Ez a film is Irvine Welsh könyvéből készült, mint a Trainspotting, csak ezt Jon S. Baird vitte filmre. Nagyon látványos, jó ritmusú és igen színvonalas, de egyúttal öncélú lett a végeredmény. Kifejtem, hogy miért gondolom ezt.
Hirdetés
A Trainspotting egy félig-meddig választható poklot mutatott meg, aztán, amikor már eléggé elrettentünk tőle, akkor meg is mondta a végén, hogy válasszuk az életet. Volt választás. Ezúttal a James McAvoy által egészen zseniálisan alakított rendőr egy olyan mentális állapotba csúszott bele, amit nem választott. A főszereplő tudatleépülését bármennyire is lenyűgözően vitte vászonra a rendező, nem kaptunk semmi olyan nyereséget a végére, mint a Trainspottingnál. Értjük, hogy megőrülni rossz, és ha tehetjük, akkor ezt feltétlenül el is fogjuk mindannyian kerülni, egyikünk se óhajtja, hogy szétessen az elméje. De ez nem választás kérdése. Szóval hiába az oly nagyszerű ábrázolás, nem releváns az életünkre nézve úgy, mint a másik film, amit Danny Boyle rendezett. De ha netán a környezetünkben van valaki, aki hasonló mentális zavarral küzd, annak a megértéséhez és kezeléséhez se kapunk kapaszkodót. De ez nem baj, ezt a filmet nem ezért érdemes szeretni.
Ami miatt érdemes megnézni, az a tényleg szuper rendezés, McAvoy egészen csúcs teljesítménye és a sodró lendületű vízió így együttvéve. Annyi, hogy a helyén kell kezelni: nincs üzenet, ez szórakoztatás. Ha mindenáron valami nyereséget akarunk magunkkal vinni, akkor az az, hogy kicsit jobban bele tudjuk magunkat képzelni egy mentálisan szétcsesződőben lévő ember belső poklába, és talán megértőbbek leszünk ezzel a nehéz állapottal.
78 Mocsok (2013)
Bruce Robertson a korrupt és álszent rendőrt előléptetésétől már csak egy gyilkossági ügy felgöngyölítése választja el. Az előléptetés megszerzésére kollégája Ray is... több»
Szereplők: James McAvoy, Jim Broadbent, Jamie Bell, Imogen Poots, Joanne Froggatt
