Rick Deckard

Csak a látványvilág jó benne
A Jurassic World-filmek nagyon különböző sikerességgel futottak a rajongóknál és az IMDb-n: a 2015-ös 6,9 pontig jutott (ez volt a legsikeresebb fejezet), a 2018-as (Bukott Birodalom) már csak 6,1 pontot kapott, a 2022-es Világuralom pedig mindössze 5,6 pontot. Ezek után nagyon vártuk, hogy folytatódik-e a csökkenő tendencia: nos, csökkenni éppen nem csökkent, de sajnos nem is nőtt, a 2025-ös Újjászületés ugyanis majdnem annyi pontot kapott (5,9), mint a Világuralom. A helyzet pedig az, hogy valóban nem érdemel többet. A legtöbb gond a szereplőkkel van: Scarlett Johansson, Jonathan Bailey és Rupert Friend valamint Mahershala Ali nem csak karakterüket illetően felépítetlenek, de személyes al... több»

Nem szabad kihagyni, moziban az igazi
Hihetetlen élmény volt ezt a filmet végignézni a moziban 197 percen keresztül. Kevés ennél látványosabb filmet láttam, és bevallom, nálam ezen a téren túlszárnyalta az első két részt is. Ami azt illeti, a sztori is összetettebb kicsit, hiszen nem csupán a na'vik és a katonák harcát láthatjuk, hanem egy emberekhez átálló törzset is, illetve a fiát elfogni akaró Quaritch ezredes (Stephen Lang) mesterkedésit, nem beszélve a tulkunok megmentéséről egy tengeri csata keretei között. Jó, hogy ennyi helyszínt kapunk, és hogy egy pillanatra sem unatkozunk. Kicsit jobban ki lehetett volna bontani az emberek oldalán lévő motivációkat, az ottani tisztek, katonák, vezetők gondolatait, hogy egyensúlyban l... több»

A végső üzenetet leszámítva hihető és érdekes történet (75%)
Az Érkezés teljes üzenetét és tanulságát szerintem csak nagyon kevesen értik. Én sem biztos, hogy közéjük tartozom. Az én értelmezésemben a Földre látogató idegenek (a heptapodok) egy kódrendszert vagyis nyelvet ajándékoznak az emberiségnek, mely arra alkalmas, hogy az emberiség lássa saját jövőjét. Azt hogy ez miként lehetséges, magam sem értem. Szerintem egy nyelv nem lehet alkalmas jövőlátásra, ám Denis Villeneuve mégis ezt akarja elhitetni velünk. Pontosabban az eredeti regény, melyből a film készült. Ted Chiang: Életed története című 1998-as kisregénye ugyanis az egész alapja. A történet tehát nem nagyon hihető, legalábbis számomra, ám a film mégsem rossz. Jó például az, ahogyan bemutat... több»

Egy sajátos jövőbeni társadalom, izgalmakkal
Az eredeti történet Veronica Roth chicagói írónő íróasztalán született meg 2012-ben. Olvastam a regényt, és engem azonnal megfogott a könyvben megrajzolt jövőbeni állam képe. A globális katasztrófát túlélő emberiség Chicago közelében egy kis kolóniában él, mégpedig csoportokra bontott társadalomban: önfeláldozók, barátságosak, bátrak, őszinték, műveltek leosztásban. Akadnak azonban néhányan, akik vagy mindbe passzolnak vagy egyikbe sem. Őket a rendszer kiveti magából és törvényen kívülivé válnak. A történet főhősnője, a csinos és fiatal Beatrica Prior (Shailene Woodley) szüleivel az önfeláldozók között él, de tesztjén az jön ki, hogy mindegyik kategóriába beleillik. Eltitkolja az eredményt... több»

