We're All Going to the World's Fair

Valami másik filmet néztem? Ez elvetemülten unalmas és üres volt. Egy jó koncepció egy rövidfilmhez, de kilencven perchez lehet, hogy nem elég egy háromoldalas forgatókönyv. A film arcunkba mondott monológjai mind nagyon mesterkéltnek és konyhafilozo... Többfálásnak hatottak. Ez nem izgalmas történetmesélés. Casey egy online kihívást fogad el, de nem tudja, mibe megy bele... Olyannyira felszínes minden, hogy mindenki kb. azt képzel bele Casey kalandjába, amit akar, lehet, toxikus online kultúráról szól, lehet, szexuális identitásról, lehet, valami anyai traumafeldolgozásról. Kb. nem is számít, de akkor meg minek komoly témáról filmet forgatni, ha még azt sem tudjuk meghatározni, mégis mi az istenről kéne szólnia a filmnek? Ez nekem nem adott semmit, mert a rendező nem mert bevállalni semmit, hanem ilyen szürke ambiguitások meg gyenge ijesztgetések mögé bújik, amiknek nagyon értelme sincs a film történetén belül. A beszélgetések jó része kimerül abban, hogy két karakter félinformációkat lő egymás irányába és nem tudunk meg róluk vagy identitásukról sokat. Lehet, ha egy szociális játékot akarunk bemutatni, mely rengeteg emberre hatással van, nem egyetlen bezárkózott lányt kéne főszereplővé tenni. Szomorú ez, mert az ötlet remek, a főszereplő lány játéka is jó, de történet szinte nincs, az pedig egy probléma filmeknél. Tipikus olcsó Covid-film ez, nagyon messze van az I saw the TV Glow-tól, melyet szintén ez a rendező csinált.

A valóság és a fantázia mosódik össze ebben az éteri drámában, amikor is Casey (Anna Cobb), a padlásszobájában élő magányos tinédzser, beleveti magát egy online, horror szerepjátékba. Első és legfontosabb: ez nem horror! De közben horrorisztikusan ny... Teljes kritika