Ferald

Visioneers (2008) – Te felrobbantál már ma?
George Washington Winsterhammerman (Zach Galifianakis) kényelmes, de monoton életet él ebben a kissé futurisztikus fekete komédiában. Amikor az emberek elkezdenek felrobbanni a stressztől, és George korai tüneteket kezd produkálni, kénytelen megvizsgálnia az életét. Egy pillantást vetve szép munkájára, szex nélküli házasságára és az életvezetési tanácsokkal szembeni ellenállására, George átgondolja a boldogság filozófiáját az esztelen tevékenységek révén. Én még efféle reprezentálását a monoton, kiégett és mókuskerékszerű életnek még nem láttam. Iszonyat hatásos szatírája a megavállalatok gonoszságainak, az emberek kizsigerelésének, az élet értelmének teljes körű elveszítésének, a boldogtala... több»

4:44 Last Day on Earth (2011)
Vajon, hogy töltheti egy festő (Shanyn Leigh) és egy sikeres színész (Willem Dafoe) az utolsó napjukat a Földön? Lassú, melankolikus, némileg színpadi előadásszerű dráma két művészlélek utolsó óráiról az emberiséget elpusztító, globális katasztrófa előtt. A rendkívülien alacsony költségvetése meglátszik rajta, rengeteg igazi felvételt vágtak be, és a zöld hátteres megoldások sem lettek tökéletesek, de mivel a személyi drámákra helyezték a hangsúlyt, nem akadtam fenn rajta. Willem Dafoe az elvárt profizmussal keltette életre két éve tiszta, a múltjában hozott hibák miatt szenvedő karakterét, míg Shanyn Leigh a naiv, szinte még gyerek festő karakterét, aki csak szeretve szeretett volna lenni. ... több»

I Saw the TV Glow (2024) – A változás anatómiája
A tinédzser Owen harcban áll a külvárosi életével. Nehezen fogadja el a társadalmi szabályokat, azonban amikor rejtélyes iskolatársa megmutat neki egy rémisztő, késő esti tévéműsort, egy természetfeletti világ látomását, ami a sajátjuk alatt létezik, a televízió sápadt fényében a valósághoz való hozzáállása elkezd megrepedni. Bevallom, először nem értettem, miről szólt a film. Aztán, húgom sugallatára, aki éppen a 'Dr. House'-ról beszélt nekem, leesett. A transzokról, a diszmorfiáról és a disszociációról. Utólag belegondolva teljesen egyértelmű, de heteróként talán sose nem is fogom úgy megérteni ezt a történetet, úgy, ahogy Jane Schoenbrun, aki maga is transzszexuális, elképzelte. De így va... több»

We're All Going to the World's Fair (2021) – Világkiállítás az interneten
A valóság és a fantázia mosódik össze ebben az éteri drámában, amikor is Casey (Anna Cobb), a padlásszobájában élő magányos tinédzser, beleveti magát egy online, horror szerepjátékba. Első és legfontosabb: ez nem horror! De közben horrorisztikusan nyomasztó. Felszínesen szemlélve szimplán az internet, azon belül is a YouTube sötét oldalát mutatja be nekünk Jane Schoenbrun az első nagyjátékfilmjében, ami az átlag filmnézőnek egy halálosan lassú, vontatott és értelmetlen alkotásnak tűnhet, de valójában érzéki és elgondolkodtató mondanivaló húzódik mögötte a magányosságról és a traumákon való túllépés képtelenségéről. A netes kihívás, amit Casey elfogad, majd élőadásban végre is hajt, az első p... több»

Late Night with the Devil (2024) – Mindent elhiszel, amit a tv-ben látsz?
Az élő televíziós esemény, amely egy egész nemzetet sokkolt! 1977-ben egy késő esti beszélgetős műsor élő adása borzasztó csavart vett, és a gonoszt minden nézőjének a nappalijába eljuttatta. Megnézek én – majdnem – bármit, de igazán élvezni csak azt tudom, amiben látom azt, amit még másban nem. Na, ezt élveztem, de úgy, hogy a film közepe felé jöttem rá, hogy az elején át akartam állítani az angol feliratot magyarra... Tökéletesen visszaadta a '70-es évek talk show-inak a hangulatát, lassan, fokozatosan, de okosan építgette az atmoszférát, és a legnagyobb érdekessége, hogy ijesztőnek egyszer sem találtam. Pedig én aztán besz*rinak tartom magam, ha horrorról van szó. Mégis... ráült az emberr... több»