Tűz nélkül

2026.01.05 17:08 kabel Olvasottság: <100x

7

Az Avatar 3.-at olyan nézni, mint bemenni a Media Marktba, hogy a tűéles, 8K-s TV-ken játéktraileket és természetfilmeket bambulhassál. Tartalommentes, hangos, giccses zaj az egész, mely lényegében csak lemásolta a korábbi két filmet, anélkül, hogy bármi új csavart vagy meglepetést emelt volna a világába. Még lehengerlő láva- és tűzanimációkra sem tudtam nyálat csorgatni, mert a film jelentős része ki sem használja a tűz népével járó elemek erejét, helyette megint nagy sci-fi hajók pusztulását nézzük végig újra és újra. Fárasztó volt, és nem így akartam felállni egy Avatar-filmtől. Egy film legalább próbáljon meg valamiben többet adni elődjeinél; szerintem ennek egy minimum elvárásnak kéne lennie, nem elég csak a szemkápráztató renderekre mutogatni.

A harmadik rész szinte azonnali folytatása az előző vizes mozinak. Ahelyett, hogy annak ingerszegény történetén valami na’vi misztikummal vagy ember-eiwa kapcsolattal, új avatarokkal vagy más sci-fi újdonsággal javított volna, újra ugyanazt a sztorit kapjuk, még egyszer: a csapatot üldözi Quaritch; néha a család egyik-másik tagja fogságba esik, aztán kiszabadulnak; Quaritch és Spider egész film alatt vívódik, és végül semmi eredményre sem jutnak; Jake és Neytiri az egész film alatt vívódik, és végül mindent félreseper egy lezárás, ahol megint semmi sem változik. Megint vannak jóságos bálnák, akik harcolnak, meg megint Eiwa segít, és megint majdnem bealudtam a film végére, annyira sekélyes és feszültségmentes volt az egész cselekmény. Természetesen a status quo marad, ahogy volt, nulla karakterfejlődés történik, és sajnos ez a film legnagyobb kihagyott lehetősége.

Technikailag is nagyon zavaros mozi ez. Az Avatarokra mindenki azt mondja, hogy ha sztoriban nem is remekeltek, nagyon jó látványfilmek, de ezúttal Cameron valamilyen elvetemülten idióta oknál fogva a film egy részét 24 fps-ben, a másikat meg 48 fps-ben vette fel, és ezeket sokszor jeleneteken belül váltogatta, nulla indoklással vagy gondolattal. Így a film egyszer úgy néz ki, mint egy videojátékdemó, egyszer meg mint egy akadozó YouTube-videó. Ez egy hihetetlen zavaró tényező volt végig, és nagyon megtörte a jelenetek menetét. De a látványvilág sem volt annyira lehengerlő. Minden fókuszban lévő elem természetellenes módon tűéles volt, és nagyon érezhetően animációsfilm-hatást keltett a fényképezés. Semmin sem volt motion blur vagy bizonytalanság, így nagyon mesterséges hatása volt ennek az elvileg emberi történetnek.

Jaj, a történet… az érzelmi központ ezúttal Spider-Quaritch-Jake-Neytiri körül forgott, és sajnos ebből csak ketten voltak olyan jó színészek, hogy a sztori érzelmi súlyát elvigyék a hátukon. Spider színésze kimondottan gyenge és hiteltelen volt; legrosszabb jelenete Jake-kel játszódott az erdőben, egy mondatot nem hittem el a szájából itt. Nem mintha a borzasztóan megírt forgatókönyv segített volna. A narratíva még annyi más random érzelmet bedob, hisz végül is egy hosszú film ez, elbírta volna, de szinte semmi sem fut ki érdekes helyekre, és sok elem szinte fel sem oldódik. Neteyam depressziója, Neytiri gyásza, a vízi népek jövője, az emberek Pandorán, a hamu törzs felépítése stb. A film beemel érzelmes pillanatokat, de képtelen velük mit kezdeni, így minden csak egy új akciójelenetbe fut ki, hogy ne aludjon be senki.

Minden izgalmasabb koncepció pedig a fantázia legalsó szintjén maradt csak. Eiwa egy nagy na’vi fej a túlvilágban, akihez közös mentális erővel mennek oda hőseink segítségért; a túlvilág meg egy teljesen átlagos kinézetű helyszín, nulla bizarr elemmel. Cameron valamiért nem érti, hogy egy minden pillanatban random előhúzható deus ex machina "a természet legyőzi az emberi gonoszságot", ami az utolsó pillanatban megmenti a sztorit, nem izgalmas történetmesélés. Arról ne is beszéljünk, hogy a halál totál értelmét veszti a filmekben, hisz minden halottal bármikor újra lehet találkozni egy na’vi VR chatben. Ennél jobban nehezen tudták volna kiszippantani a feszültséget a későbbi sztorikból.

Nagyon reméltem, hogy az új, gonosz őslakos figurák bemutatásával lesz egy harmadik frakció ebben a háborúban, új motivációkkal, de nem. A hamu törzse majdnem súlytalan a film jelentős részében, és a lezárásban egy pontosan ugyanolyan harcot kaptunk, mint amit már korábban láthattunk; senki sem tanult semmit. Igazán szomorú az, hogy ez a film ideális megtérési út lehetett volna a két faj között ragadt Quaritch-nak, aki emberségével, na’viságával, félig ember fiával, bosszújával és küldetésével igazán elindulhatott volna valami új irányba. Akár még egy helycsere közte és Spider között is izgalmas lehetett volna, aki pedig Jake pragmatikus hozzáállásától menekült volna az emberekhez. Sajnos Cameron képtelen volt izgalmat vagy újdonságot csempészni a történetébe; egyszerűen nem értem, egy veterán filmes miért ragaszkodik egy ilyen gyerekes világhoz, ami kb. egy Cartoon Network-színvonalat képvisel csak.

Repetitív, erőtlen, klisétenger, és nincs az a millió szépen renderelt polygon, ami segítene ezen.

De azért voltak jó jelenetek: Jake és Neytiri kiszabadulása a MOL olajfinomítóból egy kellemes váltás volt az unalmas bálnák után. A ballonos törzs kicsit mintha túl modern lett volna, de szintén egy izgi helyszín volt, még akkor is, ha maga a támadás teljesen ostobának hatott; sosem tudjuk meg, miért kellett felrobbantani a hajójukat. Jake és Quaritch párosítása szintén jó ötlet lett volna egy okosabb író kezében. Kb. ennyi, nem tudom ajánlani, drága a mozijegy, nézzetek valami mást!

#premiervadasz