Amikor a szív megszakad, a valóság széthasad

2026.03.30 23:50 geredani94 Olvasottság: <100x

4

A múltba történő időutazás ősi vágya az embernek, amely lehetőséget adhatna például arra, hogy megakadályozzunk egy tragédiát, egy szerettünk elvesztését, egy általunk elkövetett súlyos vétket meg nem történtté tegyünk vagy egy elszalasztott lehetőséget megragadhassunk. Nem csak nagy döntések, hanem olykor apró, jelentéktelennek tűnő lépések is hosszú távon megváltoztathatják az egész életünket, sőt, a velünk interakcióba lépők életét is. Képzeljük el, hogy naponta temérdek döntést hozunk, és minden egyes döntésből temérdek út nyílik, temérdek lehetséges jövőt, valóságot generálhatunk - ezt fejünkben, a gondolatainkban meg is tehetjük, nem kell hozzá időgép, és ez, ugye, időben visszafelé is működik, a “mi lett volna, ha” kezdetű mondatokkal.

Képzeljük el viszont azt, hogy egy tragikus esemény pillanatában, amibe beleszakad a szívünk, a szívünk hasadékából megszületik egy alternatív világ, amelyben úgy folytatódik a történetünk, ahogy azt szeretnénk, ahogy az a legideálisabb lenne számunkra. Vagy hogy a szomorú pillanatok mint rendszer-visszaállítási pontok az operációs rendszerben működnének, ahová egy gombnyomással bármikor visszamehetnénk. Ha nem is időgép, akkor maga a halál is lehetne egy visszaállító rendszer, amelyben - mint amikor álomból ébredünk - visszatérhetnénk az életünk egy bizonyos pontjára. Eszelős, igaz? Mindenesetre hiszek abban, hogy a halál nem a vég, mert nem lehet csak ennyi az élet, és hogy majd minden átélt igazságtalanság, veszteség értelmet nyer odaát.

Gondolatban, álomban, fantáziában nagyon is működik az időutazás, legyen szó felhőtlen nosztalgiázásról vagy nehéz gyászmunkáról. Egy veszteség, egy intenzív, fájdalmas kötődés valódi és jogos érzést jelent. A múlt újrajátszása, elemzése új felismerésekhez, megoldásokhoz vezethet, adhat megnyugvást, mint egy eredményesen elvégzett napi feladat, amit kipipálhatunk. Fontos, hogy keretezni kell, például: adok magamnak fél órát az “agyalásra”, utána viszont keresek elfoglaltságot, ami eltereli a figyelmemet. Az érzéseket nem szabad elfojtani vagy lehasítani, a gyászmunka része, hogy még kötődöm, de már elengedésben is vagyok. Nem szabad, hogy romba döntsön a letargia, a depresszió, az önvádaskodás, az önsanyargatás, hogy elveszítsem a kapcsolatomat önmagammal és a külvilággal, aztán elsorvadjak.

A Dark (Sötétség) című német sorozat páratlan élményt nyújt sci-fi és thriller műfajban és időutazás témában, és amellett, hogy komoly etikai kérdéseket vet fel, elmerül spirituális és filozófiai mélységekben. Egyedi hangulatot kölcsönöz a lassú folyása, ahogy a drámai szálakat lassan kibontja, hogy minden egyes karakternek fontos szerepe van, a legapróbb mozzanatnak is jelentősége van, ugyanakkor hordoz titkokat, homály fed bizonyos összefüggéseket. Az egyedi atmoszférához szerintem hozzájárul az is, hogy német gyártás, német nyelven néztem, egészen más hangulata van, mint a brit, amerikai, illetve angol-szász filmeknek, sorozatoknak.

Ebben a sorozatban is egyértelművé válik, amiről más filmek és a tudósok is beszélnek, hogy milyen lehetséges paradoxonok, katasztrófák történhetnek az időutazással; ha valamit épp helyre is hoznánk, azzal nagyobb galibákat is okozhatnánk, és ki tudja, a jövőbe való visszatéréssel mégis mi fog minket várni?

Az utolsó évad utolsó pár részében válik alapjaiban világossá a sok keszekuszaság, a karakterek céljai, motivációi, valamint derül fény a felettük álló mozgatórugóra, teremtő szándékra, a végső valóságra.

Vigyázz, innentől spoiler, cselekményleírás következik!

Egy súlyos, fel nem dolgozott veszteség, a meg nem szűnő fájdalom arra indította az órásmestert, hogy időgépet építsen, hogy megakadályozza azt a balesetet, amelyben a családja meghalt. Azonban balul sül el a kísérlet, az időgép indítása során a valóság széthasadt, ezzel két torz világot létrehozva, rengeteg borzalommal, zavarba ejtő anomáliával, paradoxonnal. Jó szándékból, szeretetből történt az időgép megalkotása, mégis sok gonoszság, bűn lett az ára.

A két torz világ szereplőiről és történetéről szól az egész sorozat, de csak a végén derül ki, hogy azok az eredendő világ melléktermékei, valamint, hogy nem csak időben lehet utazni, hanem világok között is. A két torz világ két főhőse, Martha és Jonas visszamegy az eredendő világba, hogy megakadályozzák a balesetet, így az órásmester családja megmenekül, az időgép nem épül meg, és a két torzszülött világ sem születik meg. A két fiatal ezzel saját magát is feláldozza, olyan szeretet által vezérelve, amely túlmutat a saját világukon, elér egészen az órásmester mindenséget átható, fájdalmas szeretetéig.