Az

Jó kis egyben lévő film. Két dolog nem tetszett benne. Az egyik a bohóc szinkron hangja, valami hasonlót tudtam volna elképzelni, mint a 1990-es verzióban Tim Curry karakteresebb mélyebb hangját. A másik pedig a néhol eltúlzott animálások amik részben komikussá tették a filmet, mint inkább félelmetessé. Érdekesség, hogy látható a film egyik jelenetében "A nightmare on the elm street" felirat. Haza érek kapcsolgatom a tv-t és látom, hogy a Paramount channelen az 1990 es IT megy utána pedig a Rémálom az elm utcában. Illuminati comfirmed :D.

Horrornak kevés, de így is működik. Röviden tömören így tudnám összefoglalni az új AZ-t, amely természetesen ijesztőbbre sikeredett, mint a ’90-es eredeti, de úgy tűnik, sikerült megedződnünk abban a tekintetben, hogy egy horrorfilm nézése során mitől ijedünk meg, s mitől nem. Afelől nincs kétségem, hogy a Bill Skarsgard-féle Pennywise is egy ikonikus bohóc lesz az idők folyamán, akárcsak a Tim Curry-féle, de az új AZ nem ettől vált különlegessé számunkra. A filmet egyértelműen az ügyesen megírt gyerekkarakterek emelik az átlag horrorok fölé. Szinte mindegyik gyerekszereplőnek nagyszerű dumája van, de az én kedvencem egyértelműen Eddie, aki állandóan problémázik azon, hogy valami betegséget fog elkapni. Ezen kívül mindegyikük egy-egy személyiségtípust testesít meg, így ügyesen érte el King, hogy mindenki azonosulni tudjon valamelyikükkel. Az eredeti AZ rengeteg hibája ellenére, szintén ügyesen építette fel a gyerekkaraktereit, így örülök, hogy ezen a téren az új filmben sem kellett csalódnom. S itt érdemes kitérni a magyar szinkronra is, amely meglepően jól sikerül, ugyanis a film humoros részeit nem csekély részben a jó dialógusoknak köszönhetjük. De térjünk rá egy ilyen zsánerű alkotás lényegére: mennyire ijesztő az új bohóc, s hogyan fejlődött a film az eredetihez képest? Erre azt kell mondanom, hogy nem annyival ijesztőbb, mint amire számítottam. Én legalábbis egyetlen olyan jelenetet tudok megemlíteni, amely zsigeri szinten parás volt, illetve többször előfordul, hogy Pennywise egy-egy „hirtelen felbukkanása” kissé megugratja a nézőt a fotelben, de a legtöbbre azért fel vagyunk készülve. Az új film viszont ügyesebben kezeli a Georgie-féle történetet, kicsit nyíltabban belelátunk Beverly és az apja beteges kapcsolatába, Henry agressziójának a legfőbb okára is fény derül, valamint a „lebegés” motívumára is pontosabb magyarázatot kapunk, mint az előd esetében (sőt, a Warner az egész marketing kampányát a lebegésre és a vörös lufira építette fel, egyszerűen, de nagyszerűen). Az említett témák számomra felszínesen voltak érintve a Tim Curry-féle filmben, így egy újabb piros pont az új Az-nak. A legnagyobb problémám azonban magával a bohóccal van, aki számomra még mindig több esetben nevetséges, mint amennyi még beleférne egy jól sikerült és tényleg a zsigerekre ható horrorfilmbe. Aki azért vált jegyet a filmre, hogy közel két és fél órán keresztül féljen, az valószínűleg csalódni fog. Ettől függetlenül nem lett rossz az új AZ, csak a 18-as karika valahogy túlzásnak tűnik (az viszont biztos, hogy ha lesz rendezői változat, akkor nagyon kíváncsi leszek, mit vágtak ki a mozifilmből). Summázva: szórakoztatónak szórakoztató, ijesztőnek már kevésbé ijesztő Stephen King művének új feldolgozása, de azért bízom abban, hogy egy ilyen első rész után egy valamire való folytatás fog készülni, amely választ ad a mostani film nem csekély számú nyitott kérdésére. Az osztályzatomhoz pedig annyit fűznék hozzá, hogy a nagyszerű gyerekkaraktereknek köszönhetően mozdult el az „átlagosról” a „jóra”.

Többet röhögtem ezen a horror filmen, mint egy Adam Sandler filmen.

Amikor az első előzetesek és promóanyagok megjelentek a filmről, húztam a számat. Igaz, Krajcáros jobban hasonlított a könyvben leírtak alapján elképzelt bohócra, mint az 1990-ben készült minisorozatban, de valahogy inkább tűnt kreténnek, mint ijesztőnek. Majd eljött a premier napja... minden néző odavolt az új filmért, még a hardcore Stephen King rajongók is dicsérték és biztosították azokat, akiknek még nem volt hozzá szerencséjük, hogy hűen követi a könyv cselekményét. Erre felkaptam a fejem. Ha ennyire elnyerte minden kritikus és minden néző tetszését, csak megéri a mozijegy árát. Hát, nem. Az első megérzéseim voltak helyesek (még Krajcárost illetően is). A végeredmény egy totálisan átírt a legkevésbé sem ijesztő, klisés, de rendkívül jó humorú adaptáció lett. Vagyis vígjátéknak remek, horrornak gáz, könyvadaptációnak gyalázatos. Mindezt minden idők egyik legeredetibb és legrémisztőbb horrorkönyvéből sikerült összehozni. Nem jár a keksz. Azok pedig, akik állítják, hogy hű a könyvhöz, (volt olyan is, aki szerint az 1990-es verziónál is hűbb WTF?,) javaslom elolvasásra Stephen King Az című művét, mert erős a gyanúm, hogy valami mást olvastatok. Mellesleg a körítés kiváló lett. Szinte minden színész hozza a neki osztott karaktert (Krajcáros debilsége mellettük fájdalmas pont), a rendezés is pofás, a CGI egész vállalható, (de még mindig azt mondom, hogy horrorban nincs helye,) a zene több helyen is megindító. Ám ez mind kevés, ha mindegyik karakter és a forgatókönyv is el lett bénázva.

Az eredeti Stephen King könyv változatát nem múlja felül ez a film adaptáció, de mindenképp érdemes megnézni, mert maradandó és izgalmas élményben lehet részünk a film láttán.