Pluribus - Mi vagyunk mi

Vince Gilligan visszatért egy tényleg jó drámához végre, örülök, hogy Rhea Seahornt is hozta magával. Persze még korai, és ilyen scifi-dolgokból még bármi lehet öt epizód múlva is (khm... Alien: Earth), de az első két epizód nagyon biztató volt. Végre nem telt el egy évad, mire kiderült a legkiszámíthatóbb elem, hanem az első epizód közepén elmondják a világ állását, és a sztori onnan folytatódik. Tetszett ez a hozzáállás, azt az érzést adja, hogy a készítők nem akarják az időnket húzni és nem cliffhangeres történetmesélésben gondolkoznak hosszú távon sem. Az egész alakulása organikus és hihető, nem csak valaki irányított forgatókönyvét olvassa fel minden színész. A sorozatnak nem lesz könnyű dolga, mert igencsak leredukálta a játékterét elég gyorsan, de eddig minden kimondottan érdekesen alakult, még ha annyira izgalmas nem is volt a cselekmény. Rhea Seehorn remek, egyáltalán nem a Better Call Saul Kimje itt. Kicsit vicces, hogy karaktere is egy olyan fantasyban landolt, mint, amilyeneket ő maga is írhatna, és kicsit túl hamar rájön, hogy nem neki való.