Kemény film, erős esztétikával és hangulattal. Az idegenítés szinte belemar minden jelenetbe. Minimalista, mégis feszültséggel teli. Emberekről szól, de nincs főszereplője, csak elszenvedői. Történelmet mesél, és emberi magatartást tükröz. Tempója ingadozó, lezárása velős. A Szegénylegények talán a kedvenc filmem Jancsótól. Egy eredeti, mégis nyomasztó, idegenítő, liminál hatása van az egész filmnek, mintha a karakterek a magyar puszta poklában vezekelnének múltbeli bűneikért. A kontrasztjáték és a halott térrel való játék meglepően feszültséggel tölt meg jeleneteket. A pokol metafora annyira nem is meglepő, hisz mindenki ki akar törni onnan. De a mindenki nem egy személy vagy valami rokonszenves figura, a film nem is köteleződik el egy alak mellett, hanem azonnal leváltja, ha a film kicsit sokat mutat belőle. A bizonytalanságra épít, annál nyomasztóbb dolog meg kevés van. Nincs rokonszenv ebben a világban. Még ha tempója kissé félszeg is, üzenete és filmnyelvi eszközei miatt kötelező magyar alkotás.
Kemény film, erős esztétikával és hangulattal. Az idegenítés szinte belemar minden jelenetbe. Minimalista, mégis feszültséggel teli. Emberekről szól, de nincs főszereplője, csak elszenvedői. Történelmet mesél, és emberi magatartást tükröz. Tempója ingadozó, lezárása velős. A Szegénylegények talán a kedvenc filmem Jancsótól. Egy eredeti, mégis nyomasztó, idegenítő, liminál hatása van az egész filmnek, mintha a karakterek a magyar puszta poklában vezekelnének múltbeli bűneikért. A kontrasztjáték és a halott térrel való játék meglepően feszültséggel tölt meg jeleneteket. A pokol metafora annyira nem is meglepő, hisz mindenki ki akar törni onnan. De a mindenki nem egy személy vagy valami rokonszenves figura, a film nem is köteleződik el egy alak mellett, hanem azonnal leváltja, ha a film kicsit sokat mutat belőle. A bizonytalanságra épít, annál nyomasztóbb dolog meg kevés van. Nincs rokonszenv ebben a világban. Még ha tempója kissé félszeg is, üzenete és filmnyelvi eszközei miatt kötelező magyar alkotás.