Rick Deckard

Csak a látványvilág jó benne
A Jurassic World-filmek nagyon különböző sikerességgel futottak a rajongóknál és az IMDb-n: a 2015-ös 6,9 pontig jutott (ez volt a legsikeresebb fejezet), a 2018-as (Bukott Birodalom) már csak 6,1 pontot kapott, a 2022-es Világuralom pedig mindössze 5,6 pontot. Ezek után nagyon vártuk, hogy folytatódik-e a csökkenő tendencia: nos, csökkenni éppen nem csökkent, de sajnos nem is nőtt, a 2025-ös Újjászületés ugyanis majdnem annyi pontot kapott (5,9), mint a Világuralom. A helyzet pedig az, hogy valóban nem érdemel többet. A legtöbb gond a szereplőkkel van: Scarlett Johansson, Jonathan Bailey és Rupert Friend valamint Mahershala Ali nem csak karakterüket illetően felépítetlenek, de személyes al... több»

Nem szabad kihagyni, moziban az igazi
Hihetetlen élmény volt ezt a filmet végignézni a moziban 197 percen keresztül. Kevés ennél látványosabb filmet láttam, és bevallom, nálam ezen a téren túlszárnyalta az első két részt is. Ami azt illeti, a sztori is összetettebb kicsit, hiszen nem csupán a na'vik és a katonák harcát láthatjuk, hanem egy emberekhez átálló törzset is, illetve a fiát elfogni akaró Quaritch ezredes (Stephen Lang) mesterkedésit, nem beszélve a tulkunok megmentéséről egy tengeri csata keretei között. Jó, hogy ennyi helyszínt kapunk, és hogy egy pillanatra sem unatkozunk. Kicsit jobban ki lehetett volna bontani az emberek oldalán lévő motivációkat, az ottani tisztek, katonák, vezetők gondolatait, hogy egyensúlyban l... több»

A végső üzenetet leszámítva hihető és érdekes történet (75%)
Az Érkezés teljes üzenetét és tanulságát szerintem csak nagyon kevesen értik. Én sem biztos, hogy közéjük tartozom. Az én értelmezésemben a Földre látogató idegenek (a heptapodok) egy kódrendszert vagyis nyelvet ajándékoznak az emberiségnek, mely arra alkalmas, hogy az emberiség lássa saját jövőjét. Azt hogy ez miként lehetséges, magam sem értem. Szerintem egy nyelv nem lehet alkalmas jövőlátásra, ám Denis Villeneuve mégis ezt akarja elhitetni velünk. Pontosabban az eredeti regény, melyből a film készült. Ted Chiang: Életed története című 1998-as kisregénye ugyanis az egész alapja. A történet tehát nem nagyon hihető, legalábbis számomra, ám a film mégsem rossz. Jó például az, ahogyan bemutat... több»

Egy sajátos jövőbeni társadalom, izgalmakkal
Az eredeti történet Veronica Roth chicagói írónő íróasztalán született meg 2012-ben. Olvastam a regényt, és engem azonnal megfogott a könyvben megrajzolt jövőbeni állam képe. A globális katasztrófát túlélő emberiség Chicago közelében egy kis kolóniában él, mégpedig csoportokra bontott társadalomban: önfeláldozók, barátságosak, bátrak, őszinték, műveltek leosztásban. Akadnak azonban néhányan, akik vagy mindbe passzolnak vagy egyikbe sem. Őket a rendszer kiveti magából és törvényen kívülivé válnak. A történet főhősnője, a csinos és fiatal Beatrica Prior (Shailene Woodley) szüleivel az önfeláldozók között él, de tesztjén az jön ki, hogy mindegyik kategóriába beleillik. Eltitkolja az eredményt... több»

Viccesen jópofa és még izgalmas is
Az első, ami eszembe jutott a film után: Aronofsky is tud ilyet csinálni? A második pedig: Austin Butler mégiscsak valódi színész? A Rajtakapva nem az évszázad filmje, de nekem bejött. Hivatalosan krimi, és ezúttal egyet is értek a besorolásával, mert tényleg az. Modern köntösben, itt-ott mozgalmasan, de valóban egy krimiről van szó. A legfőbb karakter Hank Thompson (Austin Butler) fura figura: önsajnálatba menekült pasas, aki régi-régi sportkarrierjét siratja, miközben beéri egy meglehetősen szimpla élettel. Adott egy lepukkant kégli, egy készséges barátnő és csaposállás, és ennyi. Aztán egy nap fenekestül felfordul még ez a minimalista kis élete is, amikor akaratlanul belekeveredik szomszé... több»