Széttörve (2016)

M. Night Shyamalan beleásta magát a pszichológia és a széttöredezett személyiségek ingoványos területére, s a végeredmény szempontjából az az érzésem, hogy nem tudott jól kijönni belőle. Lehetséges, hogy túl nagy elvárásokkal ültem be a moziba, mert az első vélemények és a trailer alapján egy ütős, komoly, s talán katarzist okozó alkotást vártam. Mivel ezt nem kaptam meg, kicsit csalódottan távoztam. Ami pozitívum: James McAvoy játéka, bár hozzáteszem, ez egy rendkívül hálás szerep abból a szempontból, hogy a filmben megjelenő személyiségek nagyon eltúlzott tulajdonságokkal rendelkeztek. Mindezek mellett természetesen jól tudott működni főszereplőként, de nálam továbbra is a Mocsokban nyújt... több»

Zseniális alkotás és alakítás egyben. James McAvoy legjobb színészi produkciója ezidáig. Mindenkinek ajánlani tudom.

Tök egyedül az öregcsaj minek megy egy elhagyatott helyre??? Ez nagyon béna volt a filmben. A disszociatív identitászavar érdekes betegség, olvastam Billy Milligan könyveit. Szerintem az alkotó is.

Direkt eredeti nyelven néztem meg a filmet, mert már az előzetesek alapján ódákat lehetett hallani McAvoy alakításáról. Nem is okozott csalódást a skót színész, zseniálisan hozza a különböző énjeit. Sajnos maga a film azonban kicsit csalódás számomra, bár az alapötlet nagyon jó és a filmben elhangzott teória és érdekes. Azonban maga a történet az idő előrehaladtával egyet lép előre és kettőt helyben. Nem rossz a film, de jóval többet is ki lehetett volna hozni belőle. Az viszont jó hír, hogy Shyamalan tanult a hibáiból és a kiváló 'A látogatás' után nem tért vissza Az utolsó léghajlító és Föld után szerű szemetekhez.

Nem tetszett. Sokan írják, Shyamalan visszatért, van olyan jó ez mint korábbi munkája, stb stb. A misztikum királya soha nem is tűnt el, annyi történt hogy belekóstolt a popcorn műfajába, ahol nagyobb összegek repkednek, de az nem az ő stílusa volt. Épp ezért tavaly előtt újra olyan filmet csinált, amihez a legjobban ért: misztikus thrillert. A Látogatás sokkal jobb munkája mint ez, sokkal több cselekménnyel. Ott is volt üresjárat és fölös párbeszéd, no de nem annyi mint itt. Rizsa, rizsa, rizsa hátán, de egyik sem olyan érdekfeszítő hogy az embert lekösse. Cselekmény alig, a lány múltjára való kitekintés meg a pszichológus teljesen irreális hülyeségei pedig totál felesleges voltak. Néhol éreszhető Shyamalan egyedi stílusa és a végső Willises kitekintés a Sebezhetetlenre ügyes, no meg a hibbant csávó is egész jól játszik, de ez édeskevés. Egy ilyen jellegű téma brutalítás, vér és cselekmény nélküli ábrázolása olyan, mint a túrós tészta tejföl nélkül: semmilyen.