Azokat a filmeket szeretem, amik inkább bekapcsolnak, mint kikapcsolnak.
Szeretek a karaktereken keresztül megismerni jellemrajzokat, sorsokat, belecsöppenni a történetükbe, hogy együttérezhetek, azonosulhatok velük, aggódhatok értük, szurkolhatok nekik, vonzódhatok hozzájuk. Szeretem, hogy a dolgok nem feketék vagy fehérek a világon, hogy van az éremnek másik oldala, szeretem a görbe tükröket. Szeretem megismerni a különböző nézőpontokat, felfedezni, hogy valahol mindenkinek megvan a maga igaza, mindenkit valamilyenné formált az élet, hibázik, elesik, bukdácsol, de hogy közben mégis van döntési lehetősége a jó oldalra állni, a jó ügyért tenni, hinni a jóban. A film adjon vigaszt, szellemi-lelki útravalót, tanítson valamire, formáljon.
Sosem írok negatív, lehúzó kritikát semmiről, ha valami annyira nem tetszik, vagy nem értem, miről szól, vagy nem nekem szól, nem tudok azonosulni stb. inkább csak nem foglalkozok vele, ignorálom, továbblépek.
Kedvenc műfajaim talán a dráma és a thriller, de minden más műfajban akadnak kedvenceim. Szeretem a pszichológiai, filozofikus, spirirtuális, vallásos, misztikus témákat. :)
83 Széttörve (2016)
Vigyázz, spoileres beszámoló! Az ilyen filmekre mondják, hogy "beteg", de valahogy vonzódom ezekhez, tele vannak nagyon is emberi, mély üzenetekkel. Öt-hat évvel ezelőtt láttam, most másodjára nézve is nagyot ütött, talán még nagyobbat. Az Elfeledve (Absentia) sorozat, amit most nézek, juttatta eszembe, hogy újra megnézzem, valahogy a hangulatáról. Kár, hogy ilyen műfajban nem szoktak jelölni, díjazni az Oscaron vagy a Golden Globeon, pedig James McAvoy simán megkaphatná a díjat mint legjobb férfi főszereplő, de Anya Taylor-Joy is szuperül hozta a karakterét, a történet, forgatókönyv eleve egyedi, hangulatos. A szörnnyé változás mint horrorisztikus elem már nyilván túlzásnak, a valóságtól jó... több»