Rólam

Azokat a filmeket szeretem, amik inkább bekapcsolnak, mint kikapcsolnak.

Szeretek a karaktereken keresztül megismerni jellemrajzokat, sorsokat, belecsöppenni a történetükbe, hogy együtt érezhetek, azonosulhatok velük, aggódhatok értük, szurkolhatok nekik, vonzódhatok hozzájuk. Szeretem, hogy a dolgok nem feketék vagy fehérek a világon, hogy van az éremnek másik oldala, szeretem a görbe tükröket. Szeretem megismerni a különböző nézőpontokat, felfedezni, hogy valahol mindenkinek megvan a maga igaza, mindenkit valamilyenné formált az élet, hibázik, elesik, bukdácsol, de hogy közben mégis van döntési lehetősége a jó oldalra állni, a jó ügyért tenni, hinni a jóban. A film adjon vigaszt, szellemi-lelki útravalót, tanítson valamire, formáljon.

Kedvenc műfajaim talán a dráma és a thriller, de minden más műfajban akadnak kedvenceim. Szeretem a pszichológiai, filozofikus, spirirtuális, vallásos, misztikus témákat. :)

78 To the Bone  (2017)

2025. 11. 19.
A film első felében kicsit tartottam attól, hogy ez is ilyen klisés, szirupos, tipikusan tiniknek való történet, némi drámával fűszerezve. Vigyázat, spoiler innentől! Ez a Luke gyerek első benyomásra kifejezetten taszító volt számomra a stílusa miatt, bosszankodtam, hogy ne már ez kelljen a csajnak (Ellen). Aztán az előítéleteimet igyekeztem eloszlatni, odafigyelni a történetre, a karakterek sorsára. A film második felében jöttek az igazán komoly jelenetek, monológok, párbeszédek, az érzelmek felszínre törése, kimondása a főszereplők részéről. Ellennél (addigra Eli) előkerültek dolgok a szüleivel, gyerekkorával kapcsolatban. Három számomra megrázó és fontos jelenetet emelnék ki, amelyek... több»
2025. 11. 18.
Nekem tetszett, végig izgultam, feszültségben tartott, együttéreztem karakterekkel. Már az első 15-20 perc sokkoló volt, annyira csőstül jött a baj a főszereplőre, hogy már kínzó volt nézni is, és felmerült bennem, hogy már igencsak filmes túlzásokba estek a készítők. Eleve szeretem ezt a pszichológiai dráma/thriller műfajt, sőt valamilyen szinten ki is vagyok ezekre éhezve. Szeretem a karaktereken és történeteken keresztül az emberi sorsokat, jellemrajzokat, nézőpontokat közelről megismerni, elemezni. Hogy a dolgok nem feketék-fehérek, hogy minden karakternek megvan a maga igaza, mindenkit valamilyenné tett az élet, mégis közben ott a szabad akarat, hogy (most sarkítok) jószívű, kedves, seg... több»

77 Megrepedve  (2019)

2025. 11. 18.
Végtelenül szomorú
Engem is magával ragadott a hangulata, és lehetett izgulni, feszültségben tartott. Spoiler innen: a lezuhanós jelenettől kezdve jó darabig azt hittem, hogy az apa (Ray) halt meg, az ő halála pillanatában játszódik a történet, hogy próbálja feldolgozni és jóvá tenni a bűneit, mulasztásait, hogy újra együtt lehet a kislányával, segíthet rajta, gondoskodhat róla, szeretheti. Később már kezdtem érteni, mire akar kifutni a film, hogy megzavarodott, vizionál egy alternatív valóságot, hogy így dolgozza fel a családja elvesztését, hogy újra együtt akar lenni velük, megmenteni őket. Volt bennem vágy, hogy bárcsak neki lenne igaza, hogy a kórház a bűnös, de ebben nem tudtam igazán hinni. Az ámokfutás... több»