Horrormajmolás

2026.07.19 11:42 kabel Olvasottság: <100x

0

Az Ősi ösztön orvosolni próbálja azt a hibát, hogy méltánytalanul kevés majmos film készül manapság. Premisszája egyszerű: egy csimpánz elszabadul, és emiatt bulizó huszonévesek egyhamar vértócsává változnak. Akad pár brutális pillanat, és a film fenntartja a feszültséget, de meg sem próbál zsánere kliséiből kilépni, és képtelen főszereplőjét okosan kihasználni. Ha az újévi fogadalmadban több erőszakot és vérengzést szerettél volna, akkor az Ősi ösztön ideális mozi lehet, ennél többre nem tudom ajánlani.

Az alapsztori egyszerű: Lucy és barátnői - akiknek nevét nem szükséges megjegyezni - a lány hawaii, gyermekkori otthonába érkeznek. Itt találkoznak húgával, illetve régi szerelmével, valamint a családi örökbefogadott csimpánzával, Bennel. Apjuk munka miatt pár napra eltűnik, így a társaság azonnal bulit szervez, amire persze más eldobható szereplőket is meghívnak. Eközben Ben megváltozik, és egyhamar a társaság gyilkolásába kezd.

Tipikus B-filmes horror következik: a bármilyen ütést és ellentámadást túlélő majom sorra gyilkolja a sikoltozó, önvédelem vagy önfenntartás leghalványabb jelét sem mutató, névtelen szereplőket. A filmkészítők hamar rájöttek, hogy a “nincs térerő” klisé ezúttal nem működik, így a film jelentős része azzal telik, hogy hőseink a ház különböző pontjain hagyott telefonjaik után kergetőznek, kényelmetlenül rossz színészkedés és dialógusok között. Ben a 18-as karikáját büszkén viseli bundáján, mindig elegánsan, a legvéresebb módszerrel végez áldozataival. Mivel a karakterek nagy részét nem nagyon ismerjük meg, olyan rosszul sem érezzük magunkat halálukkor, ám ez azzal jár, hogy a film kissé unalmasnak hat, mert nincs kiért aggódni.

Ezúttal okkal mondhatom azt, hogy ebből akár még egy sokkal érdekesebb horror is lehetett volna, mert a készítők nem tudták igazán kiaknázni a film “szörnyének” egyediségét. Egy csimpánz pont azért érdekes, mert bizonyos mozdulataiban saját emberi mivoltunkat látjuk meg. Legközelebbi állati rokonunkban akad némi humán elem, ez pedig minden igazán horrorisztikus szörnyhöz elengedhetetlen. Hiszen nem az az ijesztő, amikor egy vadállat ösztönből gyilkol, hanem az, ha ezzel a vadállattal olykor kommunikálni tudunk, és tettei mögött egy emberi motívumot fedezünk fel. A hiedelemmel ellentétben a majmok összetett kommunikációra valószínűleg képtelenek, és a jelnyelvet sem értik, csak véletlenszerűen mutogatnak, amíg cukrot nem kapnak. Talán sokan emlékszünk Kokóra, a pár éve elhunyt gorillára, aki elvileg több száz jelet tudott, ám a valóságban csak trénerét másolta, nyelvtanra képtelen volt, és sohasem kérdezett semmit. A jelnyelv tanításával mi próbáltunk emberi karakterisztikát tenni az állati ösztönök mögé. Kevés ennél ijesztőbb dolgot tudnék elképzelni.

A film 1-2 rövid jelenetben játszik csak ezzel a kettősséggel, és ezek messze a legfeszültebb pillanatai a mozinak. Amikor a csimpánz egyszerre játszani és harcolni is kész, és nem tudod, melyik következik, ott működik a horror igazán. Az "uncanny valley" effektus passzol még ide, amikor valami közeledik az emberi megjelenéshez, mégis valami apró elem feszültséget okoz bennünk, és nem tudjuk embernek elfogadni. Ben megformálása tökéletesen passzol ebbe: a filmkészítők ügyesen kombináltak CGI effektusokat egy valódimajom-jelmezzel, és bár nem Majmok bolygója-szintű a látvány, egy ilyen horrorra tökéletes. Az Ősi ösztön végig fenntartja a feszültséget, és bár története meglepni nem tudott, egy egyszeri nézésre kellemes időtöltés lehet a véres slasherre vágyóknak.