Rajzolt szörnyek

2026.03.09 10:28 kabel Olvasottság: <100x

0

A Firkák egy kedves kis gyerekfilm, néhány remek effekttel és enyhén túlerőltetett humorral. A szereplők mintha tudnák, hogy egy kalandfilmben vannak — de ez egyáltalán nem hat zavarónak, épp ellenkezőleg: számos jelenetnél jól esett, hogy a lurkók velünk együtt találták ki a megoldást. A gyerekek és felnőttek vicceskedő mondatai ugyan felporszívózzák a narratív feszültséget, de a fiatalabb nézők így is élvezni fogják, hogy hőseink ötletes csavarokkal, poénokkal és lassított vízipisztolyozással mentik meg otthonukat.

A történet egy testvérpárt mutat be: Amber nem tud beilleszkedni az osztályába, míg Wyatt túlbuzgó és hirtelenkedő. Apjuk képtelen összetartani a családot, bármennyire is próbálja. A hármas épp eladni készül házukat, de anyjuk halálát egyik gyerek sem dolgozta még fel igazán. A feszültséget Amber mindenféle szörnyek rajzolásával próbálja levezetni. Különös dolgok kezdődnek, amikor a házuk közelében egy varázserővel bíró tavat fedez fel a két testvér — és egyhamar elszabadul a pokol. A gyerkőcök elnyomott érzelmei fizikai manifesztációt nyernek, és terrorizálni kezdik hőseinket. A kaland során számos lénnyel konfrontálódnak, barátokat szereznek, de ne egy erőszakos vagy véres filmre számítson a néző: ez egy laza gyerekmozi, annak minden bájával és egyszerűségével. Nem lesz nagy meglepetés az sem, hogy a történet megoldását a kreatív energiáik pozitív felhasználásában találják meg szereplőink.

A cselekmény rengeteg poénnal tarkítja dialógusait, nem válogatva, hogy egy-egy vicc beleillik-e az adott jelenetbe vagy sem. Joss Whedon-jellegű humort kapunk: többnyire az „ez a fura dolog megtörtént? Igen, ez a fura dolog megtörtént…” struktúrát követik. Egy idő után kimondottan fárasztónak hatnak, mert nyilvánvaló, hogy nem autentikus gyerekszáj-poénok sülnek el, hanem egy idősebb ember lazább humorfoltjai vannak kimondatva a tízéves színészekkel, akik nem mindig tudják, mi is a vicces az adott sorban. Sajnos a színjátszás sem az igazi: a drámaibb jelenetek kimondottan hiteltelennek hatnak — de számít ez, ha cserébe hőseink filctoll-pókokat lőnek és Sharpie-szörnyekkel harcolnak?

A látványvilág a film húzóereje. A kislány rajzai ugyanis rajzolt 3D-figuraként elevenednek meg a vásznon, és próbálják hőseinket bekebelezni. A szörnyek jól festenek, megjelenésük enyhén eredetinek hat, és a film nem mismásolja el ábrázolásukat: a történet második felében szinte folyamatos az ijesztő, rajzolt lények jelenléte. Az animáció igényes, a figurák szépen beleilleszkednek az akcióba, de a rendező nem vetette el a sulykot — valós helyszíneket látunk végig, nem valószerűtlen CGI-világokba jutnak el hőseink. Egy gyerekfilmhez az ilyen megoldások talán még jobban is passzolnak, hiszen a nézőközönség is könnyen elképzelheti, hogy az ő hasonló rajzaik egyszer ugyanígy megelevenedhetnek.

A történet tényleges üzenete — a trauma feldolgozása vagy a bizalom témája — már nem biztos, hogy át fog jönni mindenkinek. A poénok és akciójelenetek mellett nincs igazán idő az érzelmesebb pillanatokra, így a cselekmény nem túl sikeres tanmese-téren, inkább csak egy katartikus kaland remek effektekkel. A film szerencsére nem tartalmaz otromba termékmegjelenítéseket, sem oda nem illő, dogmatikus magyarázatokat.

Nem hinném, hogy a szülőknek sok újdonságot adna a Firkák — ez főleg a vadabb bajkeverőknek szól, akik mindig láthatatlan szörnyekkel harcolnak. Mindenesetre én jobban szórakoztam, mint a Minecraft-filmen.