A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Nagy kár, hogy ezt a sorozatot nem lehet évadonként értékelni. Az első évad szinte tökéletes volt. Bár az első részek kicsit lassacskánt keltek életre, de aztán fel is gyorsultak, jöttek a változatos szereplők, az egybefonódások. Nem mondom, hogy tökéletesen értettem mindent, de követhető volt. Erre öt csillag. Aztán jött a második évad. Az sem volt rossz, bár volt itt-ott, ahol már belealudtam, de még itt is tudtam követni az eseményeket. Ez is tetszett, négy csillag. De aztán jött a harmadik évad. Kár, hogy mivel ez volt az utolsó, ez hagyott mély nyomot, nem jó értelemben. Unalmas volt, több helyett értelmetlen és követhetetlen. Ebben is voltak jó részek, mint pl. az, hogy az első évadban csak úgy megemlített női holttest a tóban nagy megdöbbenésre kiderült, hogy ki az. Már sokszor az agyamra ment az a sok bölcsesség, amivel próbáltak valamit is megmagyarázni, Jonas sokszor bamba tekintete (de legalább már itt kevesebbet lihegett ébredés után, mint a többi évadban), Martha arcán a seb néha bal, néha jobb oldalon való feltűnése, de egy nagyon ütős befejezésben nagyon reménykedtem. Azt se nagyon kaptam meg. Ez két csillag. Ez átlagban háromra jött ki, amit nagyon sajnálok, mert baromira jó lehetett volna, ha az első évad színvonala végig megmarad. De azért összességében egyáltalán nem volt rossz, nem bántam, hogy megnéztem.

A legszövevényesebb történetű időutazós sorozat, amit valaha láttam. Teljesen beszippantja a nézőt, már az első rész. A műhaj kedvelőinek kötelező darab. Elképesztően tömény a története, rengeteg apró mozzanattal, aminek a későbbiekben fontos szerepe... több» lesz. Nem is rémlik hasonló film, amely ilyen megközelítésben tálalná az idő témát. Különleges a hangulata, más mint a megszokott talán pont azért, mert nem az USA-ból jött. Sokak a Stranger Thingshez hasonlítják, nekem inkább a Csillagok között és az Időhurok jutott róla az eszembe. Az elején nagyon kell figyelni a nevekre, mert rengeteg szereplő van benne, továbbá minden részben újabb szereplők tűnnek fel, akiket ráadásul más idősíkban is megismerünk. Zseniális! Komplett családok a szerelők papa-mama-gyerekek egy misztikus sok-sok titokkal teli kisvárosban. Mindenkinek van valami takargatnivalója. Kezdetben zavart a német nyelv, de később megszoktam. Nem is rémlik, hogy nagyon néztem volna német sorozatot az évek során. Vannak benne visszatérő elemek, például a szobájában ágyában fekvő főszereplő srác a rémálmaival vagy a folyamatos lámpa villogás. Én annak külön örültem, hogy arra is figyeltek a készítők, hogy a különböző színészek, akik ugyanazt a karaktert játsszák tényleg hasonlítsanak egymásra. A főcímről is érdemes pár szót mondani, nagyon különleges ez a tükrözéses megoldás. Az alapzene is remek, nálam valamiért a Cápa zenéje jut róla eszembe. Az első évad után rengeteg megválaszolatlan kérdés maradt, bár sok minden ki is derült. A második évadra nagyon nehéz lesz megtartani ezt a színvonalat, hogy ne essenek át a ló túl oldalára és ne legyen túl erőltetett az egész. Egyszer még mindenképpen újranézem a sorozatot, más szemmel, úgy hogy már sok mindent tud az ember, hogy jobban összeálljon az egész és mindent megértsen az ember. Szerintem nem kell rá sokat várni és az amerikaiak elkészítik a saját verziójukat belőle.

Lenyűgözött. Már 2x megnéztem és még mindig tudnám nézni. Egy igen igényes sorozatról, német sorozatról van szó. Ami a bolondját járatja velünk. Minden részlet fontos minden kapcsolódik mindenhez és két nagy tézis között ingázik egy időutazó háttérre... több»l megspékelve. Az "eleve elrendelt jövő" és a "mi írjuk a sorsunkat " nagy kérdésére keresi a néző a választ. Ha kiugrasz a mosdóba két perc alatt olyan részletekről maradhatsz le hogy már nem is érted hogy mi is van. Ebben rejlik az ereje. Aki oda, meg vissza van az időutazós témáért annak kötelező darab. Egy hátránya van az pedig hogy 100 %-os figyelmet követel, szóval ez nem az a sorozat amit alapzajnak bekapcsolsz.

Az előzetes látványa és hangulata megragadott, ezért kíváncsian kezdtem bele a sorozatba. Az eleje még érdekesnek tűnt, de epizódról epizódra haladva már kényelmetlenül belassult a történet. Mintha a mátészalkai személyvonaton ültem volna, éreztem, hogy megyünk, csak azt nem, hogy haladunk. Közben ismerős jelenetek sora tárult elém, amelyeket más filmekben vagy sorozatokban valamikor láttam már. Egy kis Donnie Darko, némi Pillangóhatás, csipetnyi Az. És a Twin Peaks nyomasztó kisvárosi hangulata, a szélsőségesen groteszk figurák nélkül. Az első évad cselekménye egy izgalmas, kétórás filmbe is belefért volna. Viszont 10 epizódra széthúzva túlságosan sok volt a szemlélődő, semmitmondó jelenet, ami jelentősen befékezte a sztori haladását. A második évad létrejöttét a jövedelemszerzésen kívül nem tudom, mi más indokolta. A harmadik évadra aztán felgyorsul. Csak nem a cselekmény, hanem a színvonal zuhanása. Egy Nick Hornby regényben (Betoncsók) olvastam egyszer, hogy "ha egy gödörben van az ember, akkor hagyja abba az ásást" – megszívlelendő tanács. Ezen a ponton félbehagytam a sorozatot, és csak hosszú kihagyás után néztem végig. Utólag úgy érzem, hogy semmit sem vesztettem volna, ha kihagyom. Az egész szériára rátelepedett a 80-as, 90-es évek német családsorozatainak szelleme.

Remek kis sorozat, nagyon igényes megvalósításban. Kiváló a történet, csak ajánlani tudom.

A misztikus vonalat remekül hozza, mégis olyan földhöz ragadt. Érdekes az idő kérdése.

Na ez az a sorozat, amiről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni: összetett, szövevényes, igen bonyolult, de minden pillanatában átgondolt történet. Remek fényképezés és hangulat jellemzi, igazi profi munka. Már-már kibogozhatatlan családi viszonyok, időhurkok, párhuzamos dimenziók jellemzik, és aki nem ijed meg a kihívástól, hogy itt bizony figyelni kell, az szenzációsan fog szórakozni, azt garantálom.