néha nem kell felfedezni a spanyol viaszt. Ugyanakkor ez egy kissé szájbarágós ábrázolása a témakörnek. Amivel megpróbálták megdobni, az a film végi csavar, ami őszintén szólva valahogy csökkentette a történet erejét, és igazából majdnem semmi szükség nem volt rá. A film elején már látod, hova fog ez kifutni, és a narratíva nem is ugrál el ettől a vonaltól. A vége felé kicsit túltolták a gonoszságot, és a modellkinézetű rendőrnőt még csak kicsit sem tudtam elhinni, olyan, mintha valami Vogue magazin címlapját dobták volna rendőrjelmezbe, műkörmökkel és teljes sminkben. Nem értem, mi volt az elképzelés ezzel. Egy közepes film, nagyon többet tényleg nem tudok mondani.
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Megmondom őszintén, egy ilyen témához nyúlni kell bátorság. Napjaink egyik pillanatát láthatjuk a filmen, amikor semmi nem jön össze, és szinte minden és mindenki ellenünk fordul. Szerintem a film jól dolgozza fel ezt a helyzetet, de túl is lépi azt.... Teljes kritika
Elhiszem, hogy sokan vannak azok, akiket érdemes érzékenyíteni a rasszista előítéletesség ügyében, de én szerintem már meghaladtam az a szintet, hogy 110 percig rágják a számba az afroamerikai nagy közös búbánatot, hogy megértsem végre. Hihetetlen didaktikus tanmese, melyben a szerencsétlen fekete nőt, aki a beteg gyerekét neveli, és napról napra élnek, sorban érik a megpróbáltatások, ráadásul egy rablás áldozata lesz olyan módon, hogy elkövetőként kerül gyanúba. Nagyon valószínűtlen az egésznek a lefolyása, olyan, mintha egy tizenkét éves írta volna.