Viccesen jópofa és még izgalmas is
Az első, ami eszembe jutott a film után: Aronofsky is tud ilyet csinálni? A második pedig: Austin Butler mégiscsak valódi színész? A Rajtakapva nem az évszázad filmje, de nekem bejött. Hivatalosan krimi, és ezúttal egyet is értek a besorolásával, mert tényleg az. Modern köntösben, itt-ott mozgalmasan, de valóban egy krimiről van szó. A legfőbb karakter Hank Thompson (Austin Butler) fura figura: önsajnálatba menekült pasas, aki régi-régi sportkarrierjét siratja, miközben beéri egy meglehetősen szimpla élettel. Adott egy lepukkant kégli, egy készséges barátnő és csaposállás, és ennyi. Aztán egy nap fenekestül felfordul még ez a minimalista kis élete is, amikor akaratlanul belekeveredik szomszé... több»

Elmarad a franchise legjobbjaitól
Megnéztem ezt a filmet még 2024 augusztusában a moziban, és azóta egyszer volt csak ingerenciám újra elővenni, de akkor is félbehagytam. Ez sokat elárul számomra arról, hogy ösztönösen milyennek tartom a Romulust. Pedig több filmet is újranéztem azóta, melyek akkortájt kerültek a mozikba, de Fede Alvarez kísérlete valahogy nem került közéjük. A Romulus ugyanis valahogy egy félrement dolog, noha jól indul: fiatalok egy csoportja el akarja hagyni az örökké sötétbe burkolózó LV-410 bolygó bányászkolóniáját, hogy a napfényes Yvagára utazzanak. Egy a bökkenő csak: a kiszemelt égitest túl messze van, így hibernálókamrákat kell lopniuk az utazáshoz. A kinézett űrállomás pedig, ahonnan a lopást ter... több»

Feledhetően közepes
Lehetett volna ez jó film, ha megtartják az eredeti nyomvonalat és a legfőbb karakterek a sziget lakói közül kikerülve harcba kezdenek a zombikkal. Csinálhattak volna egy jó kis ostromlós, küzdelmes turbó-akció-orgiát a szigetlakók kontra élőholtak között. Én vevő lettem volna valami ilyesmire. De ehelyett a Danny Boyle fémjelezte rendezés és az Alex Garland írta forgatókönyv is más utat választott: egy kamaszfiút helyezett a cselekmény középpontjába az édesanyjával, akik átugranak a szigetről a kontinensre, hogy ott megkeressenek egy orvost (amire az anyának van szüksége), miközben nyomukban liheg az egész zombisereg, élükön egy alfával. Közben találkoznak eltévedt katonával és egy szülésre... több»

Nagyon katyvasz sztori, gyenge kivitelben (50%)
Túl sok ebben a filmben a logikátlanság: ez volt vele a legfőbb bajom. Ott van mindjárt a tény, hogy egy olyan kormányellenes lázongó csoport ténykedésével kezdődik a cselekmény, mely a bevándorlók kiszabadítását célozza és egyben az amerikai vezetést kritizálja, amiért kegyetlenül bánik a migránsokkal és bezáratja, illetve visszatoloncolja őket. Ugyanakkor a csoport liberális-baloldali forradalmárokból áll, akik kábszereznek és vegyes kapcsolatokat folytatnak, mint főhőseink is: egy fekete nő és egy fehér férfi (Pefidia és Bob), alakítóik: Teyana Taylor és Leonardo DiCaprio. Aztán a nő, megcsalva párját, összefekszik az őket üldöző nenáci katonatiszttel, sőt, teherbe is esik tőle. (WTF??) U... több»

A legjobb filmek egyike
Megtörtént esetet dolgoz fel az Életrevalók, csak épp a valódi szereplők egyike nem fekete, hanem arab (algériai), másikuk meg nem francia, hanem olasz. A történet példaértékű: a nyaktól lefelé megbénult milliárdos férfi elveszíti minden életkedvét és már csak a megváltó halált várja, amikor felvesznek mellé egy olyan ápolót, aki nem elsősorban betegnek, hanem főleg embernek tekinti, aki nem szánja, hanem egyenrangúként kezeli. Nagyszerűek az alakítások és kitűnő a rendezés is. Omar Sy tökéletesen megtestesíti a vagány, de jó szívű bevándorlót, aki visszaadja Philippe (Francois Cluzet) életkedvét.

Megdöbbentő és valós alapú megmenekülési történet
Egészen elképesztő, hogy a Roman Polanki által rendezett Zongorista megtörtént eseményeket dolgoz fel, és a filmbeli történet főhőse, Wladyslaw Szpilman a valóságban is átélte mindazokat a borzalmakat, melyeket a dráma bemutat. Szpilman zsidó származású varsói zongoraművészként már a második világháborús német megszállása kezdetén (1939-ben) saját bőrén érezhette a nácik zsidó-ellenes intézkedéseit. Sárga csillagot kellett viselnie, majd a varsói gettóba kellett vonulnia családjával együtt. Történetében nagy fordulópontot jelentett, amikor családját haláltáborba vitték, ám őt megmentette egy őr, és innentől bujkálásra kényszerült mindig a halál árnyékában járva. A film végigkíséri Szpilman... több»

Ötlet, rendezés, látvány, alakítások, mind pipa
Christopher Nolan nagyon rámozdult az álom az álomban dologra, amikor elkészítette az Eredetet és megtalálta hozzá a lehető legjobb színészt is Leonardo DiCaprio személyében. Az Eredet nagyon erős film lett, melyen sokat lehet gondolkodni és még látványban is lenyűgöző.

A 2022-es év legjobb filmje volt
Annak idején, 1986-ban valóban nagyon népszerű film lett a Top Gun a vagány amerikai vadászgép pilótákkal. Sok-sok év után leporolták a témát és Joseph Kosinski elkészítette a Mavericket. Szerencsére képesek voltak újra értelmes történetet kreálni, sőt azt kell mondjam, reális lett a forgatókönyv. Az iráni katonai bázis elleni támadás valóban be is következett 2025. június 22-én Izrael kiprovokálására (atomlétesítményeket támadtak). Tom Cruise megdöbbentően jó formában van kora ellenére és Miles Teller is jó választás volt Goose fiának szerepére. A szerelmi szál a gyönyörű Jennifer Connelly részvételével csak ráadás.

Villeneuve nem érte utol Scottot
Denis Villeneuve nem tudott Ridley Scott nyomdokaiba lépni, csak kicsit megközelítette. Ebben az új feldolgozásban a középponti karakter K (Ryan Gosling) valójában maga is replikáns (Rick Deckard nem volt az), ami kissé alapból ejt a színvonalon nálam, ráadásul elhiszi, hogy emberi múltja van, amiről a film végére kiderül, hogy nem igaz. Látványban azért nem rossz, és az is jó, hogy újra felbukkan a jó öreg Harrison Ford is. A négy csillagot így is megérdemli.

Tarantino elemében (95%)
Quentin Tarantino számomra először ezzel a filmmel bizonyította hogy óriási rendező. A téma önmagában nem különösebben nagyívű, de a karakterek óriásiak. Kedvencem Vincent Vega figurája (John Travolta), aki sajnos meghal az egyik jelenetben, mégis óriási figura. A zenék is nagyon jók és persze a párbeszédek.

Az egyik legkülönlegesebb posztapokaliptikus film (95%)
A történet alapja Philip K. Dick 1968-as science fiction regénye, melynek eredeti címe: Do Androids Dream of Electric Sheep? (Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?) A sztoriból, mely a posztapokaliptikus jövőt ábrázolja droidokkal és fejvadászokkal, Ridley Scott rendezett 1982-ben zseniális filmet Blade Runner (Szárnyas fejvadász) címmel. A képi világ elvarázsoló, akárcsak Vangelis fantasztikus zenéje. A középpontban egy fejvadász áll, aki felsőbb utasításra egy adott replikáns-széria egyedeit kell, hogy felkutassa és kiiktassa